Negyvenhét évvel a Luna-24 jelzésű űrszonda után "ambiciózus misszió" volt a mintegy 1,6 tonnányi, nagyobb személygépkocsi méretű Luna-25 fellövése az égi kísérőnk déli pólusvidékére. Az űrszonda tíz nappal ezelőtt, augusztus 11-én indult, a Hold körüli pályára 16-án állt, és szombaton, magyar idő szerint kora délután volt egy pályamódosítás, aminek következtében egy, már a Hold felszíne felé tartó pályára került volna.

"Úgy tűnik a jelenleg rendelkezésre álló adatokból, hogy túl nagyot lassítottak rajta, és a pálya túlságosan lerövidült. Ment volna még egy kört a Hold körül, ehelyett 19-én valamikor délutáni órákban becsapódott a Hold felszínére" – mondta az InfoRádióban Kiss László csillagász, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója.

A szakértő szerint ez az eset mutatja, hogy

a Holdig még "relatíve könnyű" eljutni,

de adott esetben egy éven keresztül kell vizsgálni például az égitesten a jég, illetve a víz jelenlétét, a rendkívül ritka légkört. "Ami a Luna 25-nek volt a terve, az nem egy egyszerű feladat" – jegyezte meg a csillagász, aki szerint ez az oroszoknak kudarc, mi pedig szurkolhatunk az idei évben még hátralevő egyéb kísérleteknek.

Idei űrmissziók

Augusztus 23-án, szerdán, magyar idő szerint délután fél három környékén az indiai Chandrayaan-3 száll le a Holdra, ami egy kisebb holdautót is magával visz, mintákat vesz. Augusztus 26-án, vagyis öt nap múlva pedig a japánoknál indul el a 120 kilogrammos SLIM nevű (Smart Lander for Investigating Moon) szonda küldetése, ami nagyjából 10-szer kisebb a Luna-25-nél.

Novemberben egy amerikai magáncég leszállója, a Nova-C indul el a Hold felé. Idén várható még a magyar vonatkozásokkal is bíró Peregrine Lander, ami egy Astrobotic Technology nevű amerikai magáncég vállalkozása, és ami a Puli-kísérletet viszi magával: "szaglássza" a holdi víz jelenlétét.

"Egyáltalán nem ért véget a holdi űrverseny, ez itt most egy nagy mérföldkő volt, ami átalakult egy emlékkővé. Még vannak a csőben többen is idén, legalább 4-en, akik holdunk felé haladnak, ami azt mutatja, hogy az égi kísérőnk iránti érdeklődés nem csökkent"' – zárta gondolatát Kiss László csillagász.