Ausztrália, Dánia, Hollandia, az Egyesült Államok és Kanada menekültügyi rendszerét hasonlította össze friss tanulmányában a Hollandiai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (Netherlands Institute of International Relations Clingendael). A jelentés a humanitárius hozzáférést és a migránsok menedékjogi helyzetét vizsgálta az öt országban.
Tárik Meszár a tanulmánnyal és a jelenlegi viszonyokkal kapcsolatban azt mondta az InfoRádióban, hogy egyre inkább elöregszik a társadalom, valamint egyre jelentősebb munkaerőhiány alakul ki a vizsgált célországokban, egyes kormányok pedig azon az állásponton vannak, hogy a bevándorlók befogadása enyhíthet a válságon. A kutató ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy bizonyos esetekben éppenhogy növeli és súlyosbítja a problémákat a migráció, leginkább az illegális migráció.
A helyzet tarthatatlanságát már számos helyen felismerték. A krízisállapot visszaszorítása érdekében az említett országok a korábbiaknál sokkal szigorúbb határellenőrzéseket rendelnének el, amire már volt is precedens az elmúlt időszakban.
Több nyugati ország kormánya is szigorításokat vezetett be, illetve törvénymódosításokat eszközölt az illegális migráció hatásainak kezelésére.
A Migrációkutató Intézet vezető kutatója hozzátette: a jelentés kitér ugyanakkor arra is, hogy a védelmet, valamint menedéket kérő személyeknek az igényeit is szem előtt kell tartani. A tanulmány készítői éppen ezért szakpolitikai intézkedéseket is javasolnak az érintett országok vezetőinek. Ilyen javaslat például a pushbackkel, vagyis a visszakényszerítéssel kapcsolatos intézkedések transzparenciája. A jelentés szerint ugyanis nem kapnak nagy nyilvánosságot azok az esetek, melyeknél feltartóztatják vagy visszafordítják azokat a bevándorlókat, akik nemzetközi vizeken vagy az adott ország felségterületéhez tartozó vizeken érkeznek meg hajókkal.
A jelentésben arról is szó esik, hogy
bűncselekmény esetén vállalnia kell a felelősséget az érintett államnak, ki kell vizsgálni minden törvénysértést,
még abban az esetben is ha a Frontex (Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség) követ el valamilyen kihágást, vétséget.
Ugyancsak nagyon lényeges megállapítása az elemzésnek, hogy a különböző országoknak meg kellene osztaniuk egymással a migrációval kapcsolatos tapasztalataikat. A jelentés szerint nem célszerű egyéni hatáskörben döntéseket hozni, Tárik Meszár viszont úgy véli, ez a javaslat sértheti a szuverenitást, és megkérdőjelezi a saját döntés fontosságát. Ezzel arra utalt, hogy ellentmondásosak az elemzés egyes megállapításai.
A kutató végül elmondta: az egyes integrációs programok sem mindig működnek megfelelően, rengeteg bevándorló például a befogadó ország nyelvét sem ismeri.