Nem volt hosszú a pingpongmeccs – miután a brit alsóház elvetette a hónap végén esedékes brexitet leíró törvényhez benyújtott felsőházi módosításokat, a Lordok háza nem nyitott újabb frontot és szintén rábólintott a törvényre. Így például elfogadta, hogy a brit főbérlők kérése ellenére

mégse kapjanak az EU-s polgárok a lakhatási jogukat igazoló kártyát

– pedig ez könnyebbé tenné számukra a lakásbérlést.

Csütörtök reggel már csak a formális királynői szentesítés hiányzott ahhoz, hogy Nagy-Britannia szabályozott módon, január 31-én megszüntesse 47 évig tartó tagságát az Európai Unióban.

Boris Johnson miniszterelnök úgy kommentálta a hírt, hogy „a brexit átment a célvonalon” és hogy az ország immár „egyként halad előre és túlteheti magát az éveken át tartó gyűlölködésen és megosztottságon”. Lehet, hogy ő így gondolja, de a brexitet ellenzők arról beszélnek, hogy nem adják fel a harcot és – valamikor –

vissza akarják léptetni Nagy-Britanniát az Európai Unióba.

Johnson mögött viszont meggyőző parlamenti többség áll, az ország pedig belefásult a brexit-huzavonába és sok brit inkább a kilépés bizonyosságát, mint a parttalan vitákkal járó patthelyzetet akarja.

A következő lépés az, hogy az Európai Unió vezetése jóváhagyja a Johnsonnal kötött „válási egyezményt” ezt követően az Európai Parlament ratifikálja azt a jövő héten. Az erről szóló vita valószínűleg nem lesz formális, mivel

az európai képviselők határozott aggodalmukat fejezték ki

a brit földön élő EU-s állampolgárok jogi státusza és kezelése miatt. Emellett fontos kérdés az EU-országokban maradó brit állampolgárok sorsa és az ír határkérdéssel összefüggő Uniós-brit kereskedelmi rezsim.

Londont máris figyelmeztették: ha nem alkalmazza az Ír-tengeren a brit fő sziget és Észak-Írország közötti áruellenőrzésről szóló kitételt, akkor – a brexitpártiak dühét kiváltó módon – a joghatóságát fenntartó Európai Bíróság megbüntetheti Nagy-Britanniát.

„Brüsszel nem tűr el semmilyen visszatáncolást és félintézkedést” – fogalmazott szokatlanul nyersen az európai főtárgyaló, Michel Barnier, egyik tanácsadója – azt követően, hogy Boris Johnson szerint nem lesz szükség ilyen ellenőrzésre.

Stefaan De Rynck azt mondta: igenis szükség lesz, mivel az ellenőrzés az ára annak, hogy a brit fő sziget, de nem Észak-Írország, távozhat az európai Közös Piacból és a Vámúnióból. „2020 nemcsak a jövőbeli viszonyról, de a kilépési egyezmény végrehajtásáról is szól majd. Nagyon fegyelmezettnek kell lennünk, el kell érnünk, hogy a brit hatóságok megkezdjék azt az ellenőrzést, amit az ország elfogadott” – mondta egy londoni rendezvényen az uniós illetékes.

De mi is történik jövő péntek, a hivatalos brexit után?

Február 1-én hatályba lép a 11-hónapos, úgynevezett „átmeneti időszak”, melynek során a britek még betartják az európai szabályozást, de már feladják képviseletüket az uniós intézményekben. Közben pedig tárgyalások indulnak a 27-ek és London jövőbeli kapcsolatairól, ami mások mellett felöleli a kereskedelem, az oktatás, egészségügy, utazás és bűnügyi együttműködés területeit.

Függetlenkedő Skócia

A brit EU-tagságról 2016 júniusában rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre voksolt, a skótok 62 százaléka viszont a bennmaradásra. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök azóta sokszor hangoztatott érvelése szerint Skócia nem engedheti meg, hogy egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka ellenére London „kirángassa” az EU-ból. A BBC televíziónak nyilatkozva nemrégiben kijelentette: meggyőződése, hogy Skócia független országként viszonylag rövid idő alatt visszatérhetne az unióba.

A skót függetlenségről 2014-ben már tartottak egy népszavazást, a résztvevők 55 százaléka azonban arra voksolt, hogy Skócia ne szakadjon el Nagy-Britanniától. Boris Johnson a múlt héten hivatalosan is elutasította az újabb skóciai függetlenségi népszavazás engedélyezését, mindenekelőtt arra hivatkozva, hogy a skót kormány akkori ígérete szerint a 2014-es referendum egy teljes nemzedéknyi időre szólt.