A rendkívüli népszerűségnek örvendő író életéről korábban kevés adat állt az irodalomtörténet és a közvélemény rendelkezésére, egyrészt mivel nem igazán kutatták, másrészt Rejtő Jenő sem igen igyekezett nyomot hagyni maga után.

"Írt naplót, csak Rejtő Jenő nagyon csúnyán írt. Nekem először beletört a bicskám" - mondta az M1-en Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kutatója és a kötet szerzője. Hozzátette: Rejtő fiatal korában, 1923-tól, 18 éves korától kezdve verseket is írt.

"Ezek nagyon rossz versek, de erre azt szoktam mondani, hogy ki az, aki kamaszkorában nem költőnek készül. Rejtő is annak készült. Annyi jó ízlés volt benne, hogy meg se próbálta őket publikálni" - fogalmazott. A kötet, hogy mégis bemutassa a szerző indulását, felvonultat több fiatalkori Rejtő-verset is, de csak "nagyon válogatottan" és kommentárral közreadva.

"A versek érdekessége, hogy gépiratosak, tehát kiolvashatók, és aláírásként csak annyi szerepel, hogy Jenő" - mutatott rá Thuróczy Gergely, aki szerint a Reich Jenőként született szerző ekkor már nem akarta használni eredeti nevét, de még nem talált rá a Rejtő vezetéknévre sem. Az utóbbi néven egyébként leginkább operettszerzőként lett ismert a korabeli közönség előtt, hiszen legsikeresebb könyveit, így a légiós történeteket is P. Howard álnév alatt írta.

A kutató elmondta azt is, hogy reményei szerint fognak még felbukkanni kiadatlan Rejtő-szövegek. A PIM-ben őrzött Rejtő-anyag csak töredéke a teljes hagyatéknak, ráadásul nem egészen összetartozó kéziratokat tartalmaz.

A 20. század nagyon megtépázta a Rejtő-kéziratokat. Bár anekdotikus fordulatnak tűnhet, de tényleg igaz, hogy 1956-ban Rejtő-kéziratokat is felhasználtak fűtésre. A hányattatások miatt számos műve csak töredékesen került elő, de még annál is több van, amiből egyetlen sor sincs meg - tette hozzá Thuróczy Gergely, aki jelenleg Rejtő Jenő utolsó, Tatjána című kisregényét igyekszik sajtó alá rendezni.