A közvéleményt szinte hidegzuhanyként érte a statisztikai hivatal újévi első jelentése, amely az infláció érezhető emelkedését adta tudtul.

Az egy évvel korábbi időszakhoz viszonyítva decemberben az átlagos drágulás 1,7 százalék volt.

Novemberben az áremelkedés ennek felét sem érte el, így nem meglepő, hogy egyes német újságok szerint a lakosság egy része már-már attól tart, hogy ha ez így megy tovább, hamarosan oda lesz a megtakarított pénze.

Noha ez a veszély valójában még távolról sem fenyeget, az ügyben megszólalt a német nemzeti bank elnöke is. Jens Weidmann az infláció felszökését közvetve az Európai Központi Bank igencsak laza pénzpolitikájával magyarázta.

Jól értesült források szerint Jens Weidmann már jó ideje ellenzi az Európai Központi Bank nagyszabású kötvényvásárlási programját, amely 2015 márciusában kezdődött és – mint a napokban Mario Draghi, a bank olasz elnöke Frankfurtban közölte – várhatóan a folyó év végéig is eltart.

Becslések szerint ez év december végéig az Európai Központi Bank csaknem 2300 milliárd euró értékben vásárol fel a valutaegységet alkotó országokban állam- és vállalati kötvényeket, valamint részvényeket, hogy ezáltal serkentse a 19 tagállamot felölelő térség gazdasági fellendülését.

Habár a német közvéleményt aggasztja az infláció, elemzők rámutattak arra, hogy a 2013 óta legmagasabb szintért elsősorban a kőolaj árának felszökése a felelős, egybe pedig igyekeztek a drágulással való megbékélésre inteni a lakosságot, mert a kőolaj hordónkénti ára jórészt geopolitikai tényezők függvénye, amelynek alakulása teljesen bizonytalan.

Az inflációt a Wiesbadenban működő szövetségi statisztikai hivatal 600 önkéntes segítségével állapítja meg, akik összeírják, mennyibe kerülnek az érintett hónapban a fogyasztási és ruházati cikkek, a cipők, a bútorok, a háztartási gépek, az új gépkocsik, mennyit költenek üzemanyagra, kulturális eseményekre, no meg lakbérre, fűtésre, áramra és gázra.