A lap beszámolója szerint már az előadás kezdetén kiderült, hogy a kutató éppúgy Isten akrobatája, mint Assisi Szent Ferenc, aki „olykor szeretett a feje tetejére állni, hogy lássa a dolgok formáját”. A Széchenyi-és Brain-díjas agykutató később – gyakorló muzsikusként és kórustagként – a művészet lélekemelő hatásairól értekezett. Felvetette: megismerhető-e maga a megismerőszerv, vagyis az agy? Tisztában van saját létezésével, elhelyezi az anyagi világban meg a társadalomban, de maga az éntudat honnan ered? Ezt a kérdést a természettudomány föl sem teheti, így választ sem adhat rá.

Freund Tamás kiemelte: a tér-idő kontinuum és az ősrobbanás nem bizonyított tény, pláne az űrkutatók legújabb állítása, a sorozatos ősrobbanás. Ám, ha így is van, fizikai eseményként kell lennie kezdetének, annak pedig kiváltó okának. Szerinte az ateizmus éppúgy hitkérdés, mint a fordítottja, csakhogy jóval valószínűtlenebb.

Az agy evovúciós csúcstermék, ami bár anyagi erőt nem produkál, valami jóval kifinomultabbat igen: „több ezer éves kulturális örökséget és a törekvést ismereteink meghaladására, anélkül, hogy a kezdeteket és a belénk plántált erkölcsi alapelveket megtagadná”. Az agynak lényegé­ben két főbb funkciója van: a gátlás és a serkentő hullámtevékenység, vagyis az agyhullámok. Ezeket kutatja a tudomány, de nem próbál az olyan kérdésekre válaszolni, mint hogy testünkben hol lakozik a lélek.

Csak az ember csinál művészetet, mely belső téglákból épül, ahogy az istenkeresés is kizárólag nekünk adatott meg.

Az agykutatás felismerte, hogy az emlékezés kezdettől fogva végtelen, míg az „előhívás” erősen korlátozott. Belvilágunk a hit és a tudományos meggyőződés által fejleszthető, annak tudatában, hogy a kettő egymással nem ellentétes. Ugyanakkor a felületes információ, kivált a vakhit súlyos érzelmi elbizonytalanodással és frusztrációval jár. Ráadásul a fókuszálatlan ismeretszerzés és a (félre)tájékoztatás sose látott felgyorsulása az utóbbi tíz-tizenöt évben biológia­ilag kezelhetetlenné vált. A személytelen internet az egyik felelőse az elmagányosodásnak, a drogok terjedésének, a nemi szerepek összemosódásának, a védekezésképtelenségnek, mi több, az értelmetlen agressziónak is – mondta az akadémikus, aki szerint főképp a fiatalok körében a parttalan lázongás visszavezethető társadalmi és biológiai okokra is.

Az emberi evolúció, beleértve az agy kapacitását sokkal hosszabb időt igényel, mint másfél évtized az internet és a tömegmédia robbanásszerű terjedése során.

Meggondolandó, milyen mennyiségű szűretlen információt vagyunk képesek befogadni és feldogozni. Az érzelmi-indulati elbutulás napjaink ismert jelensége. Az úgynevezett Y generáció depressziója, a kisközösségek felbomlása, a céltalanság, a kiüresedés, a türelmetlen érvényesülési vágy mind a szocializáció ellen hatnak – mondta Freund Tamás.

Mindezekért a szabályozatlan globalizáció a felelős, az egyén által még átlátható legnagyobb közösség, a nemzet és a társadalmi együttélés semmibevétele, azok kifejezett tagadása és a javak elosztásának aránytalanságai. Az agykutató szerint az ideális fogyasztó ezek veszélyeiről tudomást sem vesz, többnyire nem is hallott róluk. Többek közt a nagyvárosok túlnépesedése és a vele járó személytelenség miatt. Márpedig – miként számtalan biológiai és szociológiai kísérlet bizonyítja – a (neo)liberális felelőtlenség ellen egy határon túl az egyén, a csoportok, sőt egész populációk tiltakoznak, majd védekezni kezdenek.