A Magyar Vízilabda Szövetség kérésére Pozsonyi Zsolt olyan gyakorlatsorokat állított össze, amelyeket bárki jól hasznosíthat. A Ferencváros pólócsapatai mellett is dolgozó szakember arról is beszélt az InfoRádióban, hogy mennyire átalakította a munkáját a koronavírus-járvány. Az utóbbi időszakban egyre több edzéstervet kell készítenie, hiszen játékosokra lebontott programot kell kidolgoznia, mert mindenki más lehetősége van az otthoni munkára.

"A mi életünket is bonyolítja ez a helyzet" – mondta a szakember, aki több csapat mellett is dolgozik, és most, hogy több vízilabda-együttesnél is felbukkant a fertőzés, ismét a munkája nagy részét teszi ki az edzéstervek írása.

"Azokat a csúcsképességeket, amelyekre szükség van az élsportban, nagyon nehéz ilyen körülmények között fejleszteni. Kompromisszumokat kell kötni" – mondta Pozsonyi Zsolt, és jelezte, elsősorban erőállóképesség-fejlesztésre, a törzsizmok edzésére tudnak fókuszálni. Mint fogalmazott, meg van kötve a keze, még akkor is, ha a sportolónak van otthon súlyzója vagy TRX-kötele, a maximális erőkifejtéshez kellenének súlyok, tárcsák, rudak, ezért látja úgy, hogy

a csúcsképességek mindenképpen le fognak épülni,

és csak valamilyen szinten tartásra van lehetőség.

Az edzők kreatív megoldások vannak, az interneten is lehet látni rá példát, van, aki a TRX-et egy konyharuhával helyettesíti, és működik. Az edzők ilyenkor szabadjára engedik a fantáziájukat, és például bútorokat, rongyokat vetnek be.

"Egy fekvőtámasznál, ha a kezünket tesszük egy bútorra, akkor könnyebb lesz a feladat, ha a lábunkat, akkor nehezebb, és akkor máris lehet helyettesíteni a súlyzót. Mindenféle trükköt próbálunk bevetni. Opció még a gyakorlatok lelassítása, mert sokkal nehezebb például egy fekvőtámasz, ha 5-6 másodperc alatt engedem le magam, a véghelyzetben meg is tartom, majd minél robbanékonyabban kinyomom magam" – mondta az erőnléti szakember, de példaként említette, hogy sok egykezes vagy egylábas gyakorlatot vetnek még be.

Pozsonyi Zsolt, aki dolgozik kézilabdázókkal és labdarúgókkal is, beveti ilyenkor a videós támogatást is. Nagy előny, hogy az alkalmazott gyakorlatokat már ismerik a sportolók, és jó eséllyel jól is tudják végrehajtani, de ha olyan gyakorlatot kell elvégezni, amelyet még nem csináltak, azt videón is elküldi nekik, így ellenőrizhetik, hogy jól csinálják-e.

A karanténidőszak nehézségei között első helyen említette a sportolók motivációvesztését.

Járványidőszakban nem lehet periodizálni, mert ha van egy versenynaptár, akkor tudják, hogy mikorra kell százszázalékosnak lenni, akkor fel tudnak építeni egy programot, de így komoly probléma, hogy nem látják a helyzet végét.

"Persze szinte mindenkire jellemző, hogy ha nincs biztos jövőkép, akkor az a legrosszabb, mert mentális bizonytalanok vagyunk, és nem tudjuk, hogy mire készüljünk" – mondta a szakember, de problémaként említette azt is, hogy az élsportolóknál szétesik a napi rutin, nem kell edzésre menni, szétcsúszik a napi ritmus, és ha például belecsúsznak az éjszakázásba, akkor nehéz utána visszatérni a normál kerékvágásba.

A másik kockázat a sérülésveszély, mert ha újraindulhatnak a mérkőzéssorozatok, nincs idő a formába kerülésre.

"Nulláról nem lehet két hét alatt felkészülni, folyamatos hozzászoktatás kell. Az egyéni edzések nem pótolják a sportágspecifikus terhelést, egy kézilabdázó mikromozgásait nem lehet helyettesíteni egy futóprogrammal. Ahogy viszont visszatérnek a sportolók pályára, akkor minél gyorsabban kell elkezdeni játszani, mert a labdás rutinok elvesznek, és a visszaszerzéséhez idő kell. Óriási rizikó, ha nagyon gyorsan és intenzíven kezdünk a munkába,

az izom- és ínsérülések száma biztosan megnő.

Ami pár hónap a terhelésből kiesett, azt nem lehet napok alatt pótolni" – mondta Pozsonyi Zsolt, és közölte, legalább négy hét kell a leállás után ahhoz, hogy ismét mérkőzésen szerepelhessenek a játékosok.