A kutatók szerint a Virtual Infant Parenting elnevezésű programban 2003 és 2006 között résztvevő több mint ezer 13-15 éves lány nagyobb valószínűséggel esett teherbe a nagykorúvá válás előtt, mint a többiek. A lányokra bízott, "varázsbabának" nevezett újszülött-szimulátorok sírtak, ha etetést, pelenkázást vagy böfögtetést igényeltek.

Emellett a Nyugat-Ausztrália 50 iskolájában zajló program részeként a lányok olyan videókat láthattak, amelyekben még tizenéves anyukák meséltek tapasztalataikról, valamint ismereteket szerezhettek a fogamzásgátlás lehetőségeiről és a gyermekvállalás anyagi oldaláról is.

A The Lancet című orvosi lapban közzétett tanulmány szerint azonban amikor a programban résztvevő lányok elérték a 20 éves kort, 8 százalékuk már legalább egyszer szült, kilenc százalékuknak pedig már volt abortusza, szemben a programban nem résztvevő fiatalokkal, akiknek csupán négy százaléka szült, és hat százaléka folyamodott művi terhességmegszakításhoz.

A University of Notre Dame Australia kutatója, Julie Quinlivan az eredményekről írva arra a következtetésre jutott, hogy a program azért nem volt sikeres, mert nem vonta be a túl korai terhességekben szintén egyenrangú szerepet játszó apákat, tizenéves fiúkat és nem hangsúlyozta eléggé, milyen hátrányokkal jár a serdülőkori gyermekvállalás.

Az idő előtti terhesség által leginkább veszélyeztetett, hátrányos helyzetből érkezett fiatalok esetében a középiskola ráadásul már késő egy ilyesfajta terhességmegelőző program indítására, ehelyett jóval korábban, akár már a kisgyermekkorban el kell kezdeni az ismeretterjesztést. Julie Quinlivan kifogásolta azt is, hogy a babaszimulátorok nem voltak igazán alkalmasak érzékeltetni, mit jelent egy újszülött ápolása a valóságban.

Hasonló terhességmegelőző programok a világ 89 országában működnek, köztük az Egyesült Államokban is, ahol a fejlett világ országai közül hosszú ideje a legmagasabb a túl korai terhességek aránya, noha ez az adat 20 éve szinte folyamatosan csökkenésben van.