Magyarországon több mint 200 inváziós növény- és állatfajt tartanak nyilván, az általuk okozott pusztítás pedig nemcsak természetvédelmi, hanem egészségügyi és gazdasági kérdés is. A megelőzés nagyságrendekkel olcsóbb, mint a késői beavatkozás – állapítja meg a Budapesti Corvinus Egyetem és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont közös tanulmánya.

Fertő Imre, a Budapesti Corvinus Egyetem Fenntartható Fejlődés Intézetének professzora az InfoRádióban elmondta: a nem őshonos, inváziós fajok olyan növények vagy állatok, amelyek az új környezetben gyorsan terjednek és kiszorítják az őshonos élővilágot. Ezen felül ökológiai, gazdasági és egészségügyi károkat is okozhatnak. Ezek a fajok általában a globális kereskedelem, a közlekedésturizmus vagy a klímaváltozás miatt jutnak el egyik helyről a másikra.

Az inváziós fajok kárt tesznek a termésben, rongálják az infrastruktúrát, növelik az egészségügyi kiadásokat, csökkentik a turizmust,

a veszteség pedig végül a költségvetésen és a háztartásokon csapódik le.

Ráadásul a melegebb telek és a hosszabb vegetációs időszak egyre kedvezőbb körülményeket teremtenek számukra. Az árvizek és viharok is segítik a terjedésüket, miközben a globalizált kereskedelem és turizmus újabb behurcolási útvonalakat nyit.

A már hazánkban is egyre nagyobb számban előforduló inváziós növény- és állatfajok közül többet is megemlített a professzor. Ilyen például a cifrarák, amely kiszorítja az őshonos rákfajokat és nagyon jelentős veszteségekért is felelős a halászatban. A selyemkóró pedig gyomosítja a mezőgazdasági területeket. A magasra növő, bokros növény komoly ökológiai problémák okozója, mivel agresszívan terjed és csökkenti a biodiverzitást. Irtása nehéz, mert gyökérsarjakkal könnyen újrahajt, így a visszaszorítása hosszú távú és összetett feladat.

Fertő Imre hozzátette: a különféle inváziós fajok terjedését nem lehet megakadályozni, hanem az a legfőbb feladat, hogy mérsékeljük az általuk okozott károkat, negatív hatásokat. Mint fogalmazott,

egyáltalán nem mindegy, hogy akkor teszünk lépéseket, „amikor már ég a ház” vagy egy sokkal korábbi fázisban, amikor a védekezés vagy a kármentés költsége sokkal alacsonyabb.

Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója kiemelte: a közvetlen károkat, a terméskiesést vagy a növényvédő szerekre fordított kiadásokat viszonylag könnyű mérni, de az igazi veszteség sokszor az úgynevezett láthatatlan tételekben rejlik, mint például a romló vízminőség vagy az eltűnő fajok.

Fertő Imre szerint érdemes finanszírozni előrejelző modelleket, monitoring rendszert, ami folyamatosan figyeli ezeket a jelenségeket. Úgy véli, össze kellene állítani egy prioritási listát arra vonatkozóan, hogy mely teendők a legfontosabbak. Figyelmeztetett, hogy ezeknek a feladatoknak az elvégzése folyamatos cselekvést, alkalmazkodóképességet igényel, de nagyon fontos, milyen sorrendben és mit viszünk véghez.

Mint mondta, „karban kell tartani azt az ökológiai tudást, amivel a biológiai invázióról rendelkeznek a tudósok, szakemberek”, mert bármikor feltűnhetnek újabb fajok, és ezt nem lehet előre látni. „Leginkább azzal kell tisztában lenni, milyen fajok jönnek, mi jellemző rájuk, és meg kell becsülni a védekezés költségeit is” – tette hozzá a Budapesti Corvinus Egyetem Fenntartható Fejlődés Intézetének professzora.

A tanulmány szerint Magyarország esetében a jelenlegi adatok és módszertan alapján az inváziós fajok miatt a jövőben várható költségek mintegy 93 milliárd forintot tesznek ki. Világszerte több mint 3500 özönfaj létezik, a biológiai invázió okozta globális kár pedig évente körülbelül 156 billió forint, ami csaknem három-négyszerese a magyar éves költségvetésnek. Ráadásul ezek a költségek évtizedenként legalább megnégyszereződnek.