Két és fél–három év is eltelhet, mire egy kutyából vakvezető kutya lesz – mondta Mezősi Tamás. Az állatokat egészen fiatal koruktól céltudatosan fejlesztik a későbbi feladatukra. Nyolchetesen nevelőszülőkhöz kerülnek, majd a következő egy évet tanulással, szocializációval töltik, a legkülönbözőbb, „tanulságos” helyszínekkel – fővárosi csúcsforgalom, étterem stb. – is megismertetik őket, ahol később megfordulhatnak. „De ez azért igazából még csak egy készülődés, egy szocializáció” – tette hozzá.

Az igazi képzésük egy, gyakran másfél éves koruk környékén kezdődik, amikorra már túl vannak néhány alkalmassági teszten – folytatta a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kuratóriumi elnöke. A szakmai feladatokra már egy kiképző készíti fel az állatokat, ami eltarthat hat, akár kilenc hónapig is. Ezt követően veszi kezdetét a gazdival való közös tanulás és a közlekedésbiztonsági vizsgára való felkészülés, ami három, hat, néha kilenc hónapot is igénybe vehet. „Hosszú folyamat” – jegyezte meg a szakember.

A látássérülteknek a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola akadálymentes honlapján elérhető egy igénylőlap, de akár telefon is be lehet jelentkezni, ha valaki segítő kutyát szeretne, és neki minden segítséget meg fognak adni.

A gond az, hogy sokkal több igény van, mint ahány kutyát egy-egy évben ki tudnak képezni

– emelte ki. Átlagosan ötvenen várnak kutyára, miután évente mintegy 15 vakvezető kutyát tudnak kibocsátani.

A szakember kitért arra is, hogy a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola a világon az első, amely epilepsziás vak ember mellé mert – megfelelő kontroll mellett – kutyát képezni. Ezt 2009-ben egy etológia világkonferencián mutatták be először, majd 2014-ben, a tokiói vakvezető kutya világkongresszuson nyert igazolást, hogy más még nem próbálkozott hasonlóval.

Az egyedülálló kondicionálás során az állat – megfelelő felügyelet mellett – testközelben élte meg azt, hogy a gazdája epilepsziás rohamokat kap, ezáltal igen gyorsan kialakult benne egy védő-óvó viselkedés, így már előre figyelmeztette, ha rohama lesz – magyarázta Mezősi Tamás, megjegyezve: a kutya két-három percet is nyert a gazdinak, hogy biztonságba helyezhesse magát.

Hozzátette: a fenti eredményt a későbbiekben más kutyák is spontán mód megismételték. Egyikük például úgy jelzi epilepsziás gazdájának a veszélyt, hogy tapodtat sem hajlandó vele mozdulni. Ennek a kliensnek amúgy a gyógyszerezése mellett „csak” fokális rohamai vannak, ami annyit tesz, hogy elbizonytalanodik, megáll, lelassul, megszűnik néhány másodpercre a kapcsolata a külvilággal – ami természetesen a közlekedésben nagyon veszélyes helyzetet szülhet.