A nemrégiben befejeződött népszámlálásból kiderült, hogy a teljes népesség 13,3 százaléka 60 év feletti, míg a 65 évnél idősebbek aránya megközelíti a 9 százalékot. A legutóbbi, 2000-es népszámlálás óta mindkét arányszám 2-3 százalékkal nőtt. Mindez azt jelenti, hogy mára Kínában - a világon egyedülállóan - több mint 100 millió idős ember él, s számuk évente 3,2 százalékkal emelkedik. A szakemberek úgy vélik: 2050-re a teljes népesség egyharmadát fogják adni.

A kínai népesség korstruktúrája 18 év során alakult át jelentősen, amit elsősorban a családtervezési politikában képviselt "egy család, egy gyerek" iránynak és a jobb egészségügyi körülményekkel magyaráznak. A születéskor várható időtartam is egyre nő; a legdélibb kínai tartományban, Hajnan (Hainan) szigetén például több mint 1300 száz év feletti él.

Az ENSZ által meghatározott kritériumok szerint, ha egy ország lakosságának legkevesebb 10 százaléka 60 év feletti, illetve ha 7, vagy annál nagyobb százalékot alkotnak a 65 év felettiek, akkor ez már az "öregedő társadalom" kategóriája.

A média időről időre emlékeztet a kínai törvényre, amely a gyerekeknek előírja a szülőkről való gondoskodást, miközben jelzi, hogy akkor, amikor már egykék házasodnak, a tágabb család aktív tagjainak száma jelentősen megcsappan, a gondoskodás komoly terhet, időnként szinte teljesíthetetlen feladatot jelent a fiatalok számára.

Ezzel párhuzamosan hírek jelennek meg idősotthonok építéséről, vagy olyan szociális központokról, ahol napközben felügyelettel tölthetik idejüket a magukra maradottak.

Az egyik legutóbbi jelentés a délnyugat-kínai Jünnan tartomány székhelyéből, Kunmingból, öregeknek, illetve a hozzátartozóiknak kialakított "csúcstechnológiai" szolgáltatásról ír, amely a GPS műholdas helymeghatározó rendszer segítségével adott esetben pontosan megállapítja, hogy éppen hol is tartózkodik az esetlegesen elkóborolt idős családtag.

A rendszer összeköttetésben van a rendőrséggel, a kórházakkal és a lakóközösségi központokkal, s a célja, hogy szükség esetén időben az idősek segítségére lehessenek. A korábbi kísérletben elsősorban Alzheimer-kórban szenvedőket vontak be, s már eddig is százaknak nyújtottak sikerrel segítséget.

A statisztikák szerint az öregedés nagyobb mértékben tapasztalható vidéken, mint a városokban, s a falun élő idős embereknek az éves átlagjövedelme épp hogy eléri a 6000 jüant (210 ezer forint). Helyzetüket nehezíti, hogy vidéken igen elmaradott a társadalombiztosítás rendszere, amely Kínában nem országosan egységes. A 674 millió vidékiből 123 millió tartozik az idősek korosztályához, akik közül jelenleg 73 millióan nem kapnak nyugdíjat.

A vidéki társadalombiztosítás új - 2009 óta bevezetett és azóta többször módosított - rendszerének lényege, hogy folyamatosan növeljék az ellátásba bevontak számát, s a kínai média ma már úgy fogalmaz, hogy az úgynevezett szövetkezeti egészségügyi szolgáltatás keretében "az idős parasztok többsége már megkapja az alapvető orvosi ellátást".

A probléma összetettségét jól jelzi, hogy kutatók megállapítása szerint például az elhízás okozta cukorbetegség és a szívbetegségek arányának megnövekedése miatt ezek kezelésére az időskorúak körében 2025-re Kína bruttó hazai termékének (GDP) közel 9 százalékát fogja költeni.