Beszéddel készült Áder János köztársasági elnök a trianoni békeszerződés századik évfordulóján rendezett parlamenti emlékülésre.
Felidézte, a brit Harold Nicholsonnak jelentős szerep jutott a trianoni határok megállapításakor, miközben felmerül, mit tudott ez a diplomata a magyarságról, Mátyás királyról, páratlan könyvtáráról, a reformkorról, szellemi óriásáról, a szabadságharcról vagy csak az elmúlt fél évszázad fejlődéséről, tudományos vívmányairól.
"Száz évvel ezelőtt
Magyarország gyászolt, Budapest is feketébe öltözött.
Az üzletek zöme, az iskolák zárva tartottak, zúgtak a harangok, a magyarok 5 percig csendben álltak, a törvénytelenséget egyetlen magyar sem tudta feldolgozni" - hangsúlyozta, ismertetve Magyarország számszerű veszteségeit is.
Kiemelte, a magyarság a XIX. század végén pár évtized alatt képessé vált minden gépe legyártására, amire csak a mezőgazdaságnak szüksége volt, a budapesti földalatti pedig megelőzte a londoni átadását is.
Emlékeztetett arra is, hogy már a trianoni döntés előtti évtizedekben is számos erőszakhullámot kellett átélnie az országnak az első világháborúban, ezért feltette a kérdést, elkerülhető lett volna-e a háború. "Mindenki a békéről beszélt, de mindenki a háborúra készült" - idézte fel, hozzátéve, egy kicsit mindenkinek oka is volt rá, az oroszoknak, a franciáknak, a Balkánnak és másoknak is.
Aztán a monarchia hadat üzent Szerbiának, hadviselő fél lett, a vereség után pedig nem kerülhette el súlyos büntetését. Három monarchia is összeomlott, mert a Német Császárság és az orosz cári birodalom is bennégett a háborúban. Az árat a vesztesekkel, főként Magyarországgal fizettették meg - mondta Áder János.
Pedig már Szent István is megírta Imre fiának, hogy a büntetésnek arányban kell állnia a bűnökkel - vont párhuzamot. "Magyarországot a béketárgyalásokra csak egy év késéssel hívták meg, és csak egyetlen alkalommal hozhatta fel érveit a határokkal kapcsolatban. Amikor a magyar delegáció Párizsba érkezett, Wilson amerikai elnök már hátat fordított a tárgyalásoknak, Apponyi Albert is csak egy beszéd megtartására kapott lehetőséget.
Magyarország sorsáról nem 1920-ban döntöttek, hanem sokkal korábban, sunyi háttértárgyalásokon"
- mondta.
Úgy látja, a konfliktus, a viszálykodás nem szűnt meg a békével, sőt, csak a bolsevizmus térnyerését tette lehetővé a soknemzetiségű államokban.
Kiemelte még, hogy Anglia miniszterelnöke, Lloyd George sürgette, hogy a határok igazodjanak lehetőleg az etnikai határokhoz, ne egyéb megfontolások érvényesüljenek. Francois Mitterrand (francia baloldali államfő) pedig - mint mondta - úgy vélekedett, mind az első, mind a második világháborút lezáró békeszerződések igazságtalanok voltak.
Azonban szerinte indokolt az is, hogy
"a saját házunk előtt is söprögessünk".
Szerinte az akkori (1918-1919) magyar elit tehetségtelensége, utópikus gondolkodása is táplálta a "politikai vakságot", "súlyos felelőtlenséget". De Károlyi Mihály nem épített erős karhatalmat, Apponyi Albert beszédét pedig szívós diplomáciai háttérmunkával kellett volna alátámasztani.
A munka ezután - mint folytatta - Bethlen István kormányára (1921-től) várt, ő volt az egyetlen megfelelő képességű férfi, aki hatékonyan tudta képviselni Magyarországon a nemzetközi politika színpadán. A gazdaság nagyon gyorsan talpra állt, még a nagy gazdasági világválság előtt.
És felidézte: Magyarország nem élt területi követelésekkel a szomszédok felé, ami tiszteletet jelent, ezt a tiszteletet pedig szeretné, ha a szomszédos államok is megadnák a magyarok felé, mert "amit a nagyhatalmak elrontottak, nekünk kell kijavítani" együtt.
"Az elhallgatásban, a történelemhamisításban nem, de a történelmi esélyek kihasználásában partnerek leszünk"
- jelezte, hogy a "nemzet lelki határai változatlanok maradjanak".
"A magyar nemzet nem csak volt, de lesz is" - zárta ünnepi gondolatait Áder János köztársasági elnök.
Az ünnepi ülésen történt
Az emlékülés kezdetén felvonultak a történelmi zászlók is. Latorcai János az ülést levezető elnök megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte
a határon túli magyarságot, annak képviselői azonban a járványhelyzet miatt nem lehettek jelen
a budapesti ülésen. Felidézte, Antall József néhai miniszterelnök lélekben és érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni, éppen 30 évvel ezelőtt, ami kijelölte a nemzetpolitikai irányt. Emlékeztetett a 10 évvel ezelőtt keletkezett kettős állampolgársági lehetőségre a határon túli magyarok számára, ezáltal "nemzettársak honfitársakká is váltak". Reményét fejezte ki, hogy a centenárium a szeretet és a tisztelet kifejezését hozná a Kárpát-medencében.
Szűcs Lajos, a parlament jegyzője ezt követően felolvasta a centenáriumi nyilatkozatot, amelynek része, hogy a határon túlra szorult nemzetrészek az elmúlt száz évben különböző államalakulatban kellett, hogy éljenek, számuk folyamatosan csökkent, mára alig több, mint kétmillió. A határon túli magyarok az idők során a diszkrimináció számtalan formája miatt kellett, hogy szenvedjenek, jogaikat csorbítják, érdekeik érvényesítését meghiúsítják. A nyilatkozat tartalmazza, hogy Magyarország javasolja az ENSZ-nek, hogy legyen egyetemes emberi alapjog a nemzethez tartozás joga.
Kövér László házelnök, úgy is mint a nyilatkozat előterjesztője az emlékülésen elmondta, a politikai nyilatkozat elfogadására nyomós okok vannak. A trianoni diktátum ugyanis nem csak a múlt, hanem a jelen is, és a jövővé is válhat, a kárpát-medencei magyarság közben keserves küzdelmet folytat a fennmaradásért.
"A magyar jövő csak akkor lehet biztonságos, ha minden nemzedék a trianoni történetből is tanulva a szívébe vési, hogy
csak az az övé, amit meg tud védeni"
- mondta.
A trianoni tanulságok egyikeként elmondta, ma is vannak, akik Európa-szerte olyanok, akik a nemzetek létét tagadják azért, hogy a javaikat megszerezzék, "az európai nemzetállamok puszta léte is akadályt teremt számukra". A politikát pedig ennek megfelelően kell alakítani. Másik tanulság, hogy geopolitikai módon kell gondolkodni - ahogy már az Árpád-háziak is tették -, az ezzel ellentétes gondolkodás két világháborúba is belesodorta a hazát, szétzilálva a történelmi Magyarországot. A harmadik trianoni tanulság, hogy
nemzetközi szövetségesek nélkül nem lehet sokra menni.
Szerinte a Kárpát-medence népei a globalizmus világában vagy együtt fognak sírni, vagy együtt fognak nevetni, előbbi esetben "saját nemzeti kultúránkat elfeledtetik velünk".
Beszéde végén háláját fejezte ki ő is a határon túli magyarság kitartása iránt.