Kereszturi Ákos csillagász szerint a tó mint megnevezés meglehetősen hangzatos a marsi képződményekkel kapcsolatban, tekintve, hogy pontosan még ismert, mennyiben hasonlít egy földi jég alatti tóra. Ami viszont körvonalazódik, az az, hogy a vörös bolygó déli sarkvidékén a felszín alatt, különböző mélységekben előfordul folyékony víz, mégpedig valószínűsíthetően sós víz. De hogy tó vagy egy jól körülhatárolható vízréteg formájában, azt egyelőre nem lehet tudni – ismételte meg.
A felfedezést a Földön is alkalmazott, úgynevezett felszín alá behatoló radar módszerrel tették, rádióhullámokat kibocsátva a magasból, a Mars esetében egy űrszondáról. Mint a szakember magyarázta, a felszín alá behatoló rádióhullámok az ott található kőzetekről eltérően verődnek vissza, függően azok anyagától, szerkezetétől és egyéb jellemzőitől. Így a szilárd és a folyékony, illetőleg a jég és a folyékony határterületek visszaverődési erősödést okoznak, és ezeket észlelték a vizsgálatok során, megtalálva a folyadéktesteket.
Ott maradt, vagy ott keletkezett?
A csillagász szerint a felfedezés egyik fő kérdése, hogy a jégporréteg alatt megtalált cseppfolyós víz vajon ott maradt valamikortól, vagy pedig ott keletkezett-e helyszíni megolvadással. Mindkettő lehetséges – fogalmazott, emlékeztetve, hogy a Földön is vannak jég alatti tavak, az antarktiszi vagy a grönlandi jégpajzs, továbbá Izland jeges területein, ahol szintén változatos, többféle a keletkezésük.
A Marsnál az a feltételezés, hogy a maitól eltérő éghajlati időszakban ezen vidékek felszínén sós üledékek halmozódtak fel, és erre rakódott rá a jég és a por, majd ennek az alján, ahol az említett sós réteggel érintkezett a jégréteg, megtörtént az olvadás. Kereszturi Ákos megjegyezte, a modellszámítások alapján a Mars déli-sarkvidékén meglehetősen hideg van, mínusz 60–80 Celsius-fok lehet a hőmérséklet, ezért sokan azt feltételezik, hogy
egy mélyről induló vulkanikus fűtés segíthetett az olvadásban, ami kialakította a vizes lencséket.
Szerinte nem kizárható, hogy ebben a nagyon sós, föld alatti vízrétegben az élet is létezhet. Ugyanakkor megjegyezendő, hogy annyira sós vízről van szó, amiben például a Földön megtalálható életformák közül alig néhány képes megélni. Ugyanakkor
az élet lehetőségét nem lehet kizárni
– hangsúlyozta. A csillagász megerősítette, a nagyon magas sótartalomra az enged következtetni, hogy az egy–másfél kilométer mélyen található vízlencsék a mínusz 60–70 fok ellenére sem fagynak meg. Ilyen körülmények között viszont a Földön életformákat még nem találtak, csak olyanokat, amelyek nagyjából mínusz 30 fokban vagy erősen sós vízben élnek – tette hozzá.