Az ENSZ idei vízügyi fejlesztési jelentésében a többi között arról is beszámolt, hogy napjainkban csaknem egymilliárdan küzdenek vízhiánnyal a világ városaiban, és az előrejelzések szerint ez a szám duplázódhat meg 2050-re, elérve az 1,7–2,4 milliárdot. A tanulmány alapján jelenleg 2-3 milliárd ember érzékel évente legalább egy hónapig vízhiányt, 3,6 milliárd embernek pedig nincs hozzáférése a biztonságos higiéniához.

A vízfelhasználás az elmúlt negyven évben körülbelül egy százalékkal nőtt világszerte, ez a tendencia a népességnövekedés és a fejlődés hatására várhatóan nem változik majd. Az ENSZ tavasszal kiadott jelentéséből az is kiderült, hogy

világszerte az emberek 26 százalékának nincs tiszta ivóvize, a lakosság 46 százalékának pedig nincs hozzáférése WC-hez.

Bíró Tibor azt mondta az InfoRádióban: az elmúlt 20-40 évben a városokban élők arányának folyamatos emelkedése mellett annyira megnőtt a vízfogyasztás világszerte, hogy az ENSZ prognózisa egyáltalán nem túlzó. Mint fogalmazott, „sajnos ettől akár még rosszabb is lehet a helyzet”. Hozzátette: az is rendkívül sokat ront az összképen, hogy aránytalanul és helytelenül használja fel az emberiség a vízkészleteit. „Önmagában a vízfogyasztás is nő fajlagosan, ez egyrészt köszönhető a növekvő ipari vízfogyasztásnak, másrészt pedig annak is, hogy a mezőgazdaságnak is egyre nagyobb a vízigénye, ami szorosan összefügg a lakosság növekedésével” – magyarázta.

Az általunk felhasznált vízről tudni érdemes, hogy nem tűnik el, hiszen globális értelemben állandóan van a környezetünkben víz. A hiány úgy alakul ki, hogy a víz térbeli és időbeli eloszlása jelentősen megváltozik, illetve közben a minősége is romlik.

„A víz akkor tekinthető megújuló természeti erőforrásnak, ha olyan a minősége, hogy a felhasználása nem korlátozott. Ha elszennyezzük, akkor a legtöbb szóba jöhető célra nem lesz alkalmas”

– fejtegette a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának dékánja.

A szennyezéssel folyamatosan csökken az ivóvíz mennyisége, hatására a mezőgazdaságban sem tudják hasznosítani a vizet. Bíró Tibor tájékoztatása szerint számos ázsiai országban már annyira szennyezettek a felszíni vizek, hogy öntözésre sem lehet közvetlenül felhasználni. Jelentős anyagi hozzájárulással és energiabefektetéssel ugyan tisztává tehető a víz, de ezeket a megemelkedett költségeket nem minden nemzet vagy közösség tudja kifizetni. Egy másik probléma, hogy bolygónk felszínén az idő múlásával eltérő lesz a vízeloszlás: bizonyos területeken nagyobb víztöbbletekkel lehet majd számolni, ugyanakkor lesznek olyan területek is a Földön, ahol már jelenleg is komoly vízhiánnyal küzdenek, de később még a mostaninál is rosszabb lesz a helyzet.

Új technológiák, takarékosság, szemléletváltás

Ezeket a folyamatokat a klímaváltozás hatásainak csökkentésével lehetne lelassítani. A szakértő szerint azonban a vízfelhasználás és a hiány tekintetében már olyan előrehaladott állapotot értünk el, hogy elsősorban az adaptációban kellene gondolkodni.

„Meg kell tanulnia az emberiségnek együtt élni a klímaváltozással. Erre kell felkészülni, ehhez pedig nagyon komoly vízalapot és olyan finanszírozási rendszert kell létrehozni, amely képes kezelni a kialakult helyzetet” – tette hozzá.

A világ számos részén vízminőségi problémákkal küzdenek, ami ellen nagyon nehéz hatékonyan fellépni. Bíró Tibor szerint a vízfelhasználás hatékonyságán kellene javítani. Mint mondta, konkrétan arról van szó, hogy fajlagosan kevesebb vizet kellene felhasználni a termelés, valamint a mezőgazdasági termékek előállítása során. Kitért arra is, hogy több fejlődő országban az úgynevezett felületi öntözést alkalmazzák, ami óriási vízpazarlással jár és ezeken a területeken jelentős a szivárgási, valamint a párolgási veszteség is. Ezekben az országokban a szakértő szerint

célszerű lenne átállni a korszerű, víz- és energiatakarékos technológiára.

Bíró Tibor úgy véli, a fejlett társadalmakban is szemléletváltásra lenne szükség. Jobban kellene figyelni a vízhasználatra, így például nem ivóvíz minőségű vizet használni WC-öblítésre vagy mosásra. Szerinte az infrastruktúra fejlesztése mellett elengedhetetlen a „tudatbeli átformálás”, nagyon sok tennivalója van az emberiségnek is annak érdekében, hogy javuljon a helyzet.

Sokan a túlélésért küzdenek, mások nagy üzletet remélnek

Az ENSZ 2023-as vízügyi jelentése tartalmaz olyan vállalásokat, melyek kapcsolódnak ezekhez a törekvésekhez. Bíró Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy Ázsiában és a fejlődő országokban dollármilliárdokat fordítottak vízügyi alapok létrehozására. Ezeket az összegeket kizárólag a tiszta, egészséges ivóvízellátás biztosítására, illetve szanitációra lehet költeni. Ezek az alapok pontosan tudják és felmérték, hogy a következő évtizedek egyik jelentős üzlete lesz ez.

„Ezen invesztíciók, források nélkül nagyon komoly gondokkal néznénk szembe, mert nemcsak a biztonságos, minőségi ivóvízellátás jelent nagy problémát, hanem a szanitáció is. Sőt, majdnem duplaannyian vannak azok a főként városokban élő emberek, akiket érint az, hogy nem megfelelő higiéniás körülmények között élnek” – összegzett Bíró Tibor.