A kritikusok szerint Izrael a vártnál hamarabb megindította a Gázaváros totális elfoglalását célzó hadműveletét, amely után nem sokkal Benjamin Netanjahu azonnali tárgyalásokat követelt a Gázai övezetben fogva tartott izraeli túszok kiszabadítására és a háború befejezése érdekében. Szalai Máté a helyzetet értékelve úgy fogalmazott az InfoRádióban, hogy elsőre úgy tűnik, ellentmondás van a bevonulás és a háború befejezésének követelése között, de megítélése szerint az izraeli miniszterelnök igazából nem akarja mindkét törekvést megvalósítani.

Mint mondta, az elmúlt szűk két évben volt már rá példa többször is, hogy Benjamin Netanjahu egyszerre jelezte azt, hogy eszkalálni szeretné a konfliktust, de közben a tárgyalásokra is mutatott nyitottságot. A szakértő szerint az izraeli kormányfő célja ezzel az lehet, hogy az egyik szándékot a másik végrehajtására használja, vagyis katonai nyomást akar helyezni a Hamászra, hogy kompromisszumokra kényszerítse a tárgyalóasztalnál, vagy pedig az adott szituációnak megfelelően az a célja, hogy megszerezze a legitimációt az offenzívához, és közben azt mutatja, hogy egyébként ő tárgyalna is.

Szalai Máté azt gondolja, az izraeli kormányfőt leginkább belpolitikai okok vezérlik, és feltételezhetően csak azért küld tárgyalódelegációt az egyes egyeztetésekre, hogy fenntartsa a látszatát annak, hogy tárgyalni szeretne, és ez által szerezhet belpolitikai legitimációt ahhoz, hogy újabb gázai offenzívát indíthasson. Benjamin Netanjahu külföldön már kevésbé vagy csak bizonyos szövetségesek körében tudja elfogadtatni magát, illetve törekvéseit, hiszen az ENSZ főtitkárától kezdve Emmanuel Macron francia elnökig rengeteg helyről, vezetőtől kap komoly bírálatokat. Az izraeli miniszterelnököt kevésbé foglalkoztatja a nemzetközi közvélemény, számára az a legfontosabb, hogy egyben tartsa a kormánykoalíciót. A Clingendael Intézet kutatója úgy látja, nem könnyű a helyzete, ugyanis a koalícióban vannak olyan szélsőjobboldali pártok és politikusok, akik 2023 októbere óta többször is jelezték, kilépnek a szövetségből, ha Benjamin Netanjahu beleegyezik bármilyen részleges vagy nem teljes izraeli győzelemmel járó tűzszüneti megállapodásba.

Szalai Máté megjegyezte: az izraeli kormányfő számára inkább ezek a fenyegetések lehetnek komolyak, és nem a nyugati bírálatok.

Vélhetően azt sem akarja, hogy növekedjen a szakadék a katonai és a politikai vezetés között,

aminek a veszélye egyébként az elmúlt napokban tetten érhető volt, ugyanis az izraeli hadsereg vezetői nagy erőkkel ellenezték a Gázaváros elleni offenzíva megindítását, amit elhibázott ötletnek tartottak, a miniszterelnök mégis parancsot adott rá. Ezzel együtt a szakértő szerint ez is egy nagyon érzékeny terület Benjamin Netanjahu számára, akinek a jövőben vélhetően folyamatosan lavíroznia kell ehhez hasonló helyzetekben.

A Clingendael Intézet kutatója figyelmeztetett: Benjamin Netanjahu politikai túlélését is meghatározhatja, milyen lesz az izraeli katonák hozzáállása, akik közül nagyon sokan egyre kimerültebbek, mégis újabb komoly támadásra kötelezték őket Gázavárosban. Helyi értesülések szerint az újabb offenzívához 60 ezer új tartalékost hívnak be a hadseregbe szeptemberig, amiből Szalai Máté arra következtet, hogy az akció legfajsúlyosabb részeit nem lehet siettetni vagy előrébb hozni. Közben azonban kiszivárgott hírek szerint

egyre lassabban zajlik a tartalékosok sorozása, mivel nagyon sokan nem hajlandók a frontra menni, vagyis több jel is arra utal, hogy ez már a kimerülési fázis.

Nincs nyugalom az izraeli nagyvárosok utcáin sem. A társadalom egyre elégedetlenebb, az előző héten csaknem félmillió ember tüntetett Tel-Avivban, valamint a szervezők tájékoztatása szerint további félmillióan demonstráltak más városokban. Természetesen a tüntetők nem Benjamin Netanjahu és pártjának a szimpatizánsai, és a szakértő nem gondolja azt, hogy új tendenciák alakulnának ki a társadalomban. „Ahhoz, hogy a Likud és Benjamin Netanjahu hatalmon maradjon, nem kell a társadalom nagy részének támogatását maga mögött tudnia” – jegyezte meg.

„Újabb szög az önálló palesztin állam koporsójába”

Közben az izraeli kabinet egy olyan építési projektet is jóváhagyott, ami fizikailag megakadályozná az önálló palesztin állam létrejöttét. A kezdeményezés az E1/East 1 (magyarul: Keleti 1) nevet kapta, amely gyakorlatilag kettészelné Ciszjordániát. Szalai Máté úgy fogalmazott, ha ez valóban megtörténik, „újabb szöget ütnek be az önálló palesztin államiság koporsójába”.

Úgy véli, a jelen helyzetben is nagyon nehéz lenne önálló, egybefüggő palesztin államot létrehozni Ciszjordániában, ugyanis egyebek mellett sok olyan izraeli autópályát építettek, amelyek nyugati-keleti irányban kettészelik a területet, de ezeket az autópályákat az izraeli kormány nyilván nem akarná átadni. Az utóbbi időben felmerült, hogy különböző területcserékkel vagy más kompromisszumokkal lehetne kezelni a helyzet.

Izrael évek óta tervezte telepek építését az East 1 területén, de a nemzetközi kritikák miatt befagyasztotta a projektet. A legtöbb ország általánosságban illegálisnak tartja a zsidó telepek építését az Izrael által megszállt Ciszjordániában a nemzetközi jog szempontjából. Szalai Máté szerint

ha ezek a lakóegységek felépülnek az érintett területen, és izraeliek költöznek oda, azzal aláásnák a kétállami megoldásra irányuló erőfeszítéseket.

A palesztinok szerint a projekt még jobban fel fogja osztani Ciszjordániát földrajzilag elkülönült és elszigetelt területekre, amelyek között a palesztin lakosság csak izraeli ellenőrzőpontokon keresztül mozoghat.

A Clingendael Intézet kutatója hozzátette: a telepes mozgalom „sok szempontból túlnőtt az izraeli kormányon és az izraeli hadseregen is”, hiszen időnként olyan akciókat hajt végre, amelyekhez nincs közük az izraeli erőknek. A hadsereg ugyanakkor védi is ezeket az embereket, hiszen nagyon sokan izraeli állampolgársággal rendelkeznek, illetve politikai szándék is van a védelmükre.

A telepesek támogatása politikailag nem is feltétlenül megosztó, ugyanis nemcsak a jobboldal, hanem korábban a baloldal is felkarolta őket Izraelben, ahol ez a program széles politikai konszenzust élvez. Szalai Máté ugyanakkor felidézte, hogy két évtizeddel ezelőtt a gázai kivonulásnál, majd a kilencvenes években, a béketárgyalások során is meg tudta oldani az izraeli kormány a telepesek kiürítését Gázából, vagyis a történelmi példák azt mutatják, hogy az izraeli politikai vezetésnek van ráhatása, mi történjen a telepesekkel, de a politikai akarat nincs meg mindig arra, hogy konkrét lépések történjenek.

(A nyitóképen: füst száll fel a Gázavárostól északra található dzsabaliai tábor elleni izraeli támadás után 2025. augusztus 20-án.)