Megtanulhattunk egy korábban nem annyira emlegetett fogalmat, ez a hőkupola, amivel az idei nyáron is találkozhattunk.

Évtizedes visszatekintésben a korábbi nyarakon talán sokan még legyintettek, hogy korábban is volt meleg nyár, korábban is volt nyári forróság, voltak meleg nyári napok, de azért mostanra talán mindannyian érezhetjük, hogy most ez valami más, nagyon más.

Szabbó Péter éghajlatkutató az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta, egy hőhullámot alapvetően három dolog szerint tudunk értelmezni:

1. milyen gyakran fordul elő (a gyakoriság nem igazán növekedett)
2. milyen hosszú
3. milyen intenzív (a bizonyos hőmérséklet fölötti hőösszeg mennyiben növekedett).

„Az utóbbi kettő egyértelműen növekedett, hosszabbak a hőhullámok és jóval intenzívebbek is, mint korábban”

– rögzítette. És valóban: hosszan tartó, 40 fok körüli csúcsértékeket felvonultató időszakok vannak.

Emlékezhetünk arra is, hogy ha a '70-es, '80-as években 30 fok fölött volt a csúcshőmérséklet, azt címlapon hozta a Népszabadság, de mint Szabó Péter rámutatott, épp ezek az évtizedek hűvösebbek voltak Magyarországon, a top 30 hőhullámból egyik sem ekkor volt, hanem vagy korábban, vagy később, 4-6-10 évente. Viszont a '90-es évek óta azért mintha nőne a gyakoriság is, és ma már minden évben van hőségriadós időszak.

Kis Anna éghajlatkutató, a földtudományok doktora a budapesti adatokat elemezve az Arénában elmondta, az említett top kategóriás hőhullámok közé beletartozik az idei kettő is, ezek voltak a legintenzívebbek, illetve az egyik kiemelten hosszú is volt; nem a leghosszabb, csak a második, a június végi 12 napról van szó. Az idei második hőhullám 9 napos volt, de magasabb hőmérsékletekkel.

Ismert: definíció szerint 27 fok fölötti átlaghőmérsékletű napokat kell vizsgálni akkor, ha 3 napnál tovább fennáll ez, de többféle definíció van, és ez országonként is eltér, akár régiónként is.

Ami pedig a hőkupolát illeti, Szabó Péter ezt a kifejezést nem nagyon szereti, mert nagyon új, a tudomány nem is használta korábban.

„Öt-tíz éve az angolszász szakirodalom hozta be a heat dome kifejezést” – vette át a szót Kis Anna. Szabó Péter szerint ennek termodinamikai mögöttes tartalma van, azt jelenti, hogy alatta nagyon instabil a légrétegződés, és egy ilyen záróréteg bent tartja ezt az instabil légrétegződést. „Ugyanakkor ha olyan erős a feláramlás alul, tehát a hőség délután át tudja törni ezt a kupolát, akkor kialakulnak zivatarok, hőzivatarok úgymond. Ezt nevezzük hőupolának, de nem annyira helyesen, mert minden hőhullámra ezt ráhúzzák” – tette világossá Szabó Péter.

A beszélgetésben többek között arról is szó volt még, hogy statisztikailag is kimutatható, hogy nő a halálozások száma a rendkívüli hőségben, valamint arról, hogy a globális felmelegedés mellett Európa még az átlagosnál is jobban melegszik.

A cikk Kocsonya Zoltán interjúja alapján készült, amelyet alább megtekinthet, meghallgathat.