eur:
410.99
usd:
394.45
bux:
0
2024. december 26. csütörtök István

Márton Anita: extra stressz van rajtunk

Az olimpiai bronzérmes súlylökő, Márton Anita bízik abban, hogy az elmúlt egy-két év sikerei még csak a kezdetet jelentik, és az új olimpiai ciklusban tovább tud javítani eredményein. Az InfoRádió Ötkarika című magazinműsorában arról is mesélt a Békéscsaba versenyzője, hogy miért forgott veszélyben a bronzérme. Beszélt a riói körülményekről, s kitért arra is, milyen célokat tűzött ki magának a jövőre nézve.

Hogyan emlékszik vissza Rio de Janeiróra?

Nagyon sokan panaszkodtak a szállásra és az étkezésre, de nem volt vészes. Én mindenképp pozitívan értékelem. Az edzéslehetőség nagyon jó volt. Egy felújított, vadonatúj pályán versenyeztünk, így minden rendben ment.

Bronzérmet nyert a riói olimpián. Hogyan élte meg a versenyt?

Izgalmas volt, mert nagyon sokáig a negyedik helyen álltam, azonos eredménnyel a harmadikkal, illetve a legvégén a másodikkal azonos eredménnyel voltam harmadik. Idegőrlő, embert próbáló verseny volt, de a sport erről szól. Előzetesen pontszerző helyen szerettem volna végezni, persze a szívem mélyén reméltem, hogy éremmel jöhetek haza.

Mikor érezte azt a versenynap alatt, hogy elérhető közelségbe került az olimpiai érem?

Először a selejtező után, hiszen több selejtező eredménye alapján is lehetett arra következtetni, hogy ki milyen állapotban lehet. Aztán talán a döntő közepén, tehát a harmadik lökés után, amikor viszonylag stabilan a harmadik helyen álltam. A verseny ettől függetlenül roppant izgalmas volt, mert a kínai lány még utánam lökött, akinek 20 méter fölötti eredménye is van. Gyakorlatilag az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy sikerül-e megtartanom a bronzérmet.

Elégedett a bronzéremmel?

Teljes mértékben. Pontszerző helyet szerettem volna végezni: egy új országos és egyéni csúcs lökése volt a cél, amely végül sikerült. A bronzérem már csak hab a tortán.

Mennyire sikerült az akklimatizálódás Rióban?

Nagyon könnyen, mert az idei sok verseny miatt rutinos akklimatizálóként mentem ki. Gyakorlatilag a harmadik, vagy negyedik napra teljesen átálltam. Onnantól kezdve nem volt probléma.

Az olimpia után is versenyről versenyre járt. Volt ideje végiggondolni, hogy mi történt az augusztusi olimpián?

Rengeteget utazom, de volt időm. Az olimpia után még hat versenyem volt hátra, de mára feldolgoztam, és valóban elhittem, hogy sikerült elhoznom a bronzérmet.

Az edzőjével kielemezték a döntőbeli dobását?

Beszéltünk róla, videón többször is megnéztük. Megvitattuk, hogy milyen lehetőségek vannak a jövőre nézve, de majd csak októberben vagy novemberben kezdjük el az új alapozó időszakot, összeülünk és megbeszéljük, hogyan tovább.

Ebben az erőltetett menetben, amikor verseny verseny hátán van, mennyire érzi a szurkolók szeretetét?

Nagyon! Az olimpia után nagyon sokan írtak gratuláló üzeneteket, nem csak az ismerősök, hanem ismeretlenek is. Mindig úton vagyok, így az otthonom és a reptér között úton-útfélen találkozom emberekkel, akik megismernek, odajönnek és gratulálnak. Jól esik, hogy ennyi embert érdekelt a riói szereplésem.

Az elmúlt két-három évben igen nagy ívű fejlődésen ment keresztül. Mostanra ért be a sok munka?

Sokkal tapasztaltabb versenyző vagyok, mint négy évvel ezelőtt Londonban. Rengeteget segített a sportpszichológussal való együttműködés, illetve az edzőmmel kitapasztaltuk, hogy milyen mennyiségű és minőségű munkát kell elvégezni ahhoz, hogy idejében tudjam a legjobb formámat hozni. Az előző években is voltak jó eredményeim, viszont a megfelelő formaidőzítés nem sokszor sikerült. Két-három éve ugyanazzal az edzésmódszerrel dolgozunk, s úgy tűnik, sikerült kiküszöbölnünk a hibákat.

Említette, hogy sportpszichológussal is dolgozik. Miért tartja fontosnak a pszichés-, illetve a mentális felkészülést?

Extra stressz van rajtunk – nem csak az olimpia, de akár az Európa-bajnokság vagy világbajnokság alatt is. Egy adott versenyre egész év alatt készülünk, gyakorlatilag csak az a verseny számít. Ott kell megmutatnunk, hogy mit tudunk valójában. Ez pedig pszichés terhet tesz a sportolóra, amelyet ha nem tud megfelelően kezelni, az a teljesítménye visszaesését eredményezheti. Mentális technika segítségével tudom a stresszhelyzetet kezelni. Ez sokat segített abban, hogy a maximumot nyújthassam a versenyeken.

Nem csak a súlylökésben, hanem a diszkoszvetésben is megcsillogtatta tudását a budapesti Atlétikai Szuper Liga döntőjében, ahol 60,94 métert dobva az egyéni csúcsát is beállította.

Nem igazán szoktam diszkoszt vetni, bár fiatal koromban párhuzamosan csináltam a súlylökéssel. 23 éves korom óta kifejezetten a súlylökésre készülök. Fordulásos technikával lökök, ez eléggé hasonló a diszkoszvetéshez, csak gyakorlatilag egy nagyobb körből kell a diszkoszt vetni. Maga a pálya is szélesebb. Alapvetően hasonló, ennek tudható be, hogy a mai napig – magyar viszonylatban – elég jó eredményeim vannak diszkoszvetésben is.

Hogyan tud a világ elitjében maradni, miután Magyarországon nincs nagy riválisa?

Van még fejlődési lehetőségem. Ezen a szinten nagyon sok kis apróságból tevődik össze maga a sportkarrier. Mind technikailag, mind erőben, mind pszichésen van lehetőségem a további fejlődésre. Erre jön az orvosi háttér és a táplálkozás. Most vagyok a legjobb korban, a 27–31 év közti évek a legsikeresebbek a dobók számára. Most kezdődik a csúcsforma a sportágamban.

Mennyire következik ebből az, hogy a 2020-as tokiói olimpián már az aranyérem megszerzése lesz a cél?

Nagyon remélem, hogy ha ezt a négy évet sérülésmentesen, jól sikerül végig csinálnom, úgy akár a riói bronznál fényesebb éremmel jöhetek haza Tokióból. Ez persze sok mindentől függ: a mezőnytől, a profi felkészüléstől, de az edzőmmel azon leszünk, hogy ez sikerüljön.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
Cserhalmi György: „Nem vagyok hajlandó rosszul lenni!”

Cserhalmi György: „Nem vagyok hajlandó rosszul lenni!”

A magyar színház- és filmművészet megkerülhetetlen alakja, és bár mostanában csak ritkán tűnik fel a vásznon, de mégis jelen van. Azt mondja, akik kíváncsiak rá, megtalálják, de tanítani nem akar, csak beszélgetni. Cserhalmi György szerint egy időtálló alkotás és a szakmai párbeszéd legfőbb építőköve egyaránt a kölcsönös bizalom. Úgy véli, a színművészeknek a színház az anyukájuk, a film pedig a mostoha papájuk, aki „hol kedves, hol nem”.
VIDEÓ
EZT OLVASTA MÁR?
×
2024. december 26. 15:37
×
×
×
×