Életpálya

„Minket nem volt nehéz beazonosítani, mert amit tettünk, katonai kötelékben tettük. Első körben nyolcunkat tartóztattak le, de aztán nemsokára már huszonöten voltunk bent. Nem volt benne logika, hogy kiket hoznak be, kik a tanúk és kik a vádlottak.” Puchert János egykori halálra ítélt légvédelmi tüzér idézte fel ezekkel a szavakkal a Mecséri János és társai elleni per nyomozati szakaszát. A Juta-dombi csata kapcsán rendezett eljárás a legnagyobb katonai megtorló per volt a szabadságharc leverése után, amelynek során összesen 52 főt állítottak a vádlottak padjára, és amely másodfokon 11 halálos ítélettel zárult. Ez a szám egybeesett a csatában elesett szovjet katonák számával, legalábbis a lista szerint, amelyet a szovjet hatóságok a politikai nyomozó szervek rendelkezésére bocsájtottak, az eljárást emiatt sokan tekintik a szovjet csapatoknak okozott veszteség megtorlásának. Az Elnöki Tanács végül három elítélt halálbüntetését – köztük Puchert Jánosét – változtatta kegyelemből életfogytiglanra. A negyedrendű vádlott Szabó Pál őrnagyot és hat társát bitófára küldte a megtorló gépezet.

Szabó Pál a Győr-Moson-Sopron megyei Egyed községben született 1915-ben. Édesapja az első világháborúban esett el. Két polgári osztályt végzett, majd kitanulta az asztalos szakmát. 1937-ben vonult be katonának, debreceni szolgálati ideje lejárta után továbbszolgálatra jelentkezett. A második világháború alatt elvégezte az altiszti tanfolyamot is. Harcolt a szovjet fronton, 1945-ben pedig rövid időre szovjet hadifogságba esett Budapesten. A háború után az új magyar hadseregbe is önként jelentkezett. 1945 májusában hadosztályát Ausztriába vezényelték, de már nem vetették be. A háború után részt vett a roncsok kiemelésében a Dunából és az aknamentesítésekben. Katonai pályája szépen ívelt felfelé: a Kossuth Akadémia elvégzése után 1949-ben alhadnagyként avatták tisztté, egy év múlva Szegeden már egy önálló légvédelmi tüzérosztály parancsnoka, 1951-ben Komáromban ezredparancsnok volt. A forradalom alatt az esztergomi 7. gépesített hadosztályhoz tartozó 51. légvédelmi tüzérosztály parancsnokaként szolgált őrnagyi rangban. 1947-től tagja volt a kommunista pártnak.

1956. október 23-án este riadóztatták egységét, és lövegek nélkül Budapestre rendelték, ahol október 29-ig védelmi feladatokat láttak el a Belügyminisztérium épületénél és a Láng Gépgyárnál. November 1-jén hozták a lövegeket a fővárosba, a hadosztály alakulatai pedig a magyar hadvezetés parancsára körkörösen lezárták a Budapestre vezető főutakat. A hadműveleti terv részeként Szabó őrnagy a Juta-domb déli részére telepítette a tüzéregység két közepes és négy könnyű lövegét, és az egység tüzelőállást foglalt el. 1956. november 4-én itt zajlott le a szabadságharc egyik legjelentősebb eseménye, az egyetlen győzelmet hozó csata az intervenciós csapatokkal szemben, amelyet a tüzéregységen kívül a pestszentlőrinci légvédelmi tüzérek, a kiskunmajsai lövészek, valamint a pesterzsébeti és soroksári nemzetőrök együttesen vívtak. A harcokban az említett tizenegy szovjet katona mellett öt ÁVH-s is életét vesztette. Ők annak a szovjeteket és magyarokat is szállító gépjárműoszlopnak voltak az utasai, akik a hajnalban Tökölön letartóztatott magyar kormányküldöttséget is szállították. A csatában a szovjet egységek harckocsikat, sorozatvetőket és tehergépkocsikat is vesztettek, a sebesültek száma elérte a hatvanat. A bíróság Szabó Pál terhére rótta, hogy az érvényben lévő tűzparancsa alapján nyitottak tüzet a Juta-dombon, valamint, hogy „kijelölte a Soroksári úti tüzelőállást, s ezt szakszerűen végezte. A tűzharcot nem akadályozta meg.” A bíróság álláspontja szerint vádlott-társaihoz hasonlóan ő is arra törekedett, hogy a szovjeteknek a lehető legnagyobb kárt okozza, a Juta-dombi csata pedig az ő értelmezésükben védtelen katonák elleni orvtámadásnak minősült.

A szabadságharc leverése után Szabó Pál őrnagy megmaradt parancsnoki beosztásában egészen 1957. március 31-ig, amikor az alakulatot felszámolták. Ezután 1957. október 19-i letartóztatásáig Esztergomban szolgált a karhatalmi tiszti egység századparancsnokaként.

Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Mátyás Miklós hadbíró őrnagy vezette tanácsa életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése vádjával, amit a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezette különtanácsa halálbüntetésre súlyosbított. Kegyelmi kérvénye elutasítása után az ítéletet 1958. november 15-én végrehajtották. 1990-ben Szabó Pált posztumusz ezredessé léptették elő.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Mecséri János és társai HL (BKB) 031/58

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Kalács és korbács. Puchert János halálraítélt légvédelmi tüzér a forradalomról és a börtönévekről. Hetek, 2008. 10. 24. XII/43.

Katonai perek a kommunista diktatúra időszakában, 1945–1958. Tanulmányok a fegyveres testületek tagjai elleni megtorlásokról a hidegháború kezdeti időszakában. Szerk: Okváth Imre. Történeti Hivatal, Budapest, 2001.

Cseszka Éva: Esztergom, 1956. Országos tendenciák – helyi sajátosságok a forradalom és szabadságharc alatt. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. Esztergom, 2011.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A pesterzsébeti fegyveres ellenállás, 1956. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2015.

Eörsi László et al.: Soroksár, 1956. Táncsics Mihály Művelődési Ház, Budapest, 2014.

Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.

Mátyás Miklós pályája

Ledényi Ferenc pályája

Idézetek

Puchert János honvéd, a pesterzsébeti szabadságharcosok egyike, így emlékezett meg a szovjetek ellen folytatott harcukról:

„Most meg lehetne ideologizálni azt, hogy miért lőttünk. Én egyszerűen azt mondtam, hogy mi vagyunk itthon, ők mégiscsak idegenek, micsoda pimaszság az, hogy még ráadásul ránk is lőnek! Persze, hogy ez volt az indítóoka annak, hogy lőttünk. Ledényi, a bíró, azt mondta, az volt a célunk, hogy minél nagyobb kárt okozzunk a szovjeteknek. Hát persze hogy az volt! Akkor mi a fenének tanultunk volna két évig, hogyha nem. Hát jó, hogy nem simogattuk meg őket! Én mindig mondtam, hogy ha valamit csinálok, azt lelkiismeretesen csinálom. Sajnos, akárhogy vesszük, az a lelkiismeretes, hogy minél nagyobb kárt okozzak az ellenségnek.”

Internetes forrás: Az OHA interjúja Puchert Jánossal. (A letöltés ideje: 2017. december 12.)

Szendi Dezső alezredes, II. rendű vádlott vallomása:

„Kliebert százados jelentette, hogy Szabó Pál őrnagytól azt a parancsot kapta, ha a szovjet csapatok Budapest felé jönnek, tüzelni kell rájuk. Én ekkor megmondtam neki, hogy Mecséri parancsa nem így szól, hanem tüzelni csak akkor lehet, ha a felszólítás után nem fordulnak vissza, és ők kezdik meg a tüzelést.”

In: Eörsi László: A pesterzsébeti fegyveres ellenállás, 1956. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Budapest, 2015. 69.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. november 15., szombat

Utolsó előkészületek a vasárnapi választásokra

„ (...) Igyekeztek mindenütt ünnepélyessé, kedvessé tenni a szavazóhelyiségeket. Az először szavazó fiatalokat egy sor helyen megajándékozzák. (...) ”

Közzétették az SZKP XXI. kongresszusának téziseit,

A szocializmus világtörténelmi győzelmének világnapja

„ (...) Hruscsov előadói beszédének tézisei szerint a Szovjetunió 15 év alatt a világon az első helyre kerül nemcsak az össztermelés mennyiségét, hanem a termelés egy főre jutó mennyiségét illetően is. Az országban létre jön a kommunizmus anyagi és technikai alapja. (...) ”

„ (...) A hétéves terv megvalósítása tovább erősíti a szocialista világrendszer gazdasági és védelmi erejét, egységét és összeforrottságát, sokszorosan megszilárdítja a békeszerető erők helyzetét az egész világon, legyőzhetetlen akadályokat gördít a háborús gyújtogatók útjába, ismételten bizonyítja, hogy helyes az SZKP XX. kongresszusának marxista-leninista tétele, mely szerint korunkban lehetséges a háború megakadályozása. (...) ”

VÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ

A szavazatszedő bizottságokról és a szavazásról

„ (...) November 16-án a szavazás szavazókörönként történik, és reggel 7 órától megszakítás nélkül este 8 óráig tart. (...) A Hazafias Népfront jelöltjére úgy kell szavazni, hogy a választó a fülkében a szavazólapokat összehajtja, borítékba helyezi és az urnába dobja. (...) ”