Infostart.hu
eur:
386.47
usd:
330.03
bux:
110405.74
2025. december 20. szombat Teofil
Nyitókép: Twitter

50 év, 50 meccs: futballnosztalgia karantén idejére – 1972

Noha 1972-ben is bővében voltunk a remek meccseknek – nem csak külföldön, még itthon is –, alkalmasint senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy ez az esztendő a nyugatnémet válogatotté volt. Ahogyan a németek tartják: minden idők legjobb német válogatottjáé, amely, a sors így rendezte, azon a tavaszon két emlékezetes találkozón is részt vett a szovjetekkel. A „mi meccsünk” a belgiumi Eb-döntő, de a történet bő három héttel korábban Münchenben kezdődött.

A Helmut Schön által dirigált Nationalelf május 26-án, a müncheni Olimpiai Stadion megnyitóján 4-1-re, június 18-án, Brüsszelben, a negyedik Európa-bajnokság döntőjében 3-0-ra verte meg az amúgy nagyon erős (bár a magyarok elleni Eb-elődöntőben gyenge napot kifogva győző) szovjet csapatot.

A nyugatnémetek (az ifjabbak számára talán már fura ez az összetétel…) kétségtelenül a legjobb európai válogatottnak számítottak a hetvenes évek elején, a sorozatunkban már felidézett, 1970-es, az olaszok elleni 4:3-as vb-elődöntős vereség után mindössze két, jelentéktelen barátságos meccset veszítettek el, 1970 novemberében Zágrábban a jugoszlávok, majd 1971 júniusában, a bajnoki idény utáni északi túrán a svédek ellen.

Közben Schön átalakította az 1966-ban vb-ezüstérmes, 1970-ben vb-bronzérmes válogatottját, ha kicsit merész fordulatnak is tűnik, de a hajdani magyar Aranycsapat mintájára két klubra építve. Az 1963 óta létező Bundesligában akkoriban két csapat uralkodott, 1968-tól kilenc idényen keresztül csak a Bayern München és a Borussia Mönchengladbach nyert bajnoki címet.

A Nationalelf alapcsapata akkoriban két, legfeljebb három kivétellel kizárólag e két klub tagjaiból állt. (S még Höttges helyén is játszott alkalmanként egy Gladbach-játékos, a későbbi legendás jobbhátvéd, Berti Vogts.) S a fenti kijelentés kapcsán el is érkeztünk a német csapat, illetve Schön akkori legnagyobb dilemmájához: a mönchengladbachi Günter Netzer vagy a kölni Wolfgang Overath?

Olyan kérdés volt ez, mint az olaszoknál a „Mazzola vagy Rivera”, a hollandoknál, persze egy más poszton, a „Keizer vagy Rensenbrink”.

Az 1971–1972-es idényben Netzer, akit der Langénak, azaz Hosszúnak becéztek a német futballsajtóban, kiváló formában futballozott. Még Helmut Schönt is elkápráztatta, pedig egyikük sem titkolta, hogy nem szereti a másikat. A kapitány tudta, hogy Netzer mire képes a pályán, de azt is, hogy Franz Beckenbauerrel az élen a bayernesek riválist látnak benne, ők sokkal szívesebben fogadják a csapatban a kevésbé zseniális, de nagyon jó és ráadásul a müncheni játékosok vezető szerepét szó nélkül elfogadó Wolfgang Overathot. A puritán Schönt ráadásul idegesítette a playboy külsejű, a Bundesligában csúcskeresőnek számító Netzer allűrjeinek sora.

Ám Netzer akkoriban kihagyhatatlan volt. Játszott Budapesten, a Népstadionban, a magyarok elleni 2-0-n, de nem nagyon strapálta magát, „ellopta a show-t” a két gólszerző két fiatal, Paul Breitner és az újonc Uli Hoeness.

Ám egy hónappal később, az Eb-negyeddöntőben már Netzer tündökölt. A nyugatnémet válogatott 3-1-re nyert a Wembley-ben, a Nationalelf szempontjából történelmi győzelmet aratva. Korábban soha nem nyert a német csapat idegenben az angolok ellen! A győzelem értékét növelte, hogy a német csapat kifejezetten rossz előjelekkel készült a mérkőzésre, amelyet akkor az ottani sajtó „a német futballtörténelem második legfontosabb mérkőzésének” nevezett, a magyarok elleni 1954-es világbajnoki döntő után.

Akkoriban születettek az ítéletek a nevezetes Bundesliga-bundabotrányban, a korábbi válogatottak közül Reinhard „Stan” Libuda, Klaus Fichtel és Bernd Patzke játékáról szó sem lehetett. Ráadásul a Bayern játékosai maguk alatt voltak, miután három nap alatt két fájdalmas vereséget is elszenvedtek, a BEK-ben a skót Rangerstől, a bajnokságban pedig a Düsseldorftól. Wolfgang Weber, Wolfgang Overath és Berti Vogts sérült volt, így Schön kitartott a két, a Népstadionban jól szerepelt fiatal mellett. De nem ők nyerték meg a meccset, hanem a kolosszálisan futballozó Netzer.

Tulajdonképpen már az első meccsen eldőlt a továbbjutás, nem sokat számított, hogy a visszavágó a (nyugat-)berlini Olimpiai Stadionban gól nélküli döntetlenre végződött.

Nagyjából két héttel később játszott Schön legénysége még egy fontos meccset: a szovjeteket fogadta a müncheni Olimpiai Stadion megnyitóján. (Ezt is láthatták a magyar televíziónézők.)

A 90 perc Gerd Müller gáláját hozta, a Nemzet Bombázója négy góllal járult a 4-1-es sikerhez. Akkor már ismert volt, hogy az egyaránt az Európa-bajnokság négyes döntőjébe jutott két válogatott külön ágra került, a nyugatnémetek a belgákkal, a szovjetek a magyarokkal kerültek párba. (Kicsi kortünet itthonról: az IBUSZ „sportutazást szervezett a belgiumi minitornára, a hatnapos repülőgépes kirándulás 6900 forintba került, meglehetősen borsos árnak számított.)

A nyugatnémet válogatott ilyen előzmények után nagy esélyesként érkezett a belgiumi Európa-bajnokságra, amelynek elődöntőjében, Gerd Müller újabb két góljával, 2-1-re megverte a házigazda „Vörös Ördögöket”.

A döntő, az esztendő legfontosabb titulusáról határozó kilencven perc még simábban alakult. Miután a Nemzet Bombázója újabb két gólt rúgott, sőt, a máskor elsősorban a védekezéssel megbízott Herbert Wimmer is lőtt egyet, minden korábbi Eb-döntőnél nagyobb különbség volt a két csapat között, a háromgólos diadal jelezte, valóban a legjobb csapat nyeri az Európa-bajnoki címet. Gerd Müller lett a torna gólkirálya, Franz Beckenbauer vette át a kupát, s nyerte el az év végén a legjobb európai játékosnak járó aranylabdát – ám ennek a tornának az első számú csillagát Günter Netzernek hívták! Talán éppen miatta volt ez a gárda jobb még a két esztendővel későbbi világbajnoknál is, akkor ugyanis a mönchengladbachi középpályás már kevesebb szerepet kapott.

Tulajdonképpen a német játékosoknak egyszer kellett igazán izgulni a kilencven perc alatt: a hajrában, amikor a pálya köré engedett szurkolóktól kellett rettegniük. A különös esetről, amely ugyanabban a Heysel-stadionban történt, mint az 1985-ös tragédia – így számolt be a Népsport tudósítása: „A mérkőzés befejezése előtt öt perccel a közönség betódult az oldalvonalak mellé, lehetetlen helyzetbe hozva a játékvezetőt, akinek tulajdonképpen félbe kellett volna szakítania a játékot. A játékosok – nemcsak a szovjet válogatott tagjai – aggódva szemlélték a körülöttük. kialakuló fenyegető helyzetet, a vonalak közelébe sem mertek menni, középen tartogatták a labdát a hármas sípszóig, amikor is megrohanták az ünnepélyes eredményhirdetésre előkészített, korlátokkal körülkerített területet, amelyet belülről rohamrendőrök védtek. A rohanás közben Beckenbauer és Netzer is a földre esett, több teljesen megvadult nyugatnémet szurkoló szinte letaposta őket. A két játékost társaik mentették ki nehéz helyzetükből és menekítették be tépett mezzel a védett területre.”

Címlapról ajánljuk
Donald Trump le akar számolni Venezuela elnökével

Donald Trump le akar számolni Venezuela elnökével

Az amerikai elnök teljes olajblokádot hirdetett Venezuela ellen, hadihajókkal zárná el az ország fő bevételi forrását. Szakértők szerint a gazdasági nyomás egyedül nem biztos, hogy elég lesz a rendszer megdöntéséhez.

Az EU nem ezt az utat tervezte Ukrajna támogatására - Merz ennek ellenére elégedett

A zárolt orosz vagyon érintetlen maradt, a tagállamok három kivétellel Ukrajna 90 milliárd eurós támogatásában állapodtak meg. Legalábbis a nyilvánosság előtt ezzel a német kancellár is elégedett volt, noha az eredményhirdetésig az ellenkezőjét remélte.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2025.12.22. hétfő, 18:00
Vecsei Miklós
felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×