Kína szerint abban az esetben kell akár katonailag is beavatkozni, ha Tajvan kikiáltaná a függetlenségét, vagy úgy megváltozna a nemzetközi helyzet, hogy az Tajvan függetlensége irányába mutatna. Ez gyakorlatilag azt jelentené, ha az Egyesült Államok elismerné Tajvan függetlenségét, de az is elviselhetetlen lenne Kína számára, hogyha nem látnák annak a lehetőségét, hogy belátható időben megtörténjen az országegyesülés.

De hogy mi az a belátható idő, vagy a beláthatatlan idő, arról nem közlik, hogy az 24 és fél év, vagy 67 év

– fogalmazott az InfoRádióban Salát Gergely sinológus, hozzátéve, hogy a kérdést mindkét oldal szándékosan hagyja homályban, hogy ne kösse meg a saját kezét.

„Donald Trump is elmozdult a kínaiaknak kedvezőbb irányba, de azért ő is azt a '79 óta érvényes amerikai politikát követi, amit stratégiai kétértelműségnek neveznek, vagyis hogy nem kötelezi el magát amellett, hogy megvédi Tajvant, de nem is cáfolja, hogy adott esetben megvédené. Ezzel a tajvani függetlenségpártiakat, illetve a kínaiakat is bizonytalanságban tartják, nem tudják, hogy ha támadás éri Tajvant, akkor az amerikaiak közbelépnek-e. És tulajdonképpen a kínaiak is lebegtetik ezt a dolgot: nem mondják azt, hogy 2027-re vagy 2049-re vagy bármikor ennek a kérdésnek meg kell oldódnia, mert ezzel a mindenkori vezetésnek megmarad a mozgástere” – mondta a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.

Salát Gergely szerint ez nemcsak a két félnek, hanem az egész világnak jó, mert

ezt a kérdést jelenleg nem lehet igazán megnyugtatóan és békésen rendezni.

Szerinte Tajvan annyira fontos a kínaiaknak, hogy el sem tud képzelni olyan forgatókönyvet, hogy egy kínai vezető azt mondaná, hogy elengedik, nincs szükségük erre a kis szigetre. És ha józan vezetője van az Egyesült Államoknak, sosem fogja azt mondani, hogy elengedi Tajvant, hiszen annyira fontos stratégiai helyen fekszik, és annyira fontos az egész kelet-ázsiai–amerikai szövetségi rendszer szempontjából a helyzete, hogy ha elengednék Tajvan kezét, azzal tulajdonképpen összeomlana az amerikai dominancia, az amerikai szövetségi rendszer a térségben

Amíg két, teljesen kibékíthetetlen álláspont áll egymással szemben, addig mindenkinek az a jó, ha így halasztgatják az ügyet. „Reméljük, hogy később jönnek nálunk bölcsebb nemzedékek, akik majd megoldják” – jegyezte meg.

A szakértő szerint egyébként Donald Trump Kína számára jó amerikai elnök, nekik nem rossz a stílusa. Amerikát az teszi erőssé, hogy van egy erős ipari, katonai kapacitása, meg van egy olyan szövetségi rendszere, amit 1945 óta folyamatosan épít – de Donald Trump nekiállt a 80 éve épülő szövetségi rendszer meggyengítésének.

„Rugdossa az európaiakat, rugdossa a koreaiakat, japánokat, Tajvannal sem feltétlenül a legbarátságosabb, a saját legszorosabb partnereivel szemben vezetett be védővámokat és egyebeket. Ez főnyeremény a kínaiak számára. Ők is ismerik Napóleonnak azt a mondását, hogy

ne zavard meg az ellenséget, amikor éppen hibát követ el,

azért mondom, hogy ez nekik jó. De persze ők is hosszú távra terveznek, nem gondolják, hogy Donald Trump lesz a történelem végéig az Egyesült Államok elnöke, ezért a legkülönbözőbb elnöktípusokra vagy személyiségekre is vannak náluk kidolgozva forgatókönyvek” – fejtette ki.

Egyébként az Egyesült Államok régióbeli szövetségeseiben is felmerült, hogy mennyire bízhatnak Donald Trumpban. Ez nem is a japán miniszterelnök személyének a megváltozásával lett kérdés, hanem korábban, az amerikai elnök személyének a megváltozásával.

„Azt látjuk, hogy

elindult egyfajta fegyverkezési verseny a régióban, rájöttek a koreaiak is, a japánok is, hogy nem biztos, hogy minket az amerikaiak megvédenek,

jó lenne egy-két százaléknyit a GDP-nkből rápakolni a katonai költségvetésre. Ez zajlik, de azért alapvetően még mindig az amerikai szövetségi rendszer az, ami biztosítja a stabilitást a régióban. Fél évszázados vagy 70 éves elkötelezettségekről van szó, azok nem fognak egyik napról a másikra megváltozni” – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.

A cikk alapjául szolgáló interjút Exterde Tibor készítette. A teljes beszélgetést megnézhetik és meghallgathatják alább.