De Salvo bevallotta ugyan, hogy 1962 és 64 között tizenegy, 19 és 85 év közötti életkorú nőt erőszakolt és ölt meg, ám vallomását később visszavonta, és a bűncselekmények közül egyet sem sikerült rábizonyítani.

Exhumálását azután rendelték el, hogy a rendőrségi szakértők "családi egyezést" állapítottak meg az 1964 januárjában a saját lakásában megerőszakolt és meggyilkolt Mary Sullivan holttestén és takaróján talált ondónyomok és De Salvo egy unokatestvérének egy vizes palackon hagyott DNS-nyomai között. Az Y kromoszómák egyezése 99,9 százalékos valószínűséggel kizár minden más lehetséges gyanúsítottat, de a teljes bizonyossághoz a feltételezett elkövető holttestéből kell mintát venni.

De Salvo 1973-ban halt meg a walpole-i börtönben, ahol a "bostoni fojtogató" sorozatgyilkosságával nem összefüggő bűncselekmények miatt töltötte életfogytiglani büntetését. A férfit leszúrták.

A bostoni rendőrség csaknem fél évszázadon keresztül megőrizte a Sullivan-gyilkosság tárgyi bizonyítékait, arra várva, hogy a tudomány fejlődése valamikor lehetővé tegye a tettes leleplezését. Az illetékes bíróság csütörtökön engedélyezte De Salvo maradványainak kihantolását, ami valószínűleg még a héten meg is történik.

De Salvo fizikai munkás, veterán és családos ember volt. Valószínűleg ismerte áldozatait, mert a gyilkosságok helyszínén nem találták nyomát erőszakos behatolásnak.

A sorozatgyilkosról 1968-ban film készült, Tony Curtis főszereplésével.