Szlávik János szavai szerint az elmúlt időszakban rengeteget tanultak a vírusról, köztük is talán a legfontosabb, hogy milyen időpontokban, hogyan avatkozzanak be. Így ma már ismert, hogy például a favipiravir tablettás kezelést a betegség elején ildomos alkalmazni, vagy ha mondjuk immunvihar keletkezik a szervezetben a hetedik–nyolcadik napon, akkor milyen immunterápiákra van szükség. Tudható továbbá, hogy ha a beteg súlyos állapotú, akkor intravénás remdesivirrel lehet próbálkozni, esetleg intravénás immunglobulin adható, ahogyan az is, hogy mikor érdemes egy betegnek plazmát, tehát a gyógyultakból kivont készítményeket adni. Ha pedig a beteg tüdeje olyan „borzasztó mértékben” károsodik, akkor szteroidokkal tudnak javulást elérni – sorolta a főorvos, megjegyezve: annyira új a vírus, hogy egyelőre csak az említett terápiák állnak rendelkezésre, annak ellenére, hogy sok országban próbálkoznak – klinikai vizsgálatok keretében – vadonatúj gyógyszerekkel, azonban ezek törzskönyvezésére még jó néhány hónapot, akár évet is várni kell.
A Dél-pesti Centrumkórház osztályvezetője egyetértett abban, hogy a tapasztalatok felhalmozódásának köszönhetően egyértelműen
jobbak a gyógyulási esélyei ma már egy súlyos állapotú koronavírusos betegnek.
Mindazzal együtt, hogy a lélegeztetésük nagyon komoly szakértelmet kíván, amit a járvány kezdete óta az intenzív osztályos kollégák folyamatosan tanultak – fogalmazott Szlávik János, emlékeztetve arra, hogy az emberi szervezet saját magát gyógyítja meg, az egészségügyben dolgozók pedig csak segítenek ebben, hogy hamarabb bekövetkezzen. Magyarán, addig kell lélegeztetni a betegeket, amíg a vírus ki nem ürül a szervezetükből, és aztán tudni kell a beteget újra „feléleszteni”. Ez mind–mind olyan speciális tudás, amik azokban a centrumkórházakban, ahol koronavírusos betegeket nagy számban ápoltak, fölhalmozódtak, így például az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben, a Dél-pesti Centrumkórházban, vagy a Szent János Kórházban. De így lesz ez sok–sok további kórházban is, figyelembe véve a növekvő esetszámokat – tette hozzá.
Szlávik János az InfoRádió Aréna című műsorában arra is emlékeztetett, hogy legalább 20, de gyermekek esetében akár 40 százalékban is, a koronavírus-betegség még tüneteket sem okoz. Az emberi szervezet ugyan megfertőződik a vírussal, de az immunrendszer szépen magától kitisztítja azt. Jellemzően idős, beteg embereknél mindez nem megy ilyen könnyen, a gyógyulás pedig egy hosszabb időt vehet igénybe. Odáig is fajulva akár, hogy az illető gyulladást kap és kórházba, legrosszabb esetben intenzív osztályra kerül. De a koronavírus attól még magától fog gyógyulni – ismételte meg a főorvos –, amellett hogy az egészségügy vírusellenes szerekkel, immunterápiákkal segít. De ez idő, és sokszor heteket töltenek a betegek ágyhoz láncolva, mire lekerülnek a gépekről. Mint mondta,
általában 8–10, 14 nap alatt gyógyul meg egy koronavírusos beteg, de intenzív osztályra kerülve ez akár 30–40 nap is lehet,
elsősorban idős, beteg emberek esetében, akinek rossz a szíve, esetleg cukor-, vese-, érrendszeri betegek. „Hála' Istennek az esetek nagyon nagy részében meggyógyulnak!”
A súlyos esetek kezelésével kapcsolatban hozzátette: a koronavírus tüdőgyulladást okoz, és szinte minden tünet e köré csoportosul. 70 százalékban lázzal, köhögéssel kezdődik, jellemzően gyengeséggel, fejfájással jár, valamint a klasszikus íz- és szagelvesztéssel. De a fulladás, a légszomj és a „kínzó” száraz köhögés is tipikus tünetek, amik miatt ilyenkor oxigénterápiára is gyakran szükség van. Azonban, a betegség egy bizony stádiumában a légzőhólyagocskák is el tudnak tömődni, súlyos fulladást okozva, amikor már csak a lélegeztetőgépes kezelés jöhet szóba – magyarázta a szakember.
