Több légvédelmi rakétarendszer is a drónok útvonalában települt. A Twitteren megjelent információ szerint az ukrán pilóta nélküli gépeket már a határ átlépése után le kellett volna vadászniuk az orosz légoltalmi egységeknek.

A Putyin elnök számára annyira fontos Krím-félszigetre és az azt Oroszországgal összekötő híd védelmére több, nagy gyakorlatú, a legjobb eszközökkel felszerelt egységet vezényeltek. Főleg Pancir-Sz2 rendszerekről van szó, amelyek a legújabb fejlesztések közé tartoznak. Ez a berendezés kerekes, illetve lánctalpas járművekre vagy akár hajókra is telepíthető, vagy egy konténerben, a védendő objektum mellé is lerakható. Saját felderítő rendszerrel rendelkezik, és többféle fegyvert is bevethet.

A célokat már kétszáz kilométer távolságból bemérheti és egyszerre többel is képes harcolni. Rakétákkal 18-20 kilométeres távolságig tud támadni, míg a közelebbi fenyegetéseket a legfeljebb 4 kilométeres hatótávolságú gépágyúival tudja elpusztítani. Ilyen rendszerekkel felszerelt légvédelmi egységekből legalább négy állomásozik az orosz fővárostól egészen az ukrán határig. Moszkva környékén pedig további négy ilyen egység is található.

Az alábbi térképen a zöld körök a rövid és közepes hatósugarú Pancir-Sz2 rendszerek működési körzeteit mutatják, míg a pirosak a nagy távolságban is harcolni képes rakétákét.

Moszkvát a Pancir-Sz2-k mellett Sz-400-as nagy hatótávolságú rakétarendszerek is oltalmazzák. Ezek közül két zászlóalj települési helye ismert, egy harmadik jelenlétére pedig közvetett bizonyítékok vannak. Fegyverzetük ugyancsak az orosz hadiipar csúcsterméke. Az SZ–400 Triumf (NATO-kódja: SA–21 Growler, korábban SZ–300PMU–3) légvédelmi rakétarendszert az 1990-es években fejlesztettek ki Oroszországban az Almaz tervezőirodában. A fegyver az SZ–300-as továbbfejlesztett változata és először 2007-ben jelent meg az orosz arzenálban. Azóta több fejlesztésen, korszerűsítésen is átesett már.

Négyfajta rakétával a teljes légvédelmi spektrumot lefedi. A „rendkívül nagy hatótávolságú” 40N6 (400 km), „nagy hatótávolságú” 48N6 (250 km), „közepes hatóválságú” 9M96E2 (120 km), illetve a „rövid hatóválságú” 9M96E (40 km) rakéták egy ütegen belül is alkalmazhatók. A hatékony légvédelmet nagyon fejlett lokátorok és tűzvezető rendszerek segítik. Legalábbis elméletben, mert az ukrajnai háború eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy az elsősorban repülőgépek, valamint ballisztikus rakéták ellen tervezett eszközökön kifognak a lassan és alacsonyan szálló kis méretű drónok.

Látszólag tehát az orosz fővárost sok és igen korszerű fegyverrel védik. Ellenben ahogy azt az egyik ukrán hadmérnök nemrég a CNN amerikai hírtelevíziónak nyilatkozta, az oroszok más eszközök elleni harcra készültek eddig. A drónhadviselés - legyen szó repülő, vagy tengeri járművekről - teljesen új helyzetet teremtett a számukra is.

Nyugati megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy nem ez az első eset, amikor kudarcot vallott az orosz légvédelem. 1987 május 28-án egy Mathias Rust nevű német fiatalember szállt le a moszkvai Vörös tér közelében Cessna sportgépével. A 19 éves pilóta Helsinkiből indulva háborítatlanul végig repült az akkori Szovjetunió legjobban ellenőrzött területei felett, majd a Kreml szomszédságában landolt. Tettéért a szovjet hatóságok börtönbüntetésre ítélték, de alig másfél évvel később szabadon engedték és hazatérhetett. Repülőgépét 2010-ben állították ki a berlini Deutsches Technikmuseum-ban. Rust repülését követően fejek hullottak a szovjet hadseregben. Most több, az interneten posztoló hadiblogger is hasonló tisztogatásokat sürget a moszkvai katonai vezetéstől.