Luigi di Maio, az Öt Csillag Mozgalom, és Matteo Salvini, a Liga vezetője, a római kormány két miniszterelnök-helyettese elérte, amit akart: Olaszország nagyobb adósságot vállal, hogy finanszírozni tudja a választási kampányban beígért általános alapjövedelmet, az egykulcsos adót és a nyugdíjreformot. A megemelt hiánycél így az éves GDP 2,4 százaléka lett.

Giovanni Tria így veszített: a pártsemleges pénzügyminiszter sokkal konzervatívabb, 1,9 százalékos hiányt akart látni, ami azt jelentette volna, hogy Olaszország jóval kevesebbet fordított volna jóléti kiadásokra.

Szerinte erre az ország súlyos eladósodottsága miatt van szükség, hiszen az olasz államadósság a GDP 131 százalékán áll, amit az euróövezetben csak Görögország tartozási rátája előz meg. Olaszország pénzügyi stabilitása azért fontos, mert az ország az euróövezet harmadik és a világ nyolcadik legnagyobb gazdasága.

Bár a pénzügyi félremenedzselés ékes példáját szolgáltatja az olaszok számára a hozzájuk rokoni és kulturális szálakkal kötődő Argentína, amely a 20. század vezető gazdasági hatalmából többször becsődölt, nem fizető állammá vált, és amelyet 57 milliárd dollárral épp most ment ki ismét a Nemzetközi Valutaalap, az új olasz kormány a költekezést választotta.

Di Maio miniszterelnök-helyettes

történelmi napnak és az olasz polgárok győzelmének nevezte a költségvetést,

amelyben az egyik tétel a 10 milliárd euróba kerülő rászorultsági alapon adott alapjövedelem.

„Országunk történetében először ezzel eltöröljük a szegénységet, jövőt adunk az eddig elfelejtett és nyomorban élő 6 és félmillió embernek” – írta. Azt is állította, hogy a költségvetés-növekedés ösztönző elemeket tartalmaz. A büdzsé elfogadása egy hosszabb parlamenti folyamat, és amikor lezárul, október harmadik felében Brüsszel elé tárják – és elemzők szerint nem is maradnak majd el a bírálatok.

A pénzpiacok és tőzsdék már most reagáltak az olasz költségvetés hírére. Az euró árfolyama esni kezdett, majd stabilizálódott abban a reményben, hogy a pénzügyminiszter és főnökei kompromisszumot kötnek.

„A piacok azt remélték, hogy Tria pénzügyminiszter kordában tudja tartani a kormány állati ösztöneit, de ez a remény elpárolgott” – fogalmazott Francesco Galietti, a Policy Sonar római tanácsadó cég képviselője.

„A jó hír az, hogy alkut kötöttek, ami jobb, mint a késlekedés.

A hiánycél az uniós 3 százalék alatt van, de feljebb mehet, ahogy a javaslatot megvitatják a parlamentben. A 2,4 százalék nem a végső adat” - mondta a szakértő, akit a brit Guardian című lap idézett.

Más elemzők azt emelték ki: mivel az olasz hiánycél már most is magasabb, mint a GDP 2 százaléka, komoly vita várható Brüsszellel. Az EU azonban elnézőbb lehet, ha Róma javítja az adómorált és demonstrálja, hogy meg akarja reformálni az államháztartást.