A júniusi európai parlamenti, majd a szeptemberi kelet-németországi tartományi választások mindezt csak megkoronázták. Az EP-választásokon az AfD a CDU/CSU mögött a többieket megelőzve a második helyen végzett, és eddigi legjobb eredményével 15.9 százalékot ért el. Ami pedig a tartományi sikereket illeti, Szászországban csak egy hajszállal szorult a második helyre a konzervatív CDU mögött, míg Türingiában nagy fölénnyel előzte meg a kereszténydemokratákat is. Vasárnap pedig Brandenburgban a szászországi "képlethez" hasonlóan ugyancsak rendkívül kis különbséggel végzett a második helyen, ezúttal viszont a tartományt 1990 óta irányító SPD mögött.
Mindez egy évvel a jövő szeptemberi országos parlamenti választások előtt történt, megerősítve azt is, hogy szinte feltartóztathatatlan a gyökeres átrendeződés Németország politikai térképén.
A Bild című lap épp a napokban hozta nyilvánosságra azt a felmérést, amely szerint amennyiben a jövő évi parlamenti választásokat egy évvel előbbre hoznák, a jóslat szerint 32,5 százalékos CDU/CSU keresztény pártszövetség mögött az AfD 19,5 százalékkal végezne a második helyen, és fölényesen előzné meg a kormánykoalíció pártjait, köztük a szociáldemokrata SPD-t is.
Ami pedig a "siker titkát" illeti, azt a párt a bevándorlás, mindenekelőtt a Németországot rendkívül erősen sújtó illegális migráció elleni harca jelenti, ami a szavazók többsége körében erőteljes támogatásra talált. Az AfD évek óta ennek szószólója, és ez a magyarázata annak, hogy felemelkedését sokan a Merkel-korszak 2015-2016-os liberális befogadó politikájával, az úgynevezett Willkommenskulturral hozzák összefüggésbe. Ebben az időszakban Németország több százezer menekültet fogadott be elsősorban Szíriából, Afganisztánból és Irakból, ami azóta is súlyos gondokat okoz az országnak.
Német szakértők szerint az elmúlt évekhez viszonyítva ugyanakkor jelentősen megváltozott, egyben jelentősen „megfiatalodott” a párt szavazótábora. Ebből a szempontból több mint jelzésértékű, hogy mindhárom tartományi választást a 18 és 24 év közötti fiatalok körében az AfD nagy fölénnyel megnyerte. Ennek fő oka pedig nem a fiatalok általános jobbra tolódása, hanem az erősödő elbizonytalanodás saját jövőjüket illetően. Az infláció, a migráció, a klímaváltozás, továbbá a szülői ház elhagyását követő lakáspiaci válság súlyos terheket jelent a fiataloknak. A hagyományos pártok részéről erre nem kapnak kielégítő választ, és a számlát ezért a kormánypártoknak nyújtják be.
Az AfD „rendkívül célzottan” használja ki a fiatal generáció elbizonytalanodását.
Népszerű a párt két társelnöke, Tino Chrupalla és Alice Weidel is, mindkettőjüket a közelmúltban két évre újraválasztották.
A párt annak ellenére növelte támogatottságát, hogy erős politikai ellenszéllel kell szembenéznie. A Hamász Izrael ellen tavaly októberi terrortámadása nyomán felerősödtek a radikális jobboldali pártot antiszemitizmussal vádoló hangok. Az alkotmányvédelmi hivatal az AfD-t szélsőjobboldalinak minősítette, és zöld jelzést adott alkotmányos megfigyelésére.
Az AfD ugyanakkor a háború kitörése óta ellenezte Ukrajna támogatását, amiért az év elején alakult radikális baloldali párt, a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) kivételével a többi politikai párt oroszbarátsággal vádolta őt.
A legutóbbi tartományi választásokon elért sikerek ellenére a jelek szerint folytatódik politikai kiközösítése. A jövő évi országos választások győztesének jósolt CDU/CSU, valamint a kormánykoalíció három pártja egyaránt azt hangsúlyozza, hogy az AfD-vel sem tartományi, sem országos szinten nem hajlandó szövetségre lépni.
Teljes mértékben ugyanakkor már nem hagyható figyelmen kívül, a tartományi választásokon elért eredményei ugyanis feljogosítják arra, hogy kétharmados támogatást igénylő törvénytervezeteket blokkoljon. Egy évvel a szövetségi parlamenti választások előtt a legnagyobb kérdés az, hogy meddig tarthat a folyamatosan erősödő országos támogatottsággal rendelkező párt elszigetelése.