Labdarúgó-Eb 2024: a stadionok

Berlin, Olimpiai Stadion

Befogadóképesség: 74 461 néző

Hivatalos átadás: 1936 augusztusa

Németország csaknem négymillió lakosú fővárosa három csoportmérkőzésnek, egy-egy nyolcad- és negyeddöntőnek ad otthont a finálé mellett.

A jelenleg másodosztályú Hertha BSC otthonául is szolgáló Olimpiai Stadiont az 1936-os ötkarikás játékokra kezdték el építeni 1934-ben. A létesítmény azóta számos sporteseménynek volt a házigazdája, így többek közt az 1974-es és a 2006-os labdarúgó-világbajnokságnak is, utóbbi tornán a mostani kontinensviadalhoz hasonlóan a finálénak is otthont adott.

A 2011-es női világbajnokságon a nyitómeccs helyszíne volt, 2015-ben pedig Bajnokok Ligája-döntőt (Juventus–Barcelona 1–3) rendeztek a legendás stadionban.

Dortmund, Signal Iduna Park/Westfalenstadion

Befogadóképesség: 65 849 néző

Hivatalos átadás: 1974 áprilisa

A Ruhr-vidéki iparváros Németország kilencedik legnagyobb települése a csaknem hatszázezres lakosságával.

Az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra épített létesítmény a Borussia Dortmund otthona és Európa-szerte az egyik legjobb atmoszférájú stadionnak tartják. A Westfalenstadion a 2006-os vb-n hat meccs otthona volt, köztük a rendkívül emlékezetes olasz–német elődöntőnek, melyen a házigazda a hosszabbítás utolsó perceiben két gólt kapva maradt alul a későbbi győztessel szemben.

Dortmundban négy csoportmérkőzést, egy nyolcaddöntőt és egy elődöntőt rendeznek az idei Eb-n.

Düsseldorf, Merkur Spiel-Arena

Befogadóképesség: 51 031 néző

Hivatalos átadás: 2004 szeptembere

A 630 ezer lakosú Düsseldorf a fővárosa a legnépesebb Észak-Rajna-Vesztfália tartománynak, ezzel Németország hetedik legnagyobb települése, ahol három csoportmérkőzés mellett egy-egy nyolcad- és negyeddöntő lesz.

A mostani kontinensviadal tíz helyszíne közül annyiban kuriózum a 2004-ben átadott és a másodosztályú Fortuna Düsseldorf által használt létesítmény, hogy egyedüli stadionként nem volt helyszíne a 2006-os világbajnokságnak. Ettől függetlenül számos nemzetközi sporteseménynek szolgált otthonául korábban, például a német válogatott is többször szerepelt az arénában, ahol rendeztek már profi ökölvívógálát, amerikaifutball-mérkőzést, sőt még autóversenyt is.

Talán arról a legismertebb, hogy kézilabdában minden idők legnagyobb közönsége előtt megrendezett meccs otthona volt, ugyanis az idei férfi Európa-bajnokságon 53 586 néző látta a német–svájci összecsapást.

Frankfurt, Waldstadion

Befogadóképesség: 54 697 néző

Hivatalos átadás: 1925 májusa

A Majna folyó által kettészelt Frankfurtban több mint 750 ezren élnek, ezzel Németország ötödik legnagyobb városa. A Waldstadion négy csoportmérkőzés és egy nyolcaddöntő házigazdája lesz.

A majdnem százéves – de közben többször is felújított és kibővített – aréna az 1974-es és a 2006-os világ-, valamint az 1988-as Európa-bajnokságon is szerepet kapott. A 2005-ös Konföderációs Kupán és a 2011-es női világbajnokságon pedig több mérkőzés mellett a döntő helyszíne is volt.

A frankfurti létesítményben rendezték az 1963-ban elindított Bundesliga első mérkőzését, illetve az 1980-as UEFA-kupa-döntő egyik helyszíne is volt, mivel az Eintracht Frankfurt bejutott az oda-visszavágós fináléba, és idegenben szerzett több góllal diadalmaskodott a Borussia Mönchengladbach csapatával szemben.

A Waldstadion volt a házigazdája az 1966-os pályakerékpáros világbajnokságnak, valamint ugyanebben az évben bokszolt a stadionban a legendás Muhammad Ali is Karl Mildenberger ellen, de több NFL-mérkőzést is rendeztek már a létesítményben.

Gelsenkirchen, Arena AufSchalke

Befogadóképesség: 54 740 néző

Hivatalos átadás: 2001 augusztusa

Az alig több mint 250 ezer lakosú Ruhr-vidéki iparváros három csoportmérkőzés és egy nyolcaddöntő otthona lesz a XVII. labdarúgó-Európa-bajnokságon.

A jelenleg másodosztályú Schalke 04 1904-es alapításának centenáriumára épített, de már 2001-ben átadott stadion remek akusztikával rendelkezik. A gelsenkircheni klub fennállásának századik évfordulóján Bajnokok Ligája-döntőnek adott otthont (Monaco–FC Porto 0–3), majd két évvel később a 2006-os világbajnokság egyik helyszíne volt.

Az aréna ugyanakkor nemcsak labdarúgó eseményeknek szolgált helyszínéül, ugyanis rendeztek benne salakmotoros versenyt, illetve profi ökölvívói pályafutása során Volodimir Klicsko is vívott itt nehézsúlyú vb-címmérkőzést. A 2010-es jégkorong-világbajnokság nyitómeccsét (Németország–Egyesült Államok 2–1 – hosszabbításban) 77 803 szurkoló tekintette meg a helyszínen, ami akkor világcsúcsnak számított a sportágban.

Hamburg, Volkspark Stadion

Befogadóképesség: 52 245 néző

Hivatalos átadás: 1953 júliusa

Az észak-németországi kikötőváros csaknem kétmillió lakosával Németország második legnagyobb települése, ahol négy csoportmérkőzés és egy negyeddöntő lesz a kontinensviadalon.

A jelenleg másodosztályú Hamburger SV stadionja az 1974-es és a 2006-os világbajnokságon is a helyszínek között szerepelt, előbbi tornán a többi között az NSZK és az NDK legendás csoportmérkőzésének adott otthont, melyet Jürgen Sparwasser góljával 1–0-ra nyertek meg a Georg Buschner által irányított keletnémetek.

Az 1988-as kontinensviadal után második alkalommal lesz Eb-házigazda Hamburg, ahol 2010-ben az Európa-liga fináléját (Atlético Madrid–Fulham 2–1 – hosszabbítás után) rendezték.

Köln, Müngersdorfer Stadion

Befogadóképesség: 49 827 néző

Hivatalos átadás: 1923 szeptembere

Köln a legnépesebb Észak-Rajna-Vesztfália tartomány legnagyobb városa 1,1 millió lakossal, amivel egész Németországot tekintve negyedik. A Rajna-parti településen egy nyolcaddöntő mellett négy csoportmérkőzést rendeznek, köztük a magyar–svájci meccset a nyitókörben.

A Müngersdorfer Stadionban játssza a hazai mérkőzéseit a kétszeres német bajnok és négyszeres Német Kupa-győztes 1. FC Köln csapata.

A több mint százéves – de többször bővített és felújított – stadion az 1974-es németországi világbajnokságon még nem, az 1988-as Európa- és a 2006-os világbajnokságon viszont már bekerült a helyszínek közé, akárcsak a 2005-ös Konföderációs Kupán. Beugróként a Ruhr-vidéki városban rendezték – a koronavírus-járvány miatt zárt kapuk mögött – az Európa-liga 2020-as döntőjét (Sevilla–Internazionale 3–2).

Lipcse, Red Bull Aréna

Befogadóképesség: 42 959 néző

Hivatalos átadás: 2004 novembere

A több mint 600 ezer lakosú Lipcse Németország nyolcadik legnagyobb városa. Az egyetlen Eb-helyszín az egykori NDK területéről, csaknem 43 ezer férőhelyes stadionja a kontinensviadal legkisebb létesítménye, amelyben három csoportmérkőzés és egy nyolcaddöntő lesz.

A magyar válogatott két kerettagját, Gulácsi Pétert és Willi Orbánt is foglalkoztató RB Leipzig által használt stadiont a 2006-os németországi világbajnokságra építették, de már az egy évvel korábbi Konföderációs Kupán is a helyszínek között szerepelt.

München, Allianz Aréna

Befogadóképesség: 70 076 néző

Hivatalos átadás: 2005 májusa

Németország harmadik legnagyobb városa a másfél millió lakosú München, ahol négy csoportmérkőzés mellett egy-egy nyolcad- és elődöntőt rendeznek.

Az Allianz Arénát a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra építették 2002 és 2005 között 340 millió euróból. A Bayern München otthona a vb-n hat találkozó helyszíne volt, köztük a Portugália–Franciaország (0–1) elődöntőé, 2012-ben pedig a Bajnokok Ligája döntőjének (Bayern München–Chelsea) is otthont adott.

A bajor város lesz az első, ahol két egymást követő Eb-n rendeznek találkozókat, ugyanis három éve az Európa tizenegy különböző országában lebonyolított kontinensviadalon Németországot éppen München képviselte, ahol a magyar válogatott 2–2-es döntetlent játszott a Nationalelffel, és így Marco Rossi szövetségi kapitány csapata búcsúzott a csoportkört követően.

2022 novemberében az Allianz Arénában játszották a profi amerikaifutball-liga, az NFL történetének első németországi mérkőzését a Seattle Seahawks és a Tampa Bay Buccaneers között.

Stuttgart, MHP Aréna

Befogadóképesség: 54 906 néző

Hivatalos átadás: 1933 júliusa

A hatodik legnagyobb város Németországban a csaknem 650 ezres lakosú Stuttgart, ahol egy negyeddöntő mellett négy csoportmérkőzést játszanak, köztük a magyar–német és a magyar–skót találkozót a csoportkör második, illetve harmadik fordulójában.

A stuttgarti stadion volt az egyik helyszíne az 1974-es és a 2006-os világbajnokságnak. Utóbbi tornán a házigazda német válogatott a sváb városban szerezte meg a bronzérmet, miután 3–1-re legyőzte Portugáliát.

Stuttgart két mérkőzésnek adott otthont az 1988-as Európa-bajnokságon. Az európai kupafinálék közül pedig háromnak – az 1959-es (Real Madrid–Reims) és az 1988-as (PSV–Benfica) BEK-, valamint az 1962-es KEK-döntőnek (Atlético Madrid–Fiorentina) – volt a házigazdája Baden-Württemberg tartomány fővárosa.