A galaxisok ütközése az univerzumban nem egyedülálló dolog, több ilyen eseményt is megfigyeltek már a kutatók. A Tejútrendszer sem csak csillagok születése révén növekedett, hanem más galaxisokkal való egybeolvadással is. A csillagászok "csillagrégészekként" keresik a nyomokat, amelyeket ezek az idegen csillagrendszerek hátrahagytak a Tejútrendszerben.
Amina Helmi holland csillagász már 2018-ban bizonyította, hogy a Tejútrendszer "fiatalabb" éveiben összeolvadt egy viszonylag nagyméretű törpegalaxissal, a Gaia-Enceladusszal. Erre utalt a Tejútrendszer úgynevezett halójában lévő több ezernyi csillag mozgása és kémiai összetétele.
A halo a galaxisok legnagyobb és legritkább, közel gömbalakú vagy elliptikus térsége, amely főleg idős csillagokat, gömbhalmazokat tartalmaz. Ez a régió túlnyúlik a galaxis lemezén alul és felül is.
A tudósok akkor úgy vélték, az ütközés tízmilliárd éve következhetett be.
Bill Chaplin, a Birminghami Egyetem csillagásza és kollégái a NASA TESS-teleszkópja és az európai Gaia-űrteleszkóp adatai alapján pontosabban is meghatározták az ütközést. Ehhez a halo egyik fényes csillagát, a Ny Indit vizsgálták. Ez egy nagyon régi csillag, amelynek pályáját a galaxis magja körül a két galaxis összeolvadása láthatóan megváltoztatta. A csillag tehát valószínűleg már létezett az összeolvadáskor.
"Asztroszeizmológiai módszerekkel, amelyek során a csillag egyéni ingadozásait figyeltük, a korát 11 milliárd évben tudtuk meghatározni"
- mondta Thomas Kallinger, a Bécsi Egyetem asztrofizikai intézetének munkatársa. Ebből adódik, hogy a Tejútrendszer és a Gaia-Enceladus összeolvadása legkorábban 11 milliárd éve történhetett - emelte ki a szakértő.
Kallinger szerint az összeütközés nagyon drámai hatású esemény volta Tejútrendszer számára, amelynek során nagyon sok anyagot vett fel, emellett megváltozott galaxisunk kémiai összetétele és mozgási dinamikája is.
"Ezen elemzések alapján pontosabban ismerjük az ütközés időpontját, ami fontos a Tejútrendszer fejlődésének kutatása szempontjából" - mondta Kallinger.
