Most már több mint 1300 napja tart az orosz–ukrán háború, és az elmúlt napokban az Európai Unió területére is berepültek drónok, történtek légtérsértések. Ez milyen szintű eszkalációnak tekinthető?

Ez, akárhogy is nézzük, egyértelműen eszkaláció, új fázis kezdődött. Nyugat-Ukrajna területét most már egy ideje támadják, ennek lehet, hogy része néhány „véletlenül” a másik oldalra tévedt egy-két drón, esetenként rakéta, bár azt nagyon mérsékelten szokták azért alkalmazni. Mindenképpen új fejezet kezdődött azzal, hogy európai NATO-országok területén landolt egy-két ilyen eszköz. Ennek két célja van. Én azt a nézőpontot vallom, hogy ez egy teszt volt, semmiképpen nem mondható az, hogy támadást indítanának. Fegyvert nem találtak egyiken sem, nem volt robbanóanyag sem, nyilvánvalóan csak tesztelték a NATO rendszerét. A NATO-nak egységes légvédelmi rendszere van. Ha én egy ország ellen küldök néhány drónt, és több mint húszról volt szó egyszerre, akkor megtudom azt, hogy milyen a reagálás. Ha az egyik, most Lengyelországról beszélek, után egy másik országra is küldök, ez Románia, akkor tudom tesztelni a reagálást, mit lép erre a helyi vezetés. Ebből le tudok vonni olyan következtetést, hogy hogyan működik a NATO rendszere. Közben még a balti országokat is tesztelték, azt már nem egy alkalommal, egyébként ez nem is teljesen új. A balti országoknak, meg persze az északi országoknak, Finnországnak, Svédországnak, Norvégiának elég gyakran megsértik nemcsak a légterét, hanem a tengeri határait is.

Azért a sűrűségben van változás.

A sűrűségben van változás, és nem szabad elfelejteni, hogy volt nemrégiben a Zapad 2025 gyakorlat, ezeket alkalmanként azzal a céllal is szokták csinálni, hogy különböző harcászati módszereket kipróbáljanak. Nyilván egy gyakorlat nem azért van, hogy szórakozzunk, hanem konkrét célja van. Most hogy időben egybeesik-e az az időszak, amikor a gyakorlat intenzív része volt, a dróntámadásokkal, az egy más kérdés, de elképzelhető, hogy kisebb gyakorlatokat meghatározott céllal szerveznek, például, hogy nézzük meg, mi van a másik oldalon. Most orosz nézőpontból tapasztalták, de pontosan tudják is, hogy a NATO részéről a keleti oldalon komoly erősítés történt. Nem csak az ott lévő országoknak a hadereje van jelen, hanem nagyobb távolságról is érkeznek, konkrétan a britek is aktív járőrözést folytatnak Lengyelország területén. Alakulatokat telepítenek oda, a németek is, az amerikaiak is. Ezeket szeretnék megnézni a másik oldalról, valahol érthető katonai szempontból. Ugyanakkor ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy milyen gyakorlati lépéseket tesznek a NATO oldaláról, aztán ennek megfelelően próbálnak ők is erőket átcsoportosítani. Orosz területen is elég kemény átcsoportosítás volt a két katonai körzetben, amely érinti az orosz–ukrán háborút. Azt sem szabad persze elfelejteni, hogy itt új eszközöket próbálnak ki, új módszereket gyakorolnak. Mi manapság a divat? A drónháború. Miért? Azért, mert viszonylag olcsó, ez az egyik dolog. A másik, hogy korábban mindig beszéltünk arról, hogy jön a tél és akkor csökkenni fog a támadások száma, mert a nehéz technika elakad a sárban! A drónoknál ilyen probléma nincsen. Nagyon komoly fegyvernem a dróncsapat, amit tömegesen alkalmazva komoly károkat lehet okozni, és most már igencsak használják mindkét oldalon. Az ukránoknál a drónok fejlesztése kiemelt feladat. Ezekkel támadják azokat a létesítményeket, amelyek az olaj- vagy a gázellátást biztosíthatják, ennek következtében komoly problémák vannak. Vannak területek Oroszországban, ahol nem folyamatos az ellátás. Ehhez nincsenek hozzászokva, hogy nincs benzin, az mindig volt. Most azért vannak problémák. Az oroszok Ukrajna teljes területére küldenek drónokat, sőt olyan rakétákat is kipróbáltak, amelyek perceken belül megérkezhetnek. Mindenképpen ki lehet és ki kell jelenteni, hogy eszkalációs folyamatnak vagyunk tanúi. Ezt a helyzetet kezelni kell, politikai, diplomáciai szempontból, kezelni kell katonai szempontból, és ennek különböző fázisai vannak. Ezt nyilván a NATO-tervezőcsoport próbálja kézben tartani, amennyire lehet, újabb intézkedések várhatók, akár erő átcsoportosítása vagy más fegyverek bevetése is megtörténhet.

Kinek az érdeke az eszkaláció?

Úgy látom, hogy egyértelműen az oroszoknak. Ők támadnak, egy védekező ukrán katonának eszébe sincs olyat csinálni, amivel eszkalálja a helyzetet, de válaszol. Nem maradnak válasz nélkül a különböző orosz csapások. Ők is arra koncentrálnak, hogy hogyan tudnak minél nagyobb bosszúságot okozni, és természetes dolog, ha akár Moszkvát vagy bármelyik nagyobb várost a térségben meg tudják támadni, akkor az komoly politikai következményekkel jár Oroszországban, mert az orosz emberek azt mondanák, hogy nem véd meg bennünket az orosz hadsereg. Vagy: a németek itt vannak a szomszédban? Tudni kell az orosz propagandáról, hogy a második világháború tanulságait ők mindig felelevenítik, és ezt tanítják az iskolában: jönnek a nácik. Most azt mondanák, hogy itt vannak a szomszédban. Akkor mi várható? Most német erőátcsoportosítás van, nagyon komoly német fegyverkezés. Nehéz eldönteni, hogy mi van Putyin agyában. Nem tudjuk, meddig akar elmenni. Négy megyét akar, azt egyértelműen megállapíthatjuk, de a jelenlegi helyzet számomra azt mutatja, hogy ezen túl szeretne lépni.

Ez mennyire reális?

Szerintem nem reális. Még a négy megyét sem sikerült elfoglalni ennyi idő alatt.

Több mint 1300 nap alatt.

Így van, de a helyzet az, hogy nagyon meggyengült Ukrajna, az elég egyértelmű. És forrásai végesek.

És az oroszok? Azért vannak veszteségeink.

A támadó félnél mindig nagyobb a veszteség, ez egy alapszabály a hadügyben, de a helyzet az, hogy nekik nagyobb lehetőségük van pótlásra. Látjuk azt, hogy kapnak innen-onnan különböző eszközöket, aztán van egy olyan ország, amit úgy hívnak, hogy Észak-Korea. Örök hűséget ajánlott fel Kim Dzsongun az oroszoknak.

Azért voltak konfliktusok a háttérben, állítólag.

Voltak konfliktusok, de Kim Dzsongunnak is nagyon komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy elismerjék az országát. Meghívták Moszkvába, sőt, a fővendégek között volt, azt mondta, hogy bármiben támogatjuk az orosz testvéreinket vagy a barátainkat, mikor milyen kifejezést használ, és ezt látjuk a gyakorlatban. Akár emberanyagban, akár haditechnikai eszközök vonatkozásában, amit meg tudnak tenni, azt megteszik. Persze nekik is vannak elvárásaik, ők is szeretnének komolyabb haditechnikai eszközöket kapni az oroszoktól. Kölcsönös az érdek. A kínaiakkal más a helyzet, ők óvatos duhajok ebből a szempontból, ők is támogatják az oroszokat, de egyrészt nem látványosan.

Másrészt az ukránokkal is megpróbálnak valamiféle kapcsolatot fenntartani.

Nem mérgesítik el a viszonyt. Kína nem akar világháborút, szokták nálunk is emlegetni, meg más országban is a világháborús készenlétet,. Világháború nem várható. Regionális háború van, de nem kell azzal számolni, hogy világszinten elterjed, még európai szinten sem, mert az oroszok haditechnikai szempontból pontosan tisztában vannak azzal, hogy milyen képességekkel rendelkeznek. Amikor már a T-62-es harckocsikat hozzák föl a raktárakból és azokat vetik be… Az orosz hadikultúrában benne van a tartalékképzés, az folyamatos, kötelező. A tartalékképzés mindenhol divat, Nyugaton is, csak az a különbség, hogy ott elég gyakran ellenőrzik. Ha valaki bevallja azt, hogy neki ebből ennyi van, megjelennek a parancsnokok a másik területről, és azt mondják, hogy ezt meg ezt meg ezt a raktárat szeretnénk megnézni. Megszámolják darabra, és ha nem annyi van, akkor megkérdezik, hogy tessék mondani, változásjelentés miért nem történt meg?

Honnan remélhetnek még akár katonai eszközöket, drónokat az oroszok? Irán mennyire marad reális alternatíva az után, hogy nyilvánvalóan meggyengült júniusban?

Nem annyira gyengült meg, Irán tud gyártani. Végül is az iráni drónkapacitást nem szüntették meg, meg a gyárak is működnek. Az izraeli művelet célja alapvetően az atomlétesítmények meg az atomfejlesztési programnak a visszafogása volt, ez mindenképpen megtörtént, most már nem első alkalommal. Úgy látom, hogy az iráni utánpótlás megvan, az folyamatos. Ne felejtsük el, hogy Oroszországban felépítettek egy gyárat, és az ontja az eszközöket. Aztán Oroszország is nyilván viszonozza ezt, óvatosan, különösen az atomprogramot illetően, mert az oroszok is gondolkodnak, és nem szeretnének olyan helyzetet, ami miatt összeakadna a bajusz az amerikaiakkal. Pont most döntöttek úgy az orosz részről, hogy február 11-én lejár a Start II határideje, az oroszok azt mondták, hogy ezt meg akarják hosszabbítani. Nagyon fontos kérdés lesz ez jövő év első időszakában, mert az oroszok, ha ezt betartják, akkor az atomfegyverek fejlesztése területén ellenőrzött lesz a fejlesztés, még az kell, hogy az amerikaiak is erre igent mondjanak. Az amerikai elnök ebben még nem nyilatkozott, de szerintem ők is el fogják ezt fogadni. Nekik sem érdekük töménytelen mennyiségű atomfegyver.

Ami az ukrán akciókat illeti, a közösségi médiában jelennek meg olyan teóriák, akár összeesküvés-elméletek, hogy egy-egy drónakció mögött az ukránok is állhatnak. Ez mennyire reális?

Azt, hogy az ukránok megtámadnák a lengyeleket, én butaságnak tartom. Olvastam én is ilyen dolgokat. Nyilván ezek egyrészt hozzá nem értő elemzések, másrészt ne felejtsünk el egy dolgot: Ukrajnának szomszédja Lengyelország. Főként Lengyelországon keresztül érkeznek oda a haditechnikai eszközök, az, hogy azt az országot támadnák, ahonnan kapják a támogatást, teljesen értelmetlen. A fake news kategóriába tartozik.

Mekkora pusztításra lehet képes egy katonai drón?

Attól függ, mekkora, nagyon sokfajta katonai drón van, lehet olyan is, ami egy épületet vagy akár többet is meg tud semmisíteni. Attól függ, mit tesznek rá, mert lehet rátenni akár rakétát is, amiből újabb támadást lehet indítani különböző irányba, vagy esetleg több rakétát indítani, vagy lehet bombát rárakni. Ha azt akarják, hogy egy területet pusztítsanak sok-sok drónnal, és mostanában ez a divat, hogy drónrajokat alkalmaznak, akkor nyilvánvaló, hogy egy területet meg lehet rendesen támadni úgy, hogy komoly károk keletkezzenek. Objektumokat is lehet támadni, akár katonai, akár polgári. Sajnálatos módon az utóbbi időben lehet látni azt, hogy az oroszok meglehetősen sok polgári objektumot is támadnak. Tudom, hogy egy üzemnél nem lehet tudni, hogy tisztán katonai vagy éppen vegyes üzem, de azért amikor látszik, hogy lakóházakról van szó, akkor ott vagy embert vadásznának le, vagy kifejezetten a polgári lakosságot félemlítik meg. Nem nagyon nyugodtak az emberek, amikor a levegőből különböző „ajándékok” érkeznek.

És mi van az Európai Unió vagy a NATO területével? Ott mi célja lehet? Említette, hogy többféle cél lehet. És hogyan reagálhat erre a NATO, illetve hogyan reagálhatnak az európai országok?

Ezekre nem lehet nem reagálni. A reagálásnak több módja van. A hajók esetében sokszor fordult elő az északi országokban az, hogy amikor az adott ország haditengerészete katonai mozgást hajtott végre, akkor „véletlenül” befutott oda egy-egy orosz hajó. A szabály az, ha segítséget kér, lerobban a hajó, akkor be kell engedni. Sokáig ott marad, addig, míg mondjuk a gyakorlat tart, tehát nyilvánvaló, hogy közben figyelik a különböző mozgásokat. A drónokkal viszont területet lehet ellenőrizni, főleg, hogyha különböző irányba mennek, mint ahogy most is történt. Különböző irányba indították ezeket a drónokat. Tudom, hogy a műholdak nagyon jól működnek, meg a pilóta nélküli repülőgépek, de azért drónnal több mindent lehet látni. Viszonylag könnyen lehet ellenőrzni a kényes pontokat, bemegy egy drón, lefényképezi, vagy különböző időpontokban készítenek felvételeket és összehasonlítják, akkor látják a fejleményeket is. Ezt csinálják az izraeliek, például Iránban, és ezzel próbálják detektálni azt, hogy mi történik az atomprogram területén. Van-e új hely például, egy másik hely, mert a régit berobbantották. Ha ezeket megnézik, akár műholddal, akár egyéb eszközökkel, nyilvánvalóan pontosabb adat áll rendelkezésre.

A NATO keleti határa mennyire egységes? Vannak-e gyenge pontok és ha igen, akkor hol?

Biztos vannak. Ilyen hosszú szakaszon nem lehet minden egyformán védett, vannak kényes területek, elsősorban a balti országok környékén, vagy a Suwalki-folyosó. Ha visszamegyünk a történelemben és megnézzük, hogy merre mentek a második világháború idején, mi volt katonai szempontból támadó hadműveletekre alkalmas, az Lengyelország területe. Nem véletlen vágyott erre több ország, a Szovjetunió vagy Németország is annak idején. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a másik oldalon sem alszanak, ott is tudják, hogy milyen védelmi létesítményeket kell építeni. Látjuk a balti országok esetében, hogy különböző erődrendszereket hoznak létre, a katonai védelmi területen elég intenzív tevékenységet folytatnak, hogy átvészeljék azt, amíg a NATO-erők beérkeznek. Nincsenek messze, meg az országban is vannak, addig fel tudják tartani az esetleges támadó csapatokat. Én nem hiszem azt el, hogy ha megnézzük a politikát meg az orosz elveket, hogy egy jóval erősebb országcsoportot megtámadnának, mert ilyenkor már nem a negyedik, hanem az ötödik cikkely érvényes, ebben az esetben a többi ország is belépne. Az oroszok pontosan ismerik azt, hogy mi van a másik oldalon. Azt is, hogy mivel kell számolni Lengyelország területén. A lengyelek az elmúlt négy-öt évben a GDP-nek majdnem 4 százalékát fordítják védelemre, és nagyon komoly haditechnikai eszközöket vásároltak. Igen jó kapcsolatot alakítottak ki például az amerikaiakkal, most volt ott a lengyel elnök, megkapják a fejlett eszközöket. Emiatt fáj a másik oldalon Putyinék feje, próbálnak ők is olyan rakétákat rendszerbe állítani, amelyek perceken belül elérik a NATO-országok különböző létesítményeit. Nyilvánvaló, hogy aki jobban felkészült, akinek jobb a haditechnikai eszköze, nagyobb az elkötelezettsége, az győzhet. A háborúban ez mindig így működik.

Drónfal-konferenciát rendeznek Európában, a magyarok és a szlovákok nélkül. Mi indokolja a két ország kihagyását?

A magyarok és a szlovákok nem kívánnak részt venni az orosz–ukrán háborúban. A békepolitikában sem egyforma a politika, mi ebből a szempontból keményebbek vagyunk, mint a szlovákok, bár mi is aláírtunk mindenféle szankciós megállapodást, lehet, hogy ennek volt ára is természetesen. De én katonai szempontból nézem a dolgot, és ez azért azt jelenti, hogy az egységben van egy törés. Az nem biztos, hogy szerencsés, ha egy védelmi rendszeren, amely a közvetlenül szomszédos országokat foglalja magába, van egy lyuk. Ez a lyuk most Szlovákia és Magyarország, ha létrehozzák ezt az úgynevezett drónfalat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha én a másik oldalon lennék és hadműveletet kellene terveznem az oroszok oldalán, akkor azt mondanám, hogy ott támadok, ahol gyenge a védelem. Ez most nagyon szépen látszik az orosz–ukrán háborúban, hogy ott támadnak, ahol gyenge a védelem. Bolondok lennének szembe menni. Hátulról, különböző olyan eszközökkel, amiket régen nem is tudtunk elképzelni, mert azt mondták, hogy tüzérségi támadás. Az orosz módszerek, harckocsikkal történő előrenyomulás, páncélozott szállítójármű, gyalogság, satöbbi. Most mit látunk? Vannak, mikor kerékpárosokkal mennek, kis csoportokban, 10-15 fő, és keresik, hogy hol van a gyenge pont. Aztán ott támadnak, akár hátulról is. Ha egy ilyen rendszerből kimarad két ország, akkor én azt a területet támadnám. Persze ez nyilván politikai kérdés is.

Abban viszont ellentétes a helyzet.

Ebben viszont abszolút ellentétes a helyzet, így van.

Mennyire reális, hogy akár itt lehetnek támadások, vagy akár Szlovákiát érheti egy drónbetörés orosz részről?

A katonai tervezésben úgynevezett worst case scenarióra kell tervezni, tehát a legrosszabbra. Én nem mondhatom azt katonaként, hogy engem nem ér támadás, mert a politikusaink jóban vannak. Nekem fel kell készülni arra, hogy megtámadhatnak. És el kell dönteni, hogy akkor mit teszek. Ha nincs meg ez az egységes védelmi rendszer, ha van egy hézag, az nem jó, az mindenképpen veszélyes. Aztán lehet, hogy ez majd meg fog változni, mert jelenleg, amiről szó van, az szakértői egyeztetés. A szakértői egyeztetés azt jelenti, hogy megnézzük, hogy mit csináljunk, egyáltalán mi legyen, elektronikus dolgok, nyilvánvalóan a levegőben nem lehet betonfalat építeni.

Tisztázzuk, hogy mit jelent a drónfal!

Nyilván azt jelenti, hogy sok-sok dróntevékenységet, illetve drón-ellentevékenységet folytatni, megakadályozni azt, hogy tudjanak jönni, megzavarni, eltéríteni. Ehhez kell egy komoly kutatás-fejlesztés, és ezeket nyilván csinálják már nagyon régóta. Ha megnézzük a NATO-döntéseket vagy akár az EU-döntéseket is, ezekben világosan benne van, hogy a drónok elleni védekezés kiemelt feladat. Megvannak az elképzelések, hogy mit lehet bevezetni, és aki ügyesebb, meg aki hamarabb elkészíti ezeket a védelmi rendszereket, az stabilabb védelmet biztosít a területen. De a hézag semmiképpen nem jó. A hézagokat ki kell használni és a hézagon keresztül kell menni, ehhez nem kell nagy katonai ész, ehhez egyszerű logikai következtetés is elegendő.

Az orosz–ukrán konfliktus lehetséges megoldásában kinek mekkora súlya van? Mekkora súlya van Vlagyimir Putyinnak, mekkora az Európai Uniónak?

Vlagyimir Putyinnak egyelőre esze ágában sincs semmiféle megállapodást kötni. Neki továbbra is az a cél, amit meghatározott még 2022-ben, továbbra is az van a szeme előtt, hogy neki olyan Ukrajnára van szüksége, ami nem ellenséges az Oroszországi Föderációval, ez továbbra is érvényes. A jelenlegi vezetéssel nem tud együttműködni, egy másik vezetésre lenne szüksége. Azt a területet, amit már elfoglaltak, és ahol a lakosság jelentős része orosz, ráadásul népszavazást is rendeztek, mindenképpen meg akarja tartani. Nem jött be az az elképzelés, hogy ebbe menjenek bele az ukránok, adják át a területeket és vége a háborúnak. Ő pontosan tudta, hogy ezt az ukránok nem fogják megtenni, nyilvánvaló, hogy ez egy propagandisztikus kijelentés volt. Most mélységi támadások sorozatát hajtják végre, s olyan kijelentéseket tesznek, ami egyébként igaz, hogy Odessza ősi orosz terület, az kellene nekik. További területeket akar Oroszország megszerezni. Amíg kapacitással bírnak, amíg az utánpótlást lehetővé teszi az olaj- és a gázkészlet, amiből van, addig minél nagyobb területet szeretnének elfoglalni. Akárhogy is nézem, Ukrajna valamilyen övezetekből fog állni, és ebben benne van az ütközőövezet. Ha egy terület most már az oroszoké lesz, azt az ukránok értelmesebb rétege el fogja fogadni, és nem abba az irányba mennek, hogy azt visszafoglalják. Lehet, hogy öt év múlva ez megint téma lesz, nem lenne jó Európának, de ez is benne van, ha véget ért a háború, aztán legyen egy úgynevezett senki földje, semleges. A másik rész a nyugati terület, az meg nyugati beállítottságú. Itt megvan a szándék az Európai Unióhoz csatlakozásra. Érdekes, hogy ezt most már nemcsak az Európai Unió, hanem az amerikaiak is támogatják. Ők is üzletet látnak benne. Valóban lehet látni azt, hogy ebben komoly üzletek vannak. Nagy terület, ásványkincs, vannak különböző érdekek, és az érdekekben nemcsak a politikai van benne, hanem a gazdasági is.

De akkor ellenérdekek is vannak, hiszen a lengyel gazdák, de gyakorlatilag Európa különféle mezőgazdasági nagyhatalmai is, ellenérdekeltek.

Ez így van, ellenérdekeltek a mezőgazdaság vonatkozásában, de végül is a mezőgazdasági termékeket el lehet tárolni, meg lehet szerződéseket kötni, hogy ki hova, milyen irányba ad el, ha egy blokkban vagyunk, akkor jobban meg tudjuk határozni, hogy ez a terület a miénk, ezt hagyjátok békén. Amikor az Európai Uniót létrehozták, volt is ilyen megállapodás, felosztották a területeket, és ez egy nagyon fontos gazdasági kérdés. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt az egész orosz–ukrán háborút és az utána következő időszakot csak katonai szempontból nézzük, de az nem elég. Nagyon fontos a gazdasági oldala ennek a kérdésnek. Látjuk, hogy Trump elnök mit csinál, megvásárolt, megszerzett olyan területet Ukrajnából, ahol ritkaföldfémek vannak, nem véletlenül támogatják azt, hogy legyen egy gazdasági közösségnek része. Aztán utána a katonai hovatartozás már egy másik kérdés lesz, ott meg kell egyezni a területekben. Nem szabad elfelejteni azt, hogy az orosz célokat pontosan nem lehet látni. Nem tudom, hogy hol lenne a határ. Én azt szoktam mondani, ha sikerülne a négy megyét elfoglalni, akkor normális határt, a jelenlegi körülmények között, nem lehetne kijelölni. Nem könnyű egy határ kijelölése. Megtanultuk a Közel-Keleten. hogy a határokat nem térképen, vonalzóval húzzuk meg, és nem vágunk ketté falvakat vagy városokat. De mondjuk a Dnyeper folyó egy jó határ lenne. A folyó mindig jó, használható arra, hogy határvonalként kijelöljük, és azt mondjuk, hogy a sodorvonal a határ. De lehet, hogy más elgondolása van az orosz vezetésnek, akkor viszont nagyon sokáig tart a háború. Addig el tudnának menni egy-két év alatt, nem biztos persze, kérdés az, hogy Ukrajna hogy áll ehhez a kérdéshez, meg az Ukrajnát támogató országok hogyan állnak. Ukrajna nagyon szegény, Ukrajna támogatás nélkül nem megy semmire. Jelenleg a támogatás folyik. Sőt, az amerikaiak belementek abba a játékba, hogy szállítják továbbra is a fegyvereket. Ja, hogy Európa fizeti? Az egy más kérdés. America first, azt szokták mondani. Európaiak fizetik, erre azt mondja Trump elnök, hogy bocsánat, ti laktok Európában, ti vagytok közel ehhez a területhez.

Ha már Európáról beszélünk, mindig arra gondolunk, hogy kelet felől érkeznek az oroszok, de megtörténhet az, hogy olyan bázisokat létesítenek akár délen, afrikai országokban, amelyek az unió határához még közelebb esnek?

Az oroszok rendkívüli módon figyelnek arra, hogy mi történik Afrikában, a franciák kiszorultak onnan, Oroszország soha az életben nem volt gyarmattartó ország, őt örömmel fogadják, beruházásokat végez. Ugyanezt teszik a kínaiak is, a kínaiak soha nem mondták azt, hogy a politikát meg kell változtatni. Ők a vezetőket ott hagyják, ahol vannak. Nekik gazdasági érdekeik vannak, beruháznak, fizetnek. Jaj, itt ásványkincs van? Oké, rendben van. Gyémántbánya? Mi kell akkor? Repülőteret csinálunk ide! Vasutat viszünk ide! A kínaiak jó tervezők ebből a szempontból. Az oroszoknál van egy kis stratégia is. Líbiában komoly légibázist béreltek az oroszok. Ebben az esetben az európai országoknak, meg a NATO-nak is, amikor a tervezési értekezletek vannak, el kell gondolkodni, hogy milyen erők települnek a líbiai bázisra, és ez milyen veszélyeztetettséget jelent Európa számára, hány repülőerőt telepítenek oda, és ez mit jelent, mondjuk, az Európai Unió déli országai, mondjuk Olaszország számára.

Azért a Földközi-tenger más terület, mint Ukrajna.

Teljesen más, és Líbia meg Európa között nincs Ukrajna, nincs szárazföldi terület, ott van a tenger, és azért a tengeren nem olyan egyszerű mozogni, ahhoz megfelelő erőkre van szükség. Egyelőre légibázisokról van szó, még haditengerészet nem települt, nem lennék nagyon meglepve, hogyha néhány év múlva az oroszok arra is terjeszkednének. Az Oroszországi Föderáció részéről rendelkezésre áll a megfelelő anyagi forrás, olaj és gáz. Nem véletlen fogják az olajkérdést, mert pontosan tudják, hogy ezzel lehet finanszírozni háborút. Amikor eladják akár Kínának, akár Indiának, most ebbe nem veszem bele Szlovákiát vagy Magyarországot, ami jelentéktelen mennyiséget jelent, Trump is felkapja a fejét, hogy akkor hogy van ez? Mennyit fordítanak ebből a fegyverkezésre? Ebből mindig is fegyvereket vettek. A háború előtt is. Az orosz fegyvergyártást tulajdonképpen ebből finanszírozták idáig. Ezenkívül az oroszok azért Afrika jó néhány országában jelen vannak, és meg kell jegyezzem azt, hogy ők, ha kötöttek megállapodást fegyverszállítást illetően – márpedig van fegyverük ezek szerint –, azt teljesítik. Azt mondják, hogy megállapodtunk, s akkor a jelzett időszakra leszállítjuk a fegyvereket. Ettől kezdve jön az újabb rendelés.

A másik nagy konfliktusgóc a Gázai övezet, illetve a gázai helyzet, Izrael, a Hamász, illetve gyakorlatilag ez a konfliktus is most már 700 napja tart, a 2023. október 7-i Hamász-támadással, és a néhány nappal későbbi. meg azóta is tartó izraeli reakcióval. Látszik-e, hogy hova tart a konfliktus?

1948 óta világosan látszik Izrael elképzelése: ne legyenek Izrael területén arabok, és ne legyenek radikális szervezetek. Vannak izraeli arabok, akiknek a zsebében ott van az izraeli igazolvány, útlevél, de soha nem voltak barátok. Izrael 9 milliós lakosságának a 20 százaléka izraeli arab. Aztán vannak a palesztinok, nem feltétlenül támogatják egymást. Ez a támadás, ami Izrael ellen történt két évvel ezelőtt, október 7-én, megváltoztatta a teljes izraeli felfogást. Én akkor, mikor ez történt, azt mondtam, hogy ebből nagy balhé lesz. A Gázai övezetet teljesen lepusztították. Gázában most már alig van ép ház. Az embereket próbálják onnan kitelepíteni, de nincs hová. Hova menjenek? Egyiptomba nem mehetnek, Izraelbe nem mehetnek. Egyszer beszéltem az egyik amerikai barátommal, aki megkérdezte, hogy mi lenne akkor, hogyha megindulnának a palesztinok gyalog, családostul úgy, ahogy vannak, áttörnék a kerítést, és betörnének Izraelbe? Mit csinálna Izrael? Lelőné az embereket? Nagyon nehéz kérdés, óriási a dilemma. Pártok közötti ellentétet látunk. A hadsereg és a politikai vezetés között is van ellentét, a hadsereg nem akar Gázában újabb támadást. Tudják, hogy ez azzal jár, hogy az embereket – mert egyébként nemzetközi reakció lesz – meg kell etetni, az emberekről gondoskodni kell. Az meg egy alapszabály, hogy ezt meg kell valósítani. A hadsereg pontosan tudja, hogy erre nem képes. Behívtak 60 ezer embert, az nem sok.

Benjamin Netanjahu viszont, úgy tűnik, továbbra is a háborúkkal marad felszínen.

Abszolút ezt akarja folytatni. Az ő agyában az van, hogy háború, háború, háború, mindig is az volt. Ebben sok új nincsen, legfeljebb terrorizmusellenes küzdelemnek hívják a háborút. Nem szabad elfelejteni, ha lezárul a gázai ügy, odébb van még ez, nem lesz olyan gyorsan, meg a Hamász részéről is azt lehet látni, hogy nem nagyon akarja megadni magát, megtehetné azt, hogy az összes túszt kiengedi, nem kettőt, meg hármat, az összest, halottakat átadná, akkor nem folytatnák az izraeliek ezt a küzdelmet. De most már annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a lakosságot ki akarják onnan telepíteni. Most ne a Riviéráról beszéljünk, az messze van, de van egy másik terület, ami most a napjainkban nagyon fontos: Ciszjordánia. Hoztak egy új törvényt. Éppen most láttam egy kanadai újságban egy térképet, eddig három zóna volt, ezután nem lesz. Lesz egy olyan palesztin terület, ahova összegyűjtik a palesztinokat. Egyik helyről a másikra nem lehet átmenni, csak izraeli ellenőrzéssel. Izrael annektálja a teljes területet. Ez ellen vannak tüntetések, ez ellen vannak nemzetközi reakciók, az országok különbözőképpen viselkednek. Van, aki azt mondja, hogy elismerem a palesztin államot.

Sőt, nem is lényegtelen országok, Nagy-Britannia, Franciaország, csak hogy kettőt említsünk a nagy országok közül.

Ebben benne van Kanada is. Az Egyesült Államok nyilván nem is fogja, de nagyon sok ország van, amelyik elismeri a palesztin államot. A palesztin állam és a Palesztin Hatóság az két entitás. Ezért nem mindegy az, hogy melyik kifejezést használják. Mi is elismertük annak idején a Palesztin Hatóságot, de a palesztin államot nem ismertük el soha a büdös életben, meg nagyon sok más ország sem ismerte el.

Milyen erős most a Hamász? Mennyi maradt meg belőle? Mekkora a hatalma?

Senki sem tudja, nyilván nagyon meggyengült, meg a vezetést azért megtizedelték, de azt lehet látni, hogy van utánpótlás az emberek között, mert azért ne higgye azt senki, hogy az izraeli hadsereget felszabadítóként fogják fel, aki majd a Hamásztól meg fogja őket menteni. Propagandának nagyon jó szöveg, de nem felel meg a valóságnak. Kisgyerekkortól kezdve arra tanítják a gyerekeket, hogy utálni kell a zsidókat. Ez benne van a vérükben. Soha nem felejtem el azt a látványt, amikor az izraeli hadsereggel bementünk olyan területre, amely palesztin volt, páncélozott busszal. Meglátták az izraeli katonai autót, s már a kisgyerek is, aki még menni sem tudott rendesen, nyúlt a kőért, hogy dobáljuk meg. Így nevelkedett a gyerek, a születésétől kezdve, és ugyanez van az iskolában. Felboncoljuk a békát, minthogyha ez egy izraeli ember lenne. Így nevelik őket. Ennek a megváltoztatása nem egyszerű. Nagy béke nem lesz közöttük.

Egyébként a megmaradt Hamasz mennyire használja továbbra is élő pajzsként a lakosságot, ahogy tette ezt mondjuk a hadműveletek első fázisában?

Nyilván használja, teljesen mindegy, hogy mit mondanak, persze, hogy használja. A tagjai elbújnak a lakosság között. Nem lehet megkülönböztetni őket. Senkinek sincs ráírva a homlokára, hogy én Hamász-tag vagyok, vagy az sem, hogy nem vagyok Hamász-tag.

Bár az izraeli hírszerzés megpróbálja azért.

Nem sikerül neki, tudniillik a hírszerzést nem tudják folytatni a Gázai övezetben. Én emlékszem arra az időszakra, amikor együttműködés volt, biztonsági megállapodások alapján. Egy épületben voltak a palesztinok meg az izraeliek. Éjszaka, akivel együtt volt az izraeli, az elővette a fegyverét és megtámadta őket. Ettől kezdve bizalom nincs, ügynökökkel nem tudnak tárgyalni. A humán intelligenciát sem tudják használni. Nagyon nehéz adatokat szerezni, főleg technikai úton próbálnak, és hogyha valakiről meg tudják állapítani, akár besúgás alapján, hogy az izraeliekkel együttműködik, nincs bírósági tárgyalás, meg nem tudom micsoda, azonnal nyilvánosan felakasztják. Vannak mostanában is bőségesen ilyen képzések, hogy aki az izraeliekkel, vagy mondanám azt, az ellenséggel szövetkezik, annak halál a büntetése. Nincs bírósági tárgyalás, meg egyéb nyomozás, hanem a nyakába teszik a kötelet és fölhúzzák.

Izraelnek mekkora károkat okoz ez a mostani helyzet? Törökországgal hagyományosan is feszült a viszony, a két vezető, Tayyip Erdoğan, illetve Benjamin Netanjahu viszonya nem jó. De például Spanyolországban is egyre nagyobb az Izrael-ellenesség, illetve más országok is egyre többet kritizálják az izraeli vezetést vagy magát Netanjahut.

Ha visszamegyünk a történelemben, elég sok akció volt izraeli részről a palesztinokkal szemben. Ezen a területen, én úgy látom, olyan ellenséges helyzet alakult ki a két entitás között, aminek a rendbetétele gyakorlatilag lehetetlen. Nehéz lenne tanácsot adni, vagy akár jelezni előre, hogy mi várható. Egyszerűen nem lehet tudni. Megvan, hogy mit akar az izraeli vezetés, és ez elég határozott. Fontos kérdés az, hogy az izraeli vezetésben most már egyetértés van a palesztin üggyel kapcsolatban, örök harag, megsemmisítés, kitelepítés, és ha azt nézzük, hogy a lakosság mit gondol, hogy mit tegyenek a palesztinokkal, ők is azt mondják, hogy nincs két állam. Ha a korábbi háborúkat nézzük, és a kérdésére most válaszolok, a gyakorlat az volt, hogy a nemzetközi nyomás állította le a háborút vagy az izraeli behatolásokat. Olyan tiltakozási hullám volt, nemcsak Európában, hanem Amerikában is, aminek következtében az izraeli kabinet úgy döntött, hogy leállítja a műveleteket. Most ez nincs.

Donald Trump eljuthat bármikor is ide? Látni ilyen jeleket? Mert nagyon ritkán fogja le Benjamin Netanjahu kezét, legfeljebb egyszer-egyszer egy-egy akció után utólag mondja azt, hogy ő ezt nem helyeselte volna.

Trumptól túl sokat ezen a területen ne várjunk. Amerika mindig ott van Izrael mögött. Ott volt, ott van és ott is marad. Teljesen mindegy, hogy hogy hívják az elnököt. Megvan a barátság, és ebben benne van, hogy Amerikában körülbelül hatmillió zsidó él. Ők nem mindenben értenek egyet Izrael állam politikájával, de az amerikai vezetés mindenképpen az izraeli politikát támogatja, még akkor is, ha vannak viták – persze, hogy vannak. Nyilvánvaló, abszolút nem örült mondjuk Trump annak, hogy Katarban végrehajtották a támadást. De ne felejtsük el, ez a támadás nem Katar ellen indult, nem az ország ellen, hanem az ott lévő terroristák ellen. Inkább elméleti kérdéssel foglalkoznak, mert a politikai vezetést próbálták támadni. Jól tudjuk, nem sikerült, valamit elrontottak, még nem tudjuk, hogy mi volt az oka, meghiúsult ez a támadás. A madárkák elrepültek. Trump nem örült az akciónak, és olyan kijelentéseket tett, hogy ha tudta volna, megakadályozza. Én majdnem százszázalékban biztos vagyok, hogy az izraeliek erről, ha senkit mást nem is, de őt tájékoztatták, az amerikai elnök tudott róla. Hogy hány órával előtte, azt én nem tudom megmondani, de erre azt mondták az izraeliek, hogy terroristák ellen harcolnak, ugye önök is a terroristák ellen harcolnak, amerikai barátaink. Tulajdonképpen a cél egy, és nagyon nem is tiltakoztak még az arab országok részéről sem. Nagyon lényeges az, hogy nem Katar ellen történt a támadás. Meg azért az fake news, hogy luxuskörülmények között laktak ezek az emberek Katarban. Nem volt luxuskörülmény. Normál emeletes házakban laktak, láttuk a felvételt. Valószínű, hogy hiba történt, vagy árulás történt, valaki leadta a drótot, de nem véletlen az, hogy ezek az emberek, akiket előtte hónapokon keresztül figyeltek, a szokásaikat, hol vannak, merre mozognak, ezek „véletlenül” nem voltak otthon pont akkor, amikor a támadás történt.

Izraelben pedig megkezdte működését a Vaskupola utódja, az Iron Beam vagy Vassugár, vagy más fordítással, Fénypajzs. Mire képes ez a rendszer?

Én ennek követtem az előéletét, legalább húsz éve téma már, arról van szó, hogy lézersugarat használnak különböző eszközök megsemmisítésére. Ezt lehet földi indítással használni, vagy akár tengeren, egy a probléma, iszonyatosan magas az áramigény ahhoz, hogy megsemmisítsük a különböző eszközöket. Együtt folytatták ezeket a kutatásokat az izraeliek és az amerikaiak, náluk is fontos téma ez. Olcsó, ha már egyszer megvan, de a felhasználása szárazföldről lehetséges, és ezzel kísérleteznek most is, hogy a drónokat hogyan lehet megsemmisíteni. Nem mindegy, hogy indítok rá egy rakétát, vagy megnyomok egy gombot, és sugárral. Egy gombnyomás, egy sugár, egy találat. A drónrajok ellen lehet használni. Lézersugár nemcsak Izraelben van, mások is csinálják ezt. Nem ott fedezték fel a csőben a lyukat, de a helyzet az, hogy ők már ezen nagyon régóta kísérleteznek, elsősorban a bejövő rakéták megsemmisítése céljából, mégpedig úgy, ha lehet, akkor minél közelebb ahhoz a helyhez, ahonnan indítják. A rakétáknál a megsemmisítésnél az a jó, ha az első, emelkedő fázisban semmisítik meg. Igen ám, csak ehhez közel kell lenni. Ehhez viszont repülőre van szükség, az még nem bírja az akkumulátort. Vannak felhasználási lehetőségek, de korlátozottak, nem korlátlanok. Földi telepítéssel megoldható lenne, de mondom, legalább húsz éve kísérleteznek ezzel.