Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) DART nevű űrszondája hétfőn az első bolygóvédelmi teszt keretében 22 500 kilométer/órás sebességgel nekiütközött a Földtől 11,3 millió kilométerre keringő Dimorphos aszteroidának, hogy megváltoztassa annak pályáját.

A program célja az volt, hogy megállapítsa, vajon az emberiség képes-e eltéríteni egy égitestet egy szándékosan nekivezetett űreszköz becsapódásának energiájával. Ezt a kísérletet végezták el most, a modern technikai civilizáció korszakában, és így nem lehet eltúlozni a dolog a jelentőségét – mondta Kiss László.

A NASA és az Európai Űrügynökség, illetve amerikai intézetek összefogásával megvalósult programban egy 600 kilogrammnál valamivel nagyobb tömegű űrszondát belevezettek egy kettős kisbolygó kisebbik darabjába. A Dimporhos nevű égitest 11 millió kilométernyire van a Földtől, tehát igazából nem jelent veszélyt a bolygónkra. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy képesek vagyunk-e módosítani egy kisbolygó pályáját és adott esetben eltéríteni a Föld közeléből – hangoztatta a csillagász.

Kiss László azonban hozzátette azt is: egyelőre csak azt tudjuk, hogy a fél mázsánál valamivel nagyobb tömegű űrszköz 21 ezer kilométer/órás sebességgel belecsapódott a nagyjából gelllérthegyni sziklába. Az majd a következő hetekben fog kiderülni, hogy változott-e az égitest pályája a központi nagyobb kisbolygó körül.

Ezt abból fogjuk látni, hogy kicsit másképp fog keringeni körülötte és időben elcsúszik a mozgása. Ha ez sikerült, akkor azt lehet mondani, hogy egy ilyen, ránézésre kozmikus kőrakásnak látszó égitestet ki tudunk lendíteni a pályáról. Siker esetén pedig folytatni lehet azokat a számításokat is, hogy a kisbolygók belső szerkezetétől hogyan függ egy ilyen becsapódás a hatása – hangsúlyozta a csillagászati kutatóközpont főigazgatója.

Kiss László azt mondta, a NASA-nál és az amerikai intézeteknél egyelőre mindenki örül, hiszen tíz hónapos utazás végén, a DART-misszió beteljesítette fő küldetését. Az európaiak pedig várják a kísérő műhold képeit, amely két kamerával fedélzetén végigfotózta a becsapódást és az azt követő eseményeket. Néhány nap, esetleg hét múlva már látni fogjuk, hogy sikerült-e módosítani a kis hold keringési periódusát, merthogy ez az ami valójában a mérhető effektus.

A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója azt is közölte, hogy az aszteroidapáros olyan helyen jár, ahol mind a James Webb-űrteleszkóp, mind a Hubble-űrtávcső is észlelhette a becsapódást, illetve ha annak volt valamilyen fölvillanása, robbanásszerű hatása. Ha volt ilyen, akkor azt nemcsak a kísérő, olasz gyártmányú, CubeSat láthatta, hanem akár a földi eszközök is. A képek 36 másodperc késleltetéssel érkeztek a Földre, és ilyet még senki nem láthatott a világon.

Kiss László az InfoRádió Aréna című műsorában: