Wagner Péter szerint mindannak, amit a tálibok bő egyhetes hatalomátvételük óta bejelentettek, illetve csináltak, jelentős része teljesen ellentétes azzal, ami a korábbi uralmuk során volt tapasztalható. A tálibok ugynis jelezték, Afganisztánban nem lesz demokrácia, és a szigorú iszlám jog fogja meghatározni az életet – ugyanakkor épp a saríja nevében most homlokegyenest mást mondanak, mint korábban. Példaként sorolta, hogy míg korábban saría nevében a tolvajok kezét levágták, most csak feketére festik az arcukat; régen a saría nevében a nők nem mehettek ki az utcára és nem dolgozhattak, most nemcsak hogy kimehetnek az utcára, dolgozhatnak is – magyarázta a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. „Az első nemzetközi sajtótájékoztatójukon pedig egy női külföldi riporter tehette föl az első kérdést.”

Tehát szinte minden, amit most saría nevében mondanak, ellentéte annak, amit idáig mondtak, ezt azonban nem hiszi el senki, illetve csak nagyon kevesek

– tette hozzá Wagner Péter.

Van olyan, aki azt gondolja, hogy a tálibok soha nem változtak meg, és most titokban „kriptotálibok”, akik majd levedlik a „kígyóbőrt” és kimutatják a foguk fehérjét, ha eljön a pillanat. Mások szerint – és így vélekedik Wagner Péter is – bár a tálibok az alapértékeikben nem változtak, szervezetük ugyanaz a „kő konzervatív”, egyszerű, ha kell, brutális fundamentalista szervezet, de az állam élén képesek moderálni magukat és változtatni – itt elválik tehát az állam és a szervezet érdeke. Ám hogy a két lehetőség közül melyik az igaz, nyolc nap után nem mondható meg – emelte ki a szakértő.

Nem fognak központilag államot építeni

Wagner Péter arra is kitért, ugyan a tálibok nem beszélnek arról, hogy mi lesz a rendezőelv a jövőben. Szerinte, ha központilag próbálnának meg államot építeni, Afganisztán ugyanúgy fellázadna, ahogyan azt tette a szovjet uralom alatt, vagy ahogyan fellázadt a legutóbbi amerikai-afgán uralom ellen.

Egyelőre még nem jelent meg a nyilvánosság előtt a vezetőjük, és nem hirdettek világos programot sem. Emiatt a kutató szerint kiindulópontnak az 1994 és 2001 közötti időszak szolgálhat, miután úgy véli, a tálibok sokkal inkább az afgán (vidéki) társadalom leképeződése, mint az az afgán demokrácia volt (az inkább a városi afgán társadalom leképeződése volt). Vagyis csak egy névleges afgán kormány lesz, de

nem várható, hogy központi hatalmat vezetnének be, beleszólva a falvak és városok életébe,

hanem valószínűsíthetően a helyi tálib képviselők szabályozzák majd mindennapi életet. „A stratégiai elveket meghúzzák: például a nők jogai, a munkavállalás lehetőségei tekintetében.” Wagner Péter megjegyezte, Afganisztán-szerte nemhogy a nőknek, a férfiaknak sincs munkája, a lakosság kétharmada vidéken él, és a 80 százalékuk éhezik, vagyis örülnek, ha valami kis élelmiszert képesek megtermelni a földjeiken a túléléshez. Tehát

az afgán társadalom többségének a problémái nem a szólásszabadság, vagy a burka viselése.

Az InfoRádió Aréna című műsorában azt is elhangzott, a külföldi pénzek hiányában az afgán társadalom a saját bevételeiből legfeljebb egy olyan államot lesz képes működtetni, mint amilyenek az európai országok voltak 300 évvel ezelőtt, az ipari forradalom kezdetén, hiszen egyszerűen nincs miből hadsereget, rendőrséget és bürokráciát fenntartani.

A pénz beszél

Afganisztán alapvetően egy mezőgazdasági ország, hangsúlyozta Wagner Péter, aki szerint jó kérdés, hogy mi lesz a máktermesztéssel, vajon legalizálják-e. A kábítószer-termesztés a mostani afgán kormány időszakában ugrott föl, ráadásul nem csak a tálibok uralta területeken. Vagyis tévedés, hogy ebből kizárólag a tálibok húzták le a sápot, mert ugyanígy megtették ezt az afgán hadurak, akik a kormány nevében voltak rendőrfőnökök, hadsereg- vagy tartományi főnökök.

„Az ópium- vagy máktermelés gazdasága egy afgán és nem egy tálib probléma.”

Ugyanakkor a külföldi segélyeket mindenki befagyasztotta – teljes joggal, hiszen ki akarna egy nőket, kisebbségeket üldöző rezsimet támogatni – fogalmazott a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója. Ennek újraindulásáért cserébe a táliboknak „le kell tennie valamit az asztalra”, és talán nem változtak meg, de elképzelhető, hogy ha „bevillantják” előttük, hogy befolyhat évi 2-3 milliárd dollárnyi nemzetközi segély oktatásra, egészségügyre, mezőgazdaságra vagy a máktermelés kiváltására, akkor azt inkább elfogadják, lemondva mondjuk arról, hogy a nők ne járhassanak dolgozni.

Központi búvóhelye lehet a szélsőségeseknek?

Wagner Péter szerint az elmúlt napok eseményei könnyen elmehetnek rossz irányba is, például akkor, ha nem találja meg a hangot egymással a nemzetközi közösség és talibán.

A szakember megjegyezte, tévesen sokszor úgy gondolunk a tálibokra, mintha egy egységes szervezetet alkotnának, holott van egy vezetése, amely két évtizede külföldön él, és van egy tömeghadserege, ami „nyeli a port, meg eszi a füvet” húsz éve. Ez utóbbi tagjai azzal voltak ideologizálva, hogy a saría nevében az igazukért harcolnak. Most viszont azzal szembesülnek, hogy a vezetők a „modern afgán dolgokból” sok mindent átvesznek, például a nők jogait és az oktatást illetően. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint ezért elképzelhető, hogy egy idő után azt fogják mondani, ők nem ezért harcoltak, és nem követik az utasításokat.

„Te Kabulban amnesztiát hirdettél, de én itt Heratban bizony agyonlövőm a tolvajokat, és nem engedem a nőket dolgozni.”

Tehát jó kérdés, hogy mindezt a tálibok hogyan fogják kezelni.

Wagner Péter kiemelte: bár soha nem volt még példa belső puccsra a táliboknál, komoly viszályokra azonban igen, mondjuk Omár molla, a tálib mozgalom megalapítója és egykori vezetője halála után. Az egyik potenciális utód az egyik mostani vezető, Baradar molla, de ott van Omar mollának a fia, illetve a Hakkani család, aki egy külön hálózatot alkotnak a tálibokon belül. Vagyis megeshet, hogy valaki olyan irányítása alá kerül a hatalom, aki nem akar a Nyugattal együttműködni, és így előhozhatja a tálibok rossz énét.

„Az is megeshet, hogy a kabuli repülőtér evakuációja olyan irányba megy el, hogy egymás kezdik el lőni az amerikaiak és a tálibok, és akkor jön majd a bombázás, és jön minden vissza.”

A táliboknak a terroristák, az al-Kaida, illetve egyéb szélsőséges szervezet visszaengedése egy kiváló „Jolly Joker” arra, hogy ha nem értik meg egymást a Nyugattal, akkor megint úgy tegyenek mint régen,

beengedve az ujgurokat, a csecseneket, az üzbégeket és „pusztítják, ami csak van a környéken” – fogalmazott Wagner Péter.