Az Európai Unió és az Egyesült Államok között formálódó kereskedelmi megállapodás eddig kiszivárgott részletei komoly vitákat váltottak ki. Az EU vezetése saját hatáskörén kívül ígéretet tett 600 milliárd dollárnyi befektetésre és 750 milliárd dollár értékű amerikai energiahordozó vásárlására. A Donald Trump skóciai golfpályáján megkötött egyezmény értelmében Washington az Európai Unió szinte teljes exportjára 15 százalékos általános vámot fog kivetni, ami alól kivételt képeznek a fémipari és a gyógyszeripari termékek.

Horváth Sebestyén az InfoRádióban elmondta: az USA Norvégia után a második legnagyobb energiabeszállítója az Európai Uniónak, viszont a cseppfolyósított földgáz (LNG) esetében már az Egyesült Államok áll az első helyen az importőrök között. Az említett 750 milliárd dolláros energiahordozó-beszerzést a következő három évre vállalta az unió, ami évente 250 milliárd dolláros kiadást jelent. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője úgy fogalmazott, ez nagyon komoly összeg, és egyelőre nagyon nehéz elképzelni, hogyan lesz teljesíthető ez az elvárás, ugyanis

tavaly ehhez képest sokkal kevesebbért, 65-70 milliárd dollárért importáltak az uniós tagállamok energiahordozókat az Egyesült Államokból.

A három-négyszeres növekedés nagy terhet okoz, így a szakértő szerint joggal merül fel a szkeptikusok részéről az a kérdés, hogy az EU honnan, milyen forrásból tudja majd finanszírozni ezt a hatalmas költséget, illetve miért kellene Európának ennyi energiahordozó. Horváth Sebestyén úgy véli, az is gátolhatja ennek a megállapodásnak a megvalósulási esélyét, hogy az unió vezetésének nincsen semmilyen döntési jogköre arra, hogy befolyásolja, miként intézik a tagállamok az energiahordozó-beszerzéseiket. A tagországok többségében – Magyarországon is – állami tulajdonban levő vállalatok végzik a beszerzést, illetve a szállítást. „Senki sem hatalmazta fel Ursula von der Leyent, hogy egy betarthatatlan ajánlatot tegyen az Egyesült Államok vezetésének” – jegyezte meg a szakértő.

A megállapodás másik fő amerikai kitétele, hogy az unió 600 milliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokban. A részletek még nem nyilvánosak ezzel kapcsolatban, jelen pillanatban nem lehet tudni, mire használják fel azt az összeget. Mindössze annyi ismert, hogy a hadiipari beszerzések is részét fogják képezni a 600 milliárd dolláros tételnek, az arányról viszont nem közöltek még semmit. Horváth Sebestyén megjegyezte: ebben a kérdéskörben is az a problémás, mint az energiahordozóknál, az EU brüsszeli vezetésének nincs semmilyen hatásköre az ügyintézésben.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője kiemelte: az Európai Unióban szabad piacgazdaság van, a vállalatok döntenek arról, mibe fektetnek be. Ugyanez érvényes a hadiipari beszerzések tekintetében is: a tagállami honvédségek, hadseregek, illetve a minisztériumok határozzák el, honnan és mekkora mennyiségben vásárolnak eszközöket.

Horváth Sebestyén hozzátette: az ukrajnai háború és az orosz agresszió hatására Európa éppen fegyverkezik, ennek érdekében rengeteget költ, ezzel párhuzamosan viszont az USA „folyamatosan kivonul az európai NATO-tagállamokból”. Ebben a helyzetben úgy véli, jogos az a törekvés, hogy Európának függetlenítenie kell magát az Egyesült Államoktól. Éppen emiatt nemcsak idehaza, hanem több más EU-tagállamban is bővítik a hadiipari gyártókapacitásokat, új üzemeket építenek. Ez a szándék azonban nem egyeztethető össze azzal, amit az EU–USA megállapodásban rögzítettek a felek Skóciában.

Ha ugyanis az unió nagy számban fog fegyvereket vásárolni a tengerentúlról, semmilyen mértékben nem függetlenedik az Egyesült Államoktól.

Az EU részéről pedig egyáltalán nem előnyös, hogy ebből a fegyverkezésből nem Európa gazdasága profitál majd, hanem az Egyesült Államok.

A 600 milliárdos befektetés további része egyéb gazdasági beruházásokat érinthet az Egyesült Államokban. Horváth Sebestyén erre reflektálva megjegyezte: a várakozások szerint az USA idei GDP-növekedése a két és fél-háromszorosa lesz az európai GDP-növekedésnek, miközben Európa komoly forráshiánnyal küzd, a gazdaság négy-öt éve stagnál.

„Ha a következő három évben még további 600 milliárd dollárnyi tőke kiáramlik az Európai Unió területéről, és ez az Egyesült Államokban hasznosul a termelésben, akkor ez a folyamat még inkább visszafogja az unió gazdaságának a fejlődését, hiszen a forrásokra vagy a tőkére most sokkal inkább Európában lenne szükség” – magyarázta az elemző.