A fenntartható repülés a légi közlekedés szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére tett célkitűzés. Erre egyetlen reális alternatíva létezik, a fenntartható repülési üzemanyag, röviden az SAF. Ennek lényege, hogy az üzemanyag előállítása során felhasznált szén-dioxid nagy része már eleve a légkörben volt jelen, így égetéskor nem növeli az atmoszférában lévő szén-dioxid mennyiségét. Az üzemanyag alapjait mezőgazdasági hulladékok, fűrészáru-termékek, algák és használt sütőolaj is képezheti - összegezte az InfoRádióban Sárdi Gergő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője.

Gond azonban, hogy a fenntartható repülési üzemanyag előállítási költsége jelenleg még jóval magasabb, mint a keroziné, ezért alig használják a légitársaságok.

Az SAF bár hatékonynak ígérkezik, a globális repülési üzemanyag-felhasználás kevesebb mint 0,1 százalékát teszi ki.

Mindezek miatt hosszú évtizedekre van még a széles körű elterjedése.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyaránt vezető szerepet vállal az SAF elterjesztésében, bár eltérő stratégiákat alkalmaznak. Az Egyesült Államok inkább ösztönzőkkel próbálja elősegíteni az SAF használatát, míg az Európai Unió inkább a szabályozások és szankciók útját választotta.

Európában a légitársaságok próbálják áthárítani az átálláshoz szükséges költségeket az utasokra - mondta Sárdi Gergő, aki a Lufthansa példáját említette. Mint mondta: Európa legnagyobb légitársasági csoportja bevezette a fenntartható üzemanyagok növekvő költségeinek fedezésére szolgáló pótdíjat, ez jövő évtől akár 72 euróra is emelkedhet járatonként.

Az elemző szerint nem az a legjobb út, ha a vásárlókra hárítják át a zöldebb üzemanyag költségeit. Sokkal inkább azt kell elérni, hogy olcsóbb legyen a gyártása, mint a keroziné, illetve hogy a cégeknek megérje ezt használni - vélekedett az elemző.