Bűnözők, korrupt politikusok, diktátorok bizalmi emberei is vannak az egyik leghíresebb svájci bank, a Credit Suisse ügyfelei között, ráadásul többen azután is hozzáférhettek számláikhoz, hogy elmarasztaló ítélet született ügyükben – írja a The Guardian több mint egy hónapig tartó oknyomozását bemutató cikk alapján a Telex.

A brit lap egyike annak 48 médiumnak, ami részt vesz a Suisse secrets projektben. Ez a globális újságírói nyomozás egy adatbázissal kezdődött, amit egy ismeretlen kiszivárogtatott a Süddeutsche Zeitungnak, hogy felhívja a figyelmet a Credit Suisse kifogásolható üzleti gyakorlatára, illetve általában a svájci bankrendszer árnyoldalára.

A lapok kiderítették, hogy a banknak átvilágítási mechanizmusa ellenére több kétes hírű ügyfele van. A bank visszautasította a vádakat.

Az adatbázis a Credit Suisse-nél vezetett több mint 18 ezer bankszámla adatait tartalmazza. A kiszivárgott számlákon összesen több mint 100 milliárd svájci frank fordult meg, számlánként átlagosan 7,5 millió (egy svájci frank jelenleg körülbelül 343 forintnak felel meg). A bank nemcsak azt vállalja, hogy a számlát nyitót ellenőrzi, hanem később is rendszeresen átvilágítja, ennek ellenére gyanús ügyfeleket talált a kiszivárgott adatbázisban a brit lap, ezeket sorolja a Telex:

• Ronald Li Fook-shiu hongkongi tőzsdecézár, a helyi tőzsde egyik alapítója és korábbi elnöke 2000-ben nyitott számlát. Li karrierje 1990-ben ért véget, amikor kenőpénzek elfogadásáért ítélték el. Büntetett előélete ellenére számlát nyithatott a Credit Suisse-nél, amin 59 millió frankot tárolt.
• Rodoljub Radulović szerb értékpapírcsalót az Egyesült Államok tőzsdefelügyelete (SEC) vádolta meg 2001-ben, letartóztatási parancs is született. Két vállalati számla társtulajdonosaként is szerepel az adatbázisban, az egyiket 2005-ben nyitották, egy évvel azután, hogy a SEC egy mulasztási ítéletet is hozott ellene. Radulović egyik vállalati számláján 3,4 millió frank volt, mielőtt 2010-ben megszüntették. A belgrádi bíróság nemrég 10 év börtönbüntetést szabott ki rá, amiért Darko Šarić maffiafőnöknek szállított kokaint.
• A német Eduard Seidel a Siemens alkalmazottja volt, és a cég nigériai vezetőjeként nagy összegű megvesztegetésekbe keveredett: munkaadójának hozott jövedelmező szerződéseket, cserébe pénzzel tömött korrupt nigériai politikusokat. Miután a német hatóságok 2006-ban razziát tartottak a Siemens müncheni központjában, Seidel azonnal beismerő vallomást tett. 2007-ben bekerült a neve a Thomson Reuters World-Check adatbázisába, 2008-ban elítélték. A Credit Suisse-nél nyitott számlái azonban még a 2010-es években is nyitva voltak, az egyiken 54 millió frank volt.
• A svéd Stefan Sederholm 2008-ban nyitott számlát a Credit Suisse-nál, és két és fél évig nyitva tudta tartani azután is, hogy 2011-ben a Fülöp-szigeteken emberkereskedelem miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Sederholmot és egy társát 2009-ben tartóztatták le, amikor egy razzia során a manilai rendőrség 17 nőt talált a két férfi üzlethelyiségében. A nők webkamerával felszerelt fülkékben szexshow-t tartottak külföldi ügyfeleknek. Sederholm képviselője a The Guardiannek elmondta, hogy a bank soha nem fagyasztotta be a számlákat, és csak 2013-ban zárta le azokat, amikor már Sederholm nem tudott átvilágítási anyagot szolgáltatni.
• És ha már Fülöp-szigetek: a Credit Suisse történetének két leghírhedtebb ügyfele a Fülöp-szigeteki diktátor, Ferdinand Marcos és felesége, Imelda volt. A becslések szerint a házaspár 10 milliárd dollárt csalt ki Marcos három elnöki ciklusa alatt 1986-ig. A bank segített Marcoséknak hamis neveken svájci számlákat nyitni, ebből a kilencvenes években óriási botrány volt. A kiszivárgott adatok most tartalmaznak egy olyan számlát, amely Helen Rivilla ügyvédnőé volt, akit 1992-ben azért ítéltek el, mert Ferdinand Marcos nevében segített pénzt mosni. Ennek ellenére 2000-ben svájci számlát nyithatott, akárcsak férje, Antonio, akit hasonló vádakkal vádoltak (az ő esetében ezeket később ejtették). A házaspár 8 millió frankot tarthatott a banknál, mielőtt 2006-ban megszüntették a számláikat.
• Volt miniszterelnök is szerepel az adatbázisban. Pavlo Lazarenko 1997 és 1998 között egyetlen évig vezette Ukrajnát, aztán korrupciós ügyei miatt ellenfelei nyomására kénytelen volt lemondani. Egy hónappal később nyitott számlát a Credit Suisse-nél, majd később még egyet, az egyiken majdnem 8 millió frankot tárolt. Később több gyilkossági ügyben is felmerült a neve, 2000-ben bűnösnek vallotta magát pénzmosás vádjában, aztán az Egyesült Államokban is vádat emeltek ellene. 2006-ban kilenc év börtönbüntetésre ítélték egy vesztegetési ügyben. Ügyvédje szerint Lazarenko két évtizede nem férhetett hozzá a Credit Suisse-számláihoz, de esetében az a kérdés, hogy leváltott miniszterelnökként egyáltalán hogyan nyithatott ilyen hatalmas összeggel számlát.
• Hoszni Mubarak egyiptomi diktátor környezetéből többen is a svájci banknál vezettek számlát. Például Mubarak fiai, Alaa és Gamal, akik a legkorábbi közös számlát 1993-ban nyitották. 2010-ben, egy évvel az apjukat megbuktató felkelés előtt egy Alaa tulajdonában lévő számlán 232 millió svájci frank volt. Az arab tavasz után, 2015-ben a testvéreket és apjukat egy egyiptomi bíróság sikkasztás és korrupció miatt három év börtönbüntetésre ítélte.
• Mubarakhoz kötődő Credit Suisse-ügyfél volt az egykori mágnás, Husszein Szalem is, aki közel három évtizedig volt a diktátor pénzügyi tanácsadója. Száműzetésben halt meg, miután pénzmosási vádak elől elmenekült.
• Mubarak embere volt Hiszam Talaat Musztafa is. A milliárdos Musztafát 2009-ben ítélték el, mert egy évvel korábban bérgyilkost bérelt fel volt barátnője, a libanoni popsztár Suzanne Tamim meggyilkolására. Musztafa számláját csak 2014-ben zárták le.
• És még mindig Mubarak: volt kémfőnöke, Omar Szulejmán is Credit Suisse-ügyfél volt. Szulejmán rettegett figura volt Egyiptomban, ahol egyebek közt kínzásokat és emberi jogi visszaéléseket is irányított. Ő és társai egy olyan számlát élvezhettek a svájci banknál, amin 2007-ben 63 millió frank pihent.
• Az algériai Khaled Nezzar, aki 1993-ig védelmi miniszter volt, és részt vett egy véres polgárháborút kirobbantó puccsban. Az általa vezetett katonai juntát eltűnésekkel, tömeges fogva tartásokkal, kínzásokkal és foglyok kivégzésével vádolták. Nezzar szerepét az emberi jogi visszaélésekben 2004-ben már meggyőzően dokumentálták – ugyanebben az évben nyitotta a számláját. A számla maximális egyenlege 2 millió frank volt, és csak 2013-ban zárták le, két évvel azután, hogy Nezzart éppen Svájcban letartóztatták háborús bűncselekmények gyanújával.
• Közel két tucat olyan venezuelai üzletember és tisztviselő, akik érintettek voltak az ország állami olajvállalata, a Petróleos de Venezuela (PDVSA) körüli korrupciós ügyekben. A számlák némelyikén hatalmas összegek szerepeltek, egy energiaügyi politikusén, Nervis Villalobos Cárdenasén például 9,5 millió frank, a PDVSA egyik volt vezetője, Luis De Léon Perez számláján pedig 22 millió.
• Egy vatikáni tulajdonú számlát 350 millió euró elköltésére használták egy londoni ingatlanbefektetéshez, amivel kapcsolatban még zajlik a büntetőeljárás. Az ügy főszereplője egy hűtlen kezeléssel vádolt bíboros.

Nyitóképünkön Hoszni Mubarak volt egyiptomi elnök integet a születésnapját ünneplő támogatóinak kairói kórházának ablakából 2016. május 4-én