Az emberi evolúció egyik legkülönösebb rejtélye, hogy 90 százalékunk – kultúrától függetlenül – miért jobbkezes. Egyetlen más főemlősfajnál sem figyeltek meg ilyen mértékű, populációszintű dominanciát. Egy friss kutatás most segíthet rávilágítani a megoldásra – írja a Phys.org cikke nyomán a Telex.

Az Oxfordi Egyetem friss kutatása alapján két meghatározó sajátossága van az emberi evolúciónak: a két lábon járás és az agytérfogat megnövekedése. A kutatók 41 majom- és emberszabású faj adatait elemezve azt vizsgálták, hogy mi a magyarázat a kézpreferencia kialakulására. Figyelembe vették az eszközhasználatot, az étrendet, az élőhelyet, a testtömeget, a szociális felépítést, az agyméretet és a mozgás szerepét. Ezek alapján az ember jócskán kilóg a többi főemlősnél tapasztalható mintázatokból. Azonban amikor két másik tényezőt is beemeltek az elemzésbe, ez a kivételes helyzet eltűnt, ez a két tényező pedig az agyméret és a karok és lábak relatív hosszának aránya volt.

Megállapították továbbá, hogy a korai ember-ősök, mint például az Ardipithecus és az Australopitechus valószínűleg csak enyhe jobbkezességi preferenciát mutattak, nagyjából a mai emberszabású majmokhoz hasonlóan. A Homo emberelődök megjelenésével azonban ez a jobbkezesség felerősödött, már a Homo ergaster, a Homo erectus és a neandervölgyiek esetében is. Érdekes viszont, hogy az Indonéziában kifejlődött, kisebb aggyal rendelkező Homo floresiensis esetén jóval kisebb volt a jobbkéz-dominancia, ami illeszkedik a korábban felvázolt mintába: a kisebb agytérfogat és az, hogy a test egyszerre alkalmazkodott a két lábon járáshoz és a mászáshoz, már eltolja az arányokat.

Az eredmények alapján egy kétlépcsős fejlődés körvonalazódik ki: elsőként a két lábon járás alakult ki, ami felszabadította a kezeket, ez pedig új evolúciós nyomást hozott létre a finom, oldalpreferenciát mutató kézhasználat irányába. Később az agy növekedése és átszerveződése tovább erősítette ezt az irányultságot, míg végül kialakult a ma szinte univerzális jobbkezes dominancia. Az viszont továbbra is nyitott kérdés a kutatók szerint, hogy vajon a kulturális fejlődés is hozzájárult-e a jobbkezesség stabilizálódásához, illetve, hogy egyáltalán miért maradt fenn a balkezesség.