Az ArcheoModena szakemberei a város keleti részén folytatott építkezési munkálatok helyszínén találtak rá a három hiányos csontvázra. A szakemberek először egy ókori hamvasztásos temetkezési területet és egy első századi római öntözőcsatorna maradványait fedezték fel mindössze hatvan centiméterrel a felszín alatt.

Az ókori Via Emilia hosszában végigfutó temetkezési helyen hamvakat őrző halmokat és egy díszes sírhelyet is találtak, amelyet még az ókorban fosztottak ki. Ahogy a szakemberek egyre mélyebbre ástak a csatorna üledékében, három hamvasztatlan tetemre bukkantak, amelyekről később megállapították, hogy gazdáik valószínűleg erőszakos halált haltak.

A régészek elmélete szerint a holttestekre - a szomszédos temetőből származó - téglákat erősítettek, amelyek így évtizedeken keresztül a felszín alatt maradtak. Az ismétlődő helyi áradások pedig szép lassan ellepték iszappal a csatornát és a környező területet is.

A tégla, a sírkő és az áldozatok körül talált amforák - a Heinrich Dressel német régész tipológiája alapján Dressel 1 amforák - alapján a kutatók arra jutottak, hogy a három férfit az időszámításunk előtti és utáni első század közötti időszakban ölték meg. A csontvázak hiányzó részei valószínűleg a halál beállta után vesztek el, mivel a tetemek a csatorna fenekén hevertek. A maradványok kezdeti vizsgálatából pedig hamar kiderült, hogy a trió tagjai kegyetlen halált haltak - olvasható a Past Horizons című történelmi hírportálon.

Az áldozatok egyike egy 16-20 év körüli fiú volt, akinek mindössze a medencéjét, a két lábát, az alsó végtagjai között heverő fejét, valamint két karját találták meg. A lábain egy centiméter hosszú, mély, rézsútos vágásokat fedeztek fel. A második, körülbelül harmincéves férfi karjai keresztbe feküdtek a háta mögött - feltehetőleg csuklóit összekötözték - az alsó teste, beleértve a medencéjét is, pedig teljesen hiányzott.

A harmadik, 18 és 25 év közötti férfinak csupán a koponyája, a válla és egyik karjának egy darabja maradt meg. A régészek elmélete szerint valószínűleg mindhárman szökött rabszolgák lehettek, akik a legsúlyosabb büntetésben részesültek, vagy vérbosszú áldozatai lettek. A maradványok további vizsgálatára lesz szükség ahhoz, hogy pontosan megállapítsák gazdáik halálának körülményeit.