Tollazatuk színe megegyezik a nőstényével, így a költési időben ritkábban érik őket támadások - derítették ki spanyol és francia kutatók. Franciaország nyugati részén térképezték fel a barna rétihéja (Circus aeroginosus) fészkeit, ezt követően három különböző rétihéja modellt helyeztek az egyes költőterületekre, betolakodókat szimulálva: egy tojóét, egy hímét és egy tojónak álcázott hímét.

Az igazi hímek agresszívan reagáltak a hím makettra, a két tojószerű modellt ritkábban támadták meg. A tojónak álcázott hímeket azonban hidegen hagyta a hím makett, elsősorban a betolakodó tojókat támadták meg - számoltak be kutatók a Biology Letters című folyóiratban a Die Welt internetes kiadása szerint. Tehát még viselkedésükben is "nőiesek".

A nemi mimikri lehetővé teszi a hímeknek, hogy fontos erőforrásokhoz jussanak anélkül, hogy azokért magas árat kelljen fizetniük - azaz fajtársaikkal összetűzésbe kelljen keveredniük. Ilyen erőforrás például egy értékes territórium vagy az idegen tojókkal való párzás lehetősége.

Mivel nem váltanak ki agressziót, az álcázott hímek az agresszív hímek közeli szomszédságában lévő költőhelyeket is elfoglalhatják. A kutatás kimutatta, hogy az igazi és az álcázott hímek fészke között csupán fele akkora volt a távolság, mint két igazi hím fészke között.

Nem derült ki a kutatásból, hogy az álcázott hímek kevésbé kelendőek-e a tojók körében, mint normál színű fajtársaik, mint ahogy az sem, mi okozza az alkalmazkodó színezetet. A barna rétihéján kívül eddig csupán egyetlen madárfajnál, a pajzsoscankónál (Philomachus pugnax) sikerült megfigyelni, hogy a hímek egy életen keresztül tojónak tettetik magukat.

A Magyarországon is honos barna rétihéjáknál az egyes hímek tojót mímelő tollazata második életévükben alakul ki. A tojók csaknem teljesen egyszínű sötétbarnák, csupán fejük és válluk világos. A hímek barnák, szárnyaik középső része ezüstszürke, míg a végük fekete. Farkuk szürke, fejük és nyakuk világos színezetű.