Már harminc éve felkeltette a kutatók érdeklődését a Majoonsuóban található sír, melynek közelében vasban gazdag, okkerszínű agyagot fedeztek fel – ezt az anyagot temetéseknél is használták a kőkorszakban.

A finn örökségvédelmi hivatal 2018-ban kezdte meg a helyszín feltárását erózió és gépjárműforgalom miatti aggodalmak miatt: a sírban keveset találtak, de a környező talaj mikroszkopikus elemzése érdekes felfedezéseket hozott a CNN cikke szerint.

A kőkori finn társadalmak földbe vájt sírokba temetkeztek: a talaj az országban meglehetősen savas, így alig maradt valami a sírokban, így ritka az olyan súlyú felfedezés, mint amire most sor került.

A most feltárt sírban gyermekfogat, madártollakat, növényi szövetet és állatszőr maradványait találták: ezek együttesen sokat árulnak el a korszak temetkezéséről.

Az elemzés szerint az eltemetett gyermek 3-10 éves lehetett. A 24 apró tolldarabból legalább hét vízimadáré volt: a halottat vagy tollakból készített ágyba fektették, vagy tollból készült ruházatot adtak rá a temetéskor.

Egy sólyomtollat is találtak a sírban, amelyről úgy gondolják, hogy nyílvessző része lehetett, vagy a gyermek ruházatán használták díszítésként. A gyermek lábánál talált finom szőrszálak kutyához vagy farkashoz tartoztak. Lehetséges, hogy a gyermek lábánál temették el egy állatot, vagy a halott kutya vagy farkas szőréből készült cipőt viselt.

"Az elhunytakkal együtt eltemetett kutyákat találtak például Skateholmban, egy 7000 éves dél-svédországi temetkezési helyen. A Majoonsuóban tett felfedezés szenzációs, még akkor is, ha az állatból vagy állatokból csak szőrszálak maradtak. Azt sem tudjuk, hogy kutya vagy farkas volt-e. Az alkalmazott módszer ugyanakkor bizonyítja, hogy

szőr és toll nyomai még több ezer éves sírokban is megtalálhatók,

többek között Finnországban is" – írta a tanulmány társszerzője, Kristiina Mannermaa, a Helsinki Egyetem kulturális tanszékének kutatója és docense a közleményben.

A csapat 60 zsáknyi talajmintát gyűjtött, majd gondosan elválasztotta a szerves anyagokat a talajtól. Három laboratóriumban keresték meg a mintákat és végezték el a talaj elemzését. A vörös okkerrel megfestett talajt kíméletesen kellett szitálni, mielőtt megvizsgálták. Olyan növényi szálakat is találtak, amelyek valószínűleg fűzfából vagy csalánból származnak, és amelyeket halászhálók, ruhák rögzítésére használt zsinórok vagy zsinórkötegek készítéséhez használhattak.