A misszió vezető kutatója, Edward Stone szerint a Voyager 2 űrszonda november 5-én lépett át a csillagközi térbe, túljutva a helioszféra határán, vagyis elhagyva azt a régiót, amelyben a Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban. A kutatók abból észlelték a "kilépést", hogy a szonda által érzékelt részecskék egyszer csak eltűntek - írja a BBC hírportálja.
A szakemberek szerint noha az űrszonda ikertestvére, a Voyager 1 már hat évvel ezelőtt átlépett ezen a határon, a Voyager 2 áthaladásának különlegessége, hogy
még van olyan működő műszer az űreszköz fedélzetén, amely "példátlan információkkal szolgál a csillagközi térbe való átlépés milyenségéről".
A Voyager 1-et 1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból, tizenhat nappal testvérszondája, a Voyager 2 fellövése után.
Bár a Voyager 1 indult másodikként, gyorsabban halad. 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe. Jelenleg 61 ezer kilométeres óránkénti sebességgel halad és 22 milliárd kilométerre jár kiindulópontjától.
A Voyager 2 csaknem 18 milliárd kilométerre van a Földtől és nagyjából 54 ezer kilométer per órás sebességgel halad.
A NASA szakemberei szerint ugyanakkor az ikerszondák technikailag még mindig a Naprendszeren belül vannak. A kutatók ugyanis úgy vélik, hogy a Naprendszer az úgynevezett Oort-felhő külső pereméig nyúlik. A két űreszköznek még évezredekbe fog telni, mire áthalad ezen az üstököszónán.
A hatalmas távolság ellenére a repülésirányítók még mindig kapcsolatban vannak a Voyager 2-vel.
A két űrszonda eredeti küldetése a Naprendszer külső bolygóinak - a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak - a megfigyelése volt. Eredeti missziójukat már 1989-ben befejezték.