Londonban gyakoriak a közlekedési sztrájkok, különösen a metró alkalmazottait képviselő három szakszervezet hirdet gyakorta munkabeszüntetést, követelései teljesítése érdekében.

Legutóbb a vasárnap délutáni kezdettel meghirdetett, 72 órás metrósztrájkra készült fel London, méghozzá igencsak morgolódva. A labdarúgó bajnoki elődöntő több tízezres közönsége csak nehezen jutott volna haza a Wembley stadionból, és hétfőn meg kedden óriási közlekedési káoszra lehetett számítani a nyolcmillió lakosú brit fővárosban.

De végül hajnalig tartó, hosszas tárgyalások során sikerült lebeszélni a szakszervezet elnökét a sztrájkról. Lehet, hogy a polgármester is nyomást gyakorolt rá, hiszen rövidesen polgármester választás lesz Londonban és a hosszú ideje posztján lévő, sokat bírált szocialista Ken Livingston nem áll jól a konzervatív párti jelölttel szemben.

Ezúttal a kisegítő munkaerő alkalmazásának szabályozatlansága miatt kezdődött volna a sztrájk. Máskor munkakörülményeik javítását követelik a közlekedési alkalmazottak, egyszer meg már azért is sztrájkba léptek, mert egy fegyelmezetlen, de munkahelyén népszerű társukat az igazgatóság el akarta bocsátani.

London lakossága kezdi unni, hogy drágán vásárolt bérletei a sztrájkok miatt nem biztosítják metró vagy busz utazásának a zavartalanságát. A régen épült és nagy terheléseknek kitett metróvonalakat amúgy is állandóan javítják és az utasok a felszíni forgalomban lassan haladó járatpótló buszokra kényszerülnek.

A hét végén az egyik ilyen autóbusznál rendőröknek kellett fékezniük a tülekedőket és verekedés kezdődött. Hol van már a híres angol sorbanállási fegyelem, amiről a magyar származású George Mikes ötven éve azt írta egy szatírájában, hogy ő immár annyira elangolosodott, hogy akkor is fegyelmezetten sorba áll, ha egyedül várakozik az autóbuszmegállóban.

Legújabban a metróvonalak javítását végzők szakszervezete a legharciasabb. A vonatkozó törvénynek megfelelően szavaznia kellett a tagoknak a munkabeszüntetés kihirdetéséről, de ezúttal is megszavazták a sztrájkot. A tárgyalások azonban visszakozásra bírták őket. Az újabb háromnapos sztrájk ugyanis mintegy 16 milliárd forintnak megfelelő kárt okozott volna London városának.
Szlovákiában még csak egyszer volt

Szlovákiában eddig mindössze egyszer sztrájkoltak a vasutasok, de a munkabeszüntetést a bíróság törvénytelennek minősítette.

A szárnyvonalak megszüntetése és a létszámcsökkentés ellen tiltakozó szlovákiai vasutasok 2003. január 31-én léptek meghatározatlan idejű sztrájkba, de három nap múlva leállították a munkabeszüntetést, mert a Pozsonyi Járásbíróság előzetes döntésében törvénytelennek ítélte azt és komoly szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben az akció folytatódik.

A munkabeszüntetés több mint 100 millió koronás kárt okozott a gazdaságnak, és egyes akkori hírek szerint a kormány már rendkívüli állapot kihirdetését fontolgatta.

A tiltakozást kiváltó 25 szárnyvonal megszüntetését a vasút vezetősége azzal indokolta, hogy ezek havonta 43 millió korona (jelenlegi áron 338 millió forint) veszteséget termeltek, fenntartásuk csupán tovább rontotta volna a vasúti társaság gazdasági helyzetét. Intenzív tárgyalások után néhány szárnyvonal a megyék hatáskörébe került, több helyen sikerült anyagi forrásokat találni további üzemeltetésükre, ám nagy részük azóta megszűnt.

A kormány nem engedett a vasutas szakszervezet követeléseinek. A sors iróniája, hogy a pozsonyi kerületi bíróság 2003 szeptemberében helyt adott a vasutasok fellebbezésének és megsemmisítette a járási bíróság döntését, mely korábban törvénytelennek minősítette a vasutasok munkabeszüntetését. Újabb vasutassztrájkra azóta - számos fenyegetődzés ellenére - nem került sor Szlovákiában.

Németországban is gyakori a sztrájk

Németországban az elmúlt télen a vasúttársaság és a szakszervezetek közti bérharcban ismételten leállt a közlekedés, mind országos, mind pedig helyi szinten, és csak a kormány színfalak mögötti közbelépését követően sikerült tartós megállapodásra jutni, aminek eredményeként a közeljövőben nem kell újabb sztrájkoktól tartani.

A mozdonyvezetők munkabeszüntetési akciója ugyan súlyos gazdasági következményekkel járt, a lakosság körében azonban megértésre talált, ami alighanem a németek jó szervező épességére vezethető vissza.A mozdonyvezetők sztrájkja már a múlt nyáron is éreztette hatását, de ősszel, amikor rendszeressé váltak a béremelés kikényszerítésére kezdett munkabeszüntetési akciók, a lakosság önszervezés alapján igyekezett áthidalni a nehézségeket. Igaz a szakszervezetek is előre jelezték, hogy hol és meddig áll le a vasúti és helyi érdekű forgalom, így a munkába indulókat nem érte teljesen váratlanul, hogy egyáltalán nem, vagy csak hézagosan közlekedtek a vonatok.

Aki tehette, autóbuszon, vagy kerékpáron közelítette meg munkahelyét, sokan pedig betársultak autós kollégáikhoz, így még a közutakon is sikerült elkerült elkerülni a káosszal fenyegető torlódásokat. A munkaadók pedig ezeken a napokon szemet hunytak a kisebb-nagyobb késések felett, az alkalmazott zöme pedig saját indíttatásból jelezte, hogy a forgalmi akadályokból eredő elmaradást túlórák révén egyenlíti.

A sztrájk idején nem volt ritka látvány, hogy gépkocsivezetők egyszerűen bejelentették a villamosmegállóknál várakozóknak, hogy merre felé tartanak és aki a jelzett irányba igyekezett, egyszerűen beszállt az autóba.

De a vasúttársaság is igyekezett a maga módján autóbuszok indításával, de szakszervezeten kívüli mozdonyvezetők beállításával enyhíteni a sztrájk által okozott közlekedési nehézségeken. Noha a kormány milliárdos kiesésektől tartott a tehervonat szállítmányok elakadása miatt, a lakosságnak a sztrájk nem okozott tartós megrázkódtatást.