A kutatók aggódnak, hogy a foszfor túlzásba vitt használatának hatására műtrágyázás céljára már nem marad belőle megfelelő mennyiségben, ez pedig veszélyeztetheti a világ élelmiszerellátását. Mindezzel egyidőben a földekből kimosódó foszfát kiterjedt területeken hoz létre algavirágzást, az érintett vizeket halott területekké téve a halállomány szempontjából – írja a The Guardian.

Ha ez még nem lenne elég nagy baj, a túlzó foszforhasználat metángáz kibocsátásához vezet, ez pedig tovább gyorsítja a légkör felmelegedését.

"Kritikus fordulóponthoz érkeztünk. Lehet, hogy van még visszaút, de ennek érdekében tennünk kell,

sokkal okosabban kell használnunk a foszfort. Ha ez nem következik be, katasztrófahelyzet elé kerülünk: eljön a foszfogeddon" – mondta Phil Haygarth professzor a Lancaster Egyetemről.

Hennig Brandt német kutató 1669-ben vizeletből választotta ki a foszfort: az anyag szerepe az élet fenntartásában kulcsfontosságú. A csontok és a fogak nagyrészt kalcium-foszfátból állnak, és ez az elem biztosítja a DNS cukor-foszfát gerincét is. Penny Johnes, a Bristoli Egyetem szakembere szerint foszfor nélkül nincs élet.

Globális léptékben a növények növekedését segítő hatását is kihasználja az ember. Évi 50 millió tonna foszfáttartalmú műtrágyát használunk fel világszerte, mely hozzájárul a Föld nyolcmilliárd éhes szájának jóllakatásához.

Jelentős méretű foszforkinccsel ugyanakkor alig néhány ország rendelkezik. Marokkóban és a Szahara nyugati részén rejtőzik a legtöbb belőle, majd Kína és Algéria következnek. Az USA-ban a korábbi mennyiség 1 százaléka áll csak rendelkezésre, az Egyesült Királyság pedig mindig is behozatalra szorult foszforból.

"A hagyományos kőzetfoszfát-készletek viszonylag ritkák, és a műtrágyagyártáshoz szükséges kitermeléssel párhuzamosan kimerültek" - tette hozzá Johnes.

A világ így néhány éven belül eléri a "foszforcsúcsot": a készletek ezután csökkenni fognak, és sok nemzetnek kell majd küzdenie azért, hogy elegendő mennyiséget tudjon beszerezni a lakosság élelmezéséhez. Elemzők szerint

kartellek tehetik rá kezüket a foszforra,

és bekövetkezhet az, amiről Isaac Asimov is írt: a növekedés megáll, amint a foszforforrások kimerülnek.

A kimosódott foszfát számos területen okoz vízszennyezést, hogy a probléma még sokoldalúbbá váljon. Az oroszországi Bajkál-tó, az afrikai Viktória-tó és az észak-amerikai Erie-tó is érintett. Az algavirágzás kevés élőlény számára teszi lehetővé a túlélést: az ilyen válságok pedig más környezeti problémákat is okoznak.

"Az éghajlatváltozás miatt kialakult melegebb körülmények mellett egységnyi foszfátszennyezésre vetítve több algavirágzás lesz. A probléma az, hogy amikor az algák elpusztulnak, bomlásuk során metán keletkezhet.

A virágzás növekedése azt jelenti, hogy több metán kerül a légkörbe – és a metán 80-szor erősebb a szén-dioxidnál a légkör felmelegedésében.

Ez komoly aggodalomra ad okot" – mondta Bryan Spears professzor, az Egyesült Királyság Midlothianban található Ökológiai és Hidrológiai Központjának munkatársa.

Megoldást jelenthet a foszfor újrahazsnosításának javítása mellett az is, ha olyan táplálkozásra állunk át, amely alacsonyabb foszforlábnyommal jár. Ha nem változtatunk, az hosszú távon a bolygó pusztulásával jár.