Hetedik napja van fönt Kapu Tibor a világűrben, társaival együtt. Mit csinálnak most, erről van információjuk?

Van, kifejezetten sűrű munkanapjai vannak. Ez annak köszönhető, amire büszkék vagyunk, hogy az egyik legnagyobb tudományos portfólió az övé. Nagyon sok kísérletet végez, nagyon sok feladata van, de arra is van ideje, ha a program úgy engedi, a Földön a gyerekekkel, diákokkal is beszéljen.

Mennyire sűrű a beosztásuk?

Percre pontosan meghatározott, hogy melyik kísérlettel, melyik géppel, melyik műszerrel, mikor, mit kell tennie, mennyit dolgozhat vele. Vannak olyan kísérletek, amelyek a fent elhelyezett eszközökön zajlanak, azoknak a beosztása is nagyon feszes, nem csak neki van szüksége egy adott műszerre, hanem a kollégáknak is, akik fent vannak. Erre rá kell számolni azt is, hogy minden, először a súlytalanság állapotában lévő űrhajós esetében kérdéses, pontosan hogyan fog reagálni, és a tüneteket hogy küzdi le. Például egy enyhe fejfájás az első egy-két napban. Ezt is hozzá kell számítani a kísérleti időhöz, hiszen gondoljunk bele, hogy meg kell szoknia a súlytalanságot.

Leveszi a ceruzát, de az közben arrébb úszik.

Arrébb úszik, meg lehet, hogy az ő feje is éppen fáj egy picit, vagy a látásának adaptálódnia kell a megnövekedett nyomáshoz, hiszen azért a keringési rendszer nagyon érintett a súlytalanságban.

Az indulás döcögős és izgalmas volt. Vagy valójában ez az üzemszerű indulás, hogy a jó ég tudja, hogy mikor áll össze minden?

Üzemszerűen izgalmas. Valóban üzemszerű az, hogy adódnak váratlan helyzetek, ezért mondja az ESA, az Európai Űrügynökség egyik jelmondata, hogy az ismeretlennel dolgozunk, mert szinte biztos, hogy valami adódik, amire nem gondoltunk, vagy nem számítottunk, vagy nem pont úgy vártuk. Itt, az Ax-4-es missziónál, ha lehet azt mondani, egészen hosszú ideig tolódott arrébb a start. Ez azért volt így, mert több olyan feltételnek is egyszerre kellett biztonságosnak lennie, amit ellenőrizni kell, ha kell, akárhányszor is, hiszen életek múlnak rajta. Egy olyan küldetés, ahol az űrhajóban négy ember ül, egészen más, mint ha van egy teherszállító eszköz, amiben van, mondjuk, 20 műhold.

Azt elengedték volna hamarabb?

– Fel is szálltak onnan más küldetések, a Starlink műholdjait folyamatosan küldték fel. Volt is olyan, aki megjegyezte, hogyan lehet, hogy a Starlinket elengedték, az Ax-4-et pedig még nem, de hát az Ax-4-ben négy ember ül.

Hogyan dől el? Van egy küldetésirányító a csoportban, lent, az irányítóközpontban, aki mindenért vállalja a felelősséget, mint a filmeken?

Igen, van egy repülésirányító parancsnok, a NASA felelős vezetője, neki mindenhonnan, a földi irányítóállásokból, az űrhajóból, az űrállomásról is azt a jelzést kell kapnia, hogy a küldetés indítható. Ha egyszerre és mindenhonnan megkapja a megerősített jelzést, akkor adja ki a parancsot, hogy indulhat a küldetés.

Ilyenkor az űrhajósok meddig kell, hogy üljenek fönt?

Ha már beszálltak, ez itt is így volt, akkor az az alapeset, hogy órákig, mert ők előbb beszállnak, és aztán megy tovább a procedúra, fölkészítik a rakétát, utána mindent újra még egyszer ellenőriznek. Az utolsó pillanatban is le lehet állítani egy küldetést, ha bármi olyan gyanús van, ami a küldetés megszakításának az indokoltságát esetleg felveti. Itt most ilyen nem volt. Voltak azért izgalmas pillanatok még az utolsó egy órán belül is, még volt bizonytalanság egy szenzor kapcsán, de azt is sikerült a mérnököknek elhárítani.

Ilyenkor van valaki, aki beszél velük, és azt mondja, hogy nyugi, lehet, hogy egy óra, lehet, hogy öt óra?

Az irányítóközpont és az űrhajósok, pontosabban Peggy Whitson parancsnok folyamatos kapcsolatban állnak. Ennek a küldetésnek a parancsnoka egy hatalmas rutinnal rendelkező élő legenda, Peggy Whitson, 65 éves, tényleg nem túlzás azt mondani, hogy veterán űrhajósnő, aki volt már számtalanszor a világűrben, több mint kétévnyi időt töltött ott, utazott Szojuzzal, Space Shuttle-lel, Dragonnal, volt parancsnoka is például a Shuttle-nek, volt parancsnoka az ISS-nek. Olyan tapasztalatú hölgy ült a parancsnoki székbe, hogy a három kezdő űrhajósnak nem volt félnivalója.

Úgy van a honlapon, hogy 14 és 21 nap a tervezett küldetés időtartama. A kettő között van egy hét különbség. Ez miért ilyen rugalmas?

Láttuk, ahogy a felbocsátási idő tolódhat, úgy a beérkezési, a hazaérkezési vagy angolul a splashdown időpontnál is van bizonytalanság. Az űrállomás pillanatnyi pályapozíciójának megfelelő volta kell ahhoz, hogy kidokkolhassanak. Ezt mindig folyamatosan számolják, és mivel tolódott a felbocsátási idő, ezért nézik azt, hogy mikor van olyan pozícióban az űrállomás, hogy le lehet dokkoltatni róla az űrhajót. Van ebben egy kis mozgástér, de azt gondolom, hogy Tibor olyan jól érzi magát fönt, legalábbis nekünk most ez a tapasztalatunk, hogy egyáltalán nem bánja, ha esetleg tovább tart a küldetés.

Ilyenkor teljes ellátmányuk van, igazából bármennyi időre?

Azért minden be van osztva, az étel, a folyadék, a víz, az oxigén, minden. A világűrben semmi sem úgy néz ki, hogy az az életnek kedvezzen, nem tudnánk túlélni. Az űrállomás tulajdonképpen egy zárt rendszerű ökoszisztéma-szimulátor, vagy egy kisméretű ökoszisztéma, amiben mindennek adottnak kell lenni az emberi életre. Elég ismert történet, hogy tavaly meghibásodott a Boeing Starliner, a NASA ezért nem vállalta azt, hogy lehozza vele az űrhajósokat, akiket tesztelni fölvitték. A Boeing Starliner üresen jött vissza, és egy Dragonnal később hozták le a két űrhajóst, egy hölgyet és egy urat, akik közel kilenc hónapig maradtak fenn. Azt azért minden raktárkészlet megérzi, ha plusz két fő kilenc hónapig ellátásra szorul.

Az nem mondható, hogy érdektelenségbe fulladt volna ez az expedíció, mert olyan kérdések is jönnek, hogy miért nincs rajtuk munkavédelmi sisak, amikor a Nemzetközi Űrállomás az csupa kiszögellés, és ha valaki elrugaszkodik, akkor repül.

Máris pozitív hatása van a programnak, nagyon sok ember, tényleg milliók kezdtek érdeklődni az űrkutatás és az űrtevékenység iránt. A kérdés egyébként egyáltalán nem rossz. Ugyan munkavédelmi sisakot nem tudnak hordani, hiszen korlátozott a hely, meg azért az ember nem tud egy sisakban élni. Eleve adaptálódni kell a szervezetének a súlytalansághoz de való igaz, hogy meg kell tanulni mozogni, főleg amikor először van fent egy űrhajós. Méghozzá ügyesen mozogni, egyrészt, hogy önmagában, másrészt, hogy a drága eszközökben ne tegyen kárt, hiszen ez valóban egy 4 méter átmérőjű, 110 méter hosszú csőrendszer. Egy futballpályányi. Nagyon-nagyon sok értékes és sérülékeny eszköz is van ott.

Mindenhol lógnak a vezetékek, azt látom, hogy szabadon megy minden.

Nekünk rendetlennek tűnik, egyébként ez is magyarázatot ad arra az érdeklődőknek, hogy miért tart olyan sokáig a kiképzésük, mert nekik már kvázi otthonosan kell mozogniuk akkor, amikor először életükben megérkeznek. Ezért a Földön, egy az egyes modellben gyakorolnak nagyon sok mindent. Ők ezeket a modulokat már ismerik a földi párjukból, de azért ott megtanulni, hogy hogyan mozogjon, hogyan koordinálja a testének a mozgásait súlytalan környezetben, az feladat.

Az étkezésről jöttek hírek, azt látjuk, hogy miket esznek, de hogy hogyan ürítenek, azért az még mindig egy kérdés marad. Például, hogy kell-e hozzá gravitáció, vagy nem kell hozzá gravitáció. Olyan viták zajlanak a szerkesztőségben, hogy nem kell, mert a zsiráf is tud lentről fölfele inni, akkor miért kéne gravitáció hozzá?

A zsiráfnak is vannak trükkjei, ugye? Az az igazság, hogy olyan mértékig van a szervezetünkben kódolva a gravitáció, hogy azt nem is nagyon tudjuk, igaz, nem tudatos. Egyébként az emberi szervezet tanulmányozása a súlytalanságban rengeteg olyan biológiai és orvosi tudást adott már az emberiségnek, ami nagyon értékes. De való igaz, hogy szükséges a gravitáció az emésztési folyamatokhoz is, a perisztaltikához, a bélműködésre, a vizeletürítésre, a nyelésre, minden szervműködésre valamilyen módon hatása van a gravitációnak, megérezzük, ha súlytalanságban vagyunk. Ha valakit ezek egyébként érdekelnek, azt javaslom, hogy a Millenáris G épületébe, a Huniverzum interaktív látogatóközpontba mindenképpen látogasson el, ezt október 31-ig tudja megtenni, és a Magyarok a Világűrben honlapon lehet akár elővételben, hogy biztosan ne kelljen várakozni, jegyet foglalni. Ott például egy ilyen űrvécé ki van állítva, pont ezek a kérdések, amik nagyon népszerűek, hogyan mosnak fogat, hogyan fésülködnek, hogyan alszanak, álmodnak-e, nehéz-e ott, 90 percenként napfelkelte van, hiszen megkerülik 90 percenként a Földet.

Nincsen reluxa, amit le tudna húzni?

Van egy olyan alvó zsák, ami nincs fönt meg lent, ott vannak a falhoz rögzítve valahol, mindenkinek megvan a maga zsákja, ahol biztosítva vannak a pihenés körülményei, ott van ez a kérdés is, hogy a mosdó hogy néz ki, vagy a vécé.

De ott arra is választ kapunk, hogy kell-e katéterezni?

Így van.

Mert én ilyeneket is kaptam, hogy feltétlenül kérdezzem meg.

Azért katéterezni nem katéterezzük őket, szegények már annyi mindenen túl vannak, mire odajutnak, hogy nekem ehhez nem lenne szívem, megoldják ők ezt. A tartós súlytalanság az, amit nem tudunk a Földön szimulálni a kiválogatás és a kiképzés során sem. Úgynevezett Zero-G repülést Tiborék is kaptak. Ez egy parabola repülés, ahol felemelkedik a repülőgép, aztán zuhanni kezd, és ezt ismételgeti, ebben néhány másodpercig át lehet élni a súlytalansági viszonyokat. De ezt napokig fenntartani nem lehet a Földön, azért mindenki élesben először, amikor feljut a világűrbe, akkor érzi meg azt, hogy milyen valóban tartósan súlytalan állapotban lenni.

Rákérdeztek már Kapu Tibornál, hogy adaptálódott-e már a világűri körülményekhez?

Igen, és nagyon jól érzi magát, úgyhogy ő egy olyan szerencsés alkat, és ez nagyon megnyugtató, aki ezt kifejezetten jól bírja. Az emberes repülések történetében voltak olyan példák, főleg még az űrkorszak hajnalán, amikor meglepően rosszul vagy jól bírta valaki ezeket a viszonyokat. Például Charles Simonyi, aki egyébként gyakorlott pilóta is azon kívül, hogy fejlesztőmérnök, és sok mindent köszönhetünk neki a Microsoftnál, például az Excel-táblát, nagyon jól aludt. Ő azt mondja, hogy soha az életében nem aludt olyan jól, mint az űrállomáson, ott aludta a legjobbakat. De van, akinél tartósan fennáll az inszomnia.

Tudják arra szűrni az űrhajósjelölteket, hogy a keringési rendszerük, amit nem feltétlenül érez az ember, amikor nap mint nap itt, a Földön él, mit fog csinálni fent?

Többféle szűrés is volt a válogatás során. Voltak több irányú G terhelések, például a Magyar Honvédség légierejének Gripen gépeivel voltak kitéve egészen komoly 7G-s terhelésnek is, illetve Amerikában a Nastarnál volt olyan szimulátorban terhelésük, ahol sok G-s terhelést kaptak. A magyar tudósok plusz teszteket is végrehajtottak, ami nem is feltétlenül az ESA protokollja, a véralvadási hajlamot is vizsgálták, azt próbálták kizárni, hogy a véralvadási hajlama esetleg az átlagnál nagyobb-e a jelöltnek. Ezek nagyon fontos dolgok, mert a kisvérkör, nagyvérkör működésének a felborulása, a kardiovaszkuláris elbillenés a normál földfelszíni egyensúlyi állapotunkból, tud esetleg keringési zavarokhoz, ne adj isten vérrögképződéshez is vezetni. Nyilván a kéthetes fenntartózkodás nem hasonlítható össze egy féléves fenntartózkodással, de ezeket jobb kiszűrni és megelőzni.

Napi vizsgálatokkal, valami telemedicinával ilyenkor nyomon tudják követni az űrhajósokat? Van napi vérnyomásmérés, meg napi EKG, vagy valami? Látják lent, hogy mi történik?

Van fönt az ultrahangtól kezdve az EKG-n keresztül sok olyan eszköz, amivel egyébként magukat is vizsgálják. Ez részben kutatási feladat is sokszor. De ha valamiért esetleg gond volna, akkor azért többnyire szokott lenni a fent lévő személyzetben, a legénységben egészségügyi végzettségű. Ez nem mindig van így, de általában az űrhajósoknak jelentős része orvos, vagy van orvosi végzettsége is. Ráadásul a földi parancsnoki központ, a földi irányítás, nagyon szorosan kontrollálja őket, és segít minden olyan helyzet elhárításában, ami esetleg kockázatos lenne.

Űrorvosi stáb ilyenkor van lent folyamatosan?

Folyamatosan.

Követi, hogy mit csinálnak?

Így van, és nagyon büszkék vagyunk arra, a HUNOR program egyik eredménye, hogy van most már Magyarországnak egy az Európai Űrügynökség minősítésével rendelkező űrorvosa is, ő is figyeli Tibor minden rezdülését.

Ha európai űrügynökségi minősítéssel rendelkező űrorvosunk van, ez azt jelenti, hogy őt igazából a napi gyakorlatból kivehetjük, mert ő most már űrorvoslással, különböző missziókban és expedíciókban fog segíteni?

Vannak ilyen jogosításai, ez a minősítés azt jelenti, hogy jogosultsága van ahhoz, hogy bizonyos munkafázisokban ott legyen egy kiképzés vagy egy misszió során, de azért ettől függetlenül szakorvos is, nagyon sok feladata van, a Semmelweis Egyetem egyik fontos orvosa, a napi orvosi ellátásban is dolgozik tovább.

Mit csinál Cserényi Gyula? Beugrani nem tud, mert ő lent van. Ilyenkor ő ott van?

Végig ott volt, a kiképzésben szinte ugyanazokon a fázisokon végigment, mint Tibor. Voltak eltérő feladatok, most pedig Houstonban van, és a Földről támogatja a missziót, nagyon-nagyon sokat segít Tibornak, részben a kísérletek elvégzésében. Ilyenkor, mivel főleg az első pár napban, fönt picit más az embernek az egészségügyi érzése, esetleg vannak olyan tünetek, amiket le kell tudjon győzni, és mégis ugyanúgy dolgoznia kell, hiszen be van osztva az ideje, nagyon sokat számít az, hogy valaki, aki ezeket a kísérleteket ugyanúgy mélységében ismeri, együtt tanulták meg, együtt gyakorolták be, segít neki a munkafázisoknak a diktálásában, elvégzésében, kontrollálásában. Másrészt pedig lelkileg is óriási támaszt jelent Gyula, igazi jó barátokká váltak a program során, nagyon nagy támaszai egymásnak

Hogy osztják el a kísérleteket? A hely meg az idő véges, az emberi kapacitás is véges.

A NASA és az Axiom Space, illetve az összes résztvevő nemzetközi szakember és a magyar szakemberek együttesen hosszas tárgyalások során alakították úgy az időbeosztását, az órarendjét az űrhajósoknak, hogy mindenki mindenhez odaférjen, amikor szüksége van arra a műszerre, a kutatási programok végre legyenek hajtva. Ötperces időszakokra lebontva van meg ilyenkor minden űrhajós programja.

Egy parancsnok van fönt, egy pilóta van fönt, ha jól emlékszem, meg kettő küldetésspecialista.

Ez az Ax-4-esre vonatkozik, de amikor felérnek, az űrállomásra belépve az űrállomás parancsnoka a parancsnok. Van fönt hét állandó személyzet, négyükkel együtt most tizenegyen vannak. Peggy Whitson az Ax-4-es csapatnak a mindenkori parancsnoka a starttól a megérkezésig. És talán onnantól kezdve is most már, örökre.

Segítenek egymásnak a kísérletekben, vagy az egy presztízskérdés, hogy a saját kísérletemet saját magam csináljam meg?

Nagyon sokat segítenek egymásnak, Peggy segíti a legtöbbet mindenkinek. Nem csak hihetetlenül jó kutató, sok-sok végzettsége van, például biológus, tudományos munkákat végzett nagyon sokat, de óriási rutinja van a világűrben. Az Axiom küldetésekben már ez a második, aminek ő a parancsnoka, rendkívül szimpatikus, jó személyiség. Túl azon, hogy hihetetlenül okos és tapasztalt űrhajósnő, nagyon kedves, jólelkű, igazi gondoskodó vezető. A nyugalom, a biztonságtudat, ami az egész AX-4-es csapatra jellemző, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ilyen jó kedélyű gárda. Azt mondják, akik együtt dolgoznak velük, hogy nagyon vidám csapat.

Arról beszélt valamit Kapu Tibor, hogy milyen volt bemenni a Nemzetközi Űrállomásra? Maga a Nemzetközi Űrállomás egy fogalom, nem tegnap épült, történelmi.

Így van. Az a tizenegy ember, aki most fönt együtt van, a kiképzés során már találkozott és gyakorlatoztak is, pont ezért nem ismeretlen arcok vártak fent Tiborékra. Ahogy láttuk is a képeken, már nagyon várták a csatlakozást, a dokkolást, mert azért abban a szűk űrhajóban üldögélni 28 órát elég megterhelő. De a túloldalon is nagy volt a készülődés, nagyon várták már őket, ilyenkor ez egy olyan jó dolog, amikor hónapok monoton munkáját megtörve megérkezik az ismerős, de mégis új csapat. Igazi örömteli üdvözlés volt mindkét oldalról. Tibor nagyon várta ezt a pillanatot, mi is nagyon vártuk ezt a pillanatot, és én úgy éreztem a képek alapján, amit közvetítettek, hogy ez kifejezetten jól sikerült.

Az Erős Pistát ilyenkor csempészni kell, vagy be kell írni a leltárba?

Semmilyen csempészés nincs, az utolsó grammig mindenről jegyzőkönyv van, és nagy dolog, hogy élelmiszerben is tudtunk olyan termékeket ajánlani, amit fel tudott vinni. Óriási feladat az élelmiszerben űrminősítést szerezni. Mi a jelentősége ezeknek a tulajdonképp fűszereknek, az Erős Pistának és a Piros Aranynak? Fönt az ízérzékelés sem olyan, mint a földfelszínen. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy eleve ezek az űrminősített ételek nem annyira erős ízűek, nem nagyon nagy a sótartalmuk sem, mert az gyorsítaná az egyébként is fennálló csontritkulási folyamatokat, másrészt pedig a folyadéktelítettség a nyálkahártyákban picit elhangolja az ízérzékelést. Ezért jó dolog, ha ott valaminek ízt lehet adni. Külön büszkék vagyunk a Stühmernek a csokoládéjára, a NASA elfogadta és felengedte az űrállomásra ezt a csokoládét, űrminősített formában Tibor fel tudta vinni magával. Nagyon sokat jelent egy magas kalóriatartalmú, de jóízű finom étel.

Lehet ebből üzletet csinálni? Mostantól kezdve fogom látni a boltok polcain az űrminősítésű Erős Pistát meg az űrminősítésű Stühmert, és akkor az egy kicsit többe kerül, de hát Kapu Tibor is ezt ehette fönt?

Azt nem tudom, hogy a Földön hogyan fognak a cégek ezzel a lehetőséggel élni, de egyébként igen, az űrállomásra feljuttatott ételeknek a gyártása komoly lehetőség és komoly piac. Ha ott meg tudunk kapaszkodni, vagy akár későbbi küldetéseknél el tudjuk azt érni, hogy magyar termékfejlesztők, élelmiszeripari mérnökök fejlesztései eljuthassanak ebbe a kategóriába, egy-egy termékünket megrendeljék az űrhajósok rendes menüjébe, ez óriási lehetőség.

Azt olvasom a program honlapján, hogy a cél egy robusztus űrszektor kialakítása, amely nemzetközi szinten is versenyképessé teszi hazánkat a high-tech iparban. Ennek milyen lépései vannak? Az elsőt, azt látjuk, Kapu Tibor fönt van és kísérleteket végez egyiket a másik után. Mi jön utána?

2021-ben, amikor a Külgazdasági és Külügyminisztériumban megírtuk az első nemzeti űrstratégiát, és azt a kormány elfogadta, megpróbáltuk azokat az irányokat felvázolni, amiben van reálisan képességünk, esélyünk és lehetőségünk arra, hogy Magyarországot előrébb vigyük. Ebbe tartozik bele az is, hogy visszatérünk az emberes űrrepülésbe, ahol már egyszer jártunk, és lehetőleg most már ne 45 évet kelljen a következőre várni, hanem ott tudjunk maradni, hiszen a több száz főből álló HUNOR szakembergárda is nagyon sokat tanult az évek alatt. olyan képességeink vannak, amik ebben a világban most értékesek, ki tudunk válogatni és bizonyos fázisokban tudunk képezni űrhajósokat is. Ez egy lehetőség, de emellett igyekeztünk megerősíteni az egyetemeinket. Számos egyetemen indult el akkreditált, űrhöz kapcsolódó képzés, az ELTE-n már régebb óta van űrkutató képzés, a Budapesti Műszaki Egyetemen van akkreditált űrmérnökképzés, Miskolcon szintén, de említhetném a Semmelweis Egyetemet, Debrecent, Pécset, Szegedet, Győrt. Nagyon sok helyen indult el az elmúlt években az országban az űrhöz kapcsolódó képzés, illetve létrehoztuk a Unispace programot, amiben 21 magyar egyetem egy három féléves szakirányú továbbképzést indított, ami nem önmagában ad diplomát vagy végzettséget, hanem a már meglévő diplomára épít rá egy az űrszektorhoz kapcsolódó plusz képzést. Élettelen természettudomány, élő természettudomány, az orvosi, gyógyszerészeti kérdések is, mérnöki tudományok és társadalomtudományok, hiszen nagyon sok olyan kérdése van ennek a területnek, akár a nyitott jogi kérdések, diplomácia, biztonságpolitika vagy a közgazdaságtan.

Kié a világűr?

Pontosan. Ebben képezzük a szakembereket, most már angol nyelven a második évfolyamtól, hiszen nemzetközi a tudás maga és ez az egész terület. Felmértük a vállalkozások, cégek egész sorát az évek alatt, hogy melyek azok, amelyek már részben vagy egészben kapcsolódnak az űrszektorhoz. 2015 óta teljes jogú tagja Magyarország az Európai Űrügynökségnek, de szignifikánsan 2018-ban emeltük meg az ESA-hoz való kapcsolódásunkat a befizetett összeg megötszörözésével. Ezt a pénzt a hazai vállalkozások és kutatóintézetek tudják visszaigényelni és bekapcsolódni ezáltal az Európai Űrügynökség programjaiba. Ez is nagyon hatékony, hiszen 250 fölötti ma már az ESA által regisztrált magyar partnerek száma, eredetileg olyan 25 és 50 közötti volt ez a szám, amikor én 2018-ban az Európai Űrügynökség magyar delegációjának a vezetését átvettem. Most a középiskolásokra is koncentrálni kezdtünk, indítjuk a kis műholdépítési és rakétaépítési programokat, versenyeket, a CubeSat, illetve a CanSat programokba kapcsolódhatnak be most már több éve a magyar középiskolák. Az egész szektor együttesen tudja emelni Magyarország lehetőségét, nem lehet ráfókuszálni egy kutatásra, hanem ez egy komplex terület, ahol tényleg az élettantól a mérnöki kérdésekig nagyon-nagyon sok területen tudunk előrébb lépni.

Ha jól értem, az egésznek a lényege az, hogy azt lehessen mondani az ezen a területen most még tanulóknak, hogy ez nem egy a levegőbe való tanulás, mert hát látjátok, előbb-utóbb lesz feladat.

Így van, és szeretnénk itthon tartani őket. Azok az emberek, gyerekek, fiatalok, akik ezzel a területtel akarnak foglalkozni, nagyon innovatívak, és szeretnék az elsajátított tudásukat itthon kamatoztatni. De ha nem nyitunk nekik teret, ha nincs olyan program, amiben ők itt tudnának dolgozni, akkor keresni fognak valahol a világban ilyet, ez egy nagyon kurrens tudás. Az űrszektor hihetetlenül, szinte robbanásszerűen fejlődik. Látjuk a vállalatokat, amelyek egyre nagyobb összegeket invesztálnak ebbe a területbe. Nyilván van egyfajta brain drain jelenség is. Ez egyébként egész Európára jellemző, azt látjuk, hogy maga az európai űrszektor azért nem vezeti a versenyt, mert az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán, India, az Arab-öböl egyes országai járnak az élen, nagyon globális, soktényezős verseny van. Ebben az egyik versenyző az európai országok összessége, más országokban is panaszkodnak rá, még nyugat-európai országokban is, hogy a nagyon fejlett, képzett szakemberek, esetleg a fele tudással rendelkező szakemberek is kapnak nagyon jó ajánlatokat, mondjuk, az Egyesült Államok űrszektorától. A célunk az is, hogy az egész európai űrszektort is fejlesszük együtt.

Azt mindig elmondják, hogy ez egy nagyon megtérülő befektetés, négyszeres hasznot tud majd hozni valamikor, de az induló összeg mennyi? Egyáltalán honnan kell számolni az induló összeget? Eldöntik és akkor éveken keresztül megy a képzés, vagy onnan be kell fizetni a rakétaindításért? Vagy honnan?

Ez egy magas belépési küszöbű terület, és azt látjuk, és ezt csinálják akár Magyarországgal összemérhető lélekszámú országok, mint Csehország vagy Svédország, hogy az állam az Európai Űrügynökségbe befizetéseken keresztül segíti, hogy a saját szektora lehetőségekhez jusson. Amikor ezek a cégek bizonyítani tudnak, mondjuk egy Európai Űrügynökségi Űrprogramban, onnantól kezdve piacra tudnak jutni és megrendeléseket kapnak, ha jól csinálják. De szeretném aláhúzni, hogy ez egy nagyon, ha úgy tetszik, rideg világ, itt valódi képességeknek és tudásnak kell a birtokában lenni. A HUNOR programban azok a kísérletek, amiket a NASA elfogadott és beengedett az űrállomásra, nagyon sok fázison, sok szűrőn mentek keresztül. Ezekre most méltán lehetünk büszkék. Ezek most már ott vannak, már bizonyítani tudnak a világűrben, és van már olyan is közöttük, ami iránt nemzetközi érdeklődés is van, ezt folytatni szeretnék.

Üzleti titok, hogy eddig mennyibe került? Azért kérdezem, mert ez egy állami program elvileg.

Nem, 99 millió dollárt különített el erre 2021-ben a magyar kormány, ez a Magyar Közlönyben megtekinthető. Ennek jelentős része eleve el sem hagyta az országot, hiszen ezeknek a kísérleteknek, illetve a magyar mérnököknek, kutatóknak, szakembereknek a felhasználásával lett elköltve, nyilván a nemzetközi partnerekkel együttműködésben. Mi mindent szívesen elmesélünk. Itt a nemzetközi partnerek is jelzik, ha egy-egy információ, mondjuk egy kísérlet, vagy bármi más, nem kommunikálható úgy, ahogy, mondjuk, mi szeretnénk. Tapasztalhatja a hallgatóság, hogy egy-egy kísérletnél mi az, amit elmesélhet az űrállomásbeli életéből egy űrhajós, mi az, amit nem. Beszélhet-e a társainak a mindennapjairól? Nem. Amikor Tibor beszél, akkor a NASA által meghatározott, illetve az űrállomást üzemeltető űrügynökségek által meghatározott módon kommunikálhat. Ez mindegyik űrhajósra igaz.

Meg kell tanulni egy kommunikációs dresszkódot?

Abszolút. Ez azért van így, mert ez a világ nagyon magasan biztosított, nagyon fegyelmezett fázisok vannak, itt magas technológiáról beszélgetünk, emberi életekről beszélgettünk. Amit mi tudunk mondani, az teljesen nyilvános, ennek a programnak a megvalósulására a magyar kormány 2021-ben elkülönített 99 millió dollárt, és sem inflációkövetés, sem árfolyamkorrekció, semmi egyéb nem volt. Ebbe fértünk bele.

Akkor olyan kérdést nem is érdemes föltenni, hogy katonai jellegű kísérleteket csinál-e Kapu Tibor? Mert azt mondja, hogy nem kommentálhatja.

Nem csinál, de nem szeretünk ilyeneket még kérdés formájában sem meghallgatni. Egyébkénta világűr militarizálása nagyon komoly kérdés, az 1967-es űregyezmény tiltja is, és én mint kutató, nagyon szeretném, ha ez így is maradna. De azért ne legyünk naivak, nem az űrállomás és nem az emberes repülés területén, de az űrtechnológiák kapcsán azt látjuk, hogy mindenféle felhasználás az asztalon van.

Ott van a küldetés honlapján, hogy a kereskedelmi űrhajózásra való áttérés jegyében megy ez a program is. Miért tolódik át a kereskedelmi űrhajózás irányába az űrrel való foglalkozás? Ez még azt is jelenti, hogy az államok kihúzódnak mögüle.

Elindult a folyamat már évtizedekkel ezelőtt, sőt az űrkutatás hajnalán. Már amikor az Apollo-program zajlott, akkor is nagyon sok magáncég segítette a NASA programjának a megvalósítását, de valóban az 1960-as, 1970-es, 1980-as években sokkal jellemzőbb volt az, hogy kormányzati programok végrehajtásáról van szó. Sőt, az űrverseny első fázisában, a hidegháború alatt a szovjet blokk és az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei között zajlott még az űrben is a verseny. Ez mostanra sokkal globálisabbá vált, sokkal több szereplőssé vált, nemcsak államok, hanem magáncégek is részt vesznek benne, pontosan amiatt, hogy ez üzlet is. A SpaceX, bár NASA-megrendeléseket is hajt végre, de azt látjuk, hogy birtokolja a Falcon rakétákat, ők vezették be ezt a visszatérő fokozatot, ami drasztikusan lecsökkentette a kilogrammonkénti felbocsátási költséget, ez forradalmasította az egész területet. Ők fejlesztik és birtokolják a Starlink műholdrendszert, ezáltal olyan multiorbitális megakonstellációval, több ezer műholdas flottával rendelkeznek, ami a világon egyedülálló. Nekik vannak személyszállításra és teherszállításra alkalmas űrhajóik, a Dragon formájában. Ez egy magáncég. De vannak benne állami szerződések is. A modell hibrid. És ez jól is van így, én azt gondolom, hogy ahol egyébként hasznot lehet termelni, ott helye és szerepe van a magáncégeknek, de a szabályozásnak is. Ezért van az, hogy az Európai Unióban most az úgynevezett space act, tehát az űrszabályozás kérdése nagyon aktuális. Itt Európa és az Európai Unió szeretne valamilyen módon kereteket szabni annak, hogy mit és hogyan lehet végezni a világűrben, de mint mondtam, Európa csak az egyik játékos, bármit is mondjon majd az Európai Unió, azért itt más óriási szereplők is vannak.

Mennyire stabil az amerikai hibrid űrkutatási rendszer? Mi van, ha Donald Trump és Elon Musk összerúgja a port, és Donald Trump azt mondja Elon Musknak, hogy nem kapsz több támogatást, amivel indíthatsz rakétákat? Akkor az bedönt mindent az egész világon?

Ebben a kérdésben inkább csak a mindennapi hírekre hagyatkozom, olvasom én is, hogy éppen a két szereplőnek a vitája vagy beszélgetése éppen hogy áll. De kétségkívül látjuk azt, hogy nagy hatása van nemcsak erre a szektorra, hanem amiatt, hogy ez a szektor ennyire fontos, a XXI. század a technológia évszázada, és mi a civilizációk határait, a technoszféránkat felraktuk, kitoltuk a Kármán-vonalon túlra, ezért minden ilyen jelenségnek hatása van a mindennapjainkra is, akár a politikára vagy a napi aktualitásokra is.

A Kármán-vonalról jut eszembe, mi az üzleti modellje a kereskedelmi űrhajózásnak? Jeff Bezos felviszi Katy Perryt a Kármán-vonal fölé valahová.

Azt inkább egy űrugrásnak nevezném és nem űrhajózásnak.

Ennek értem az üzleti modelljét, mert ez valahol a show-business. Katy Perry ír róla egy dalt, azt sokan meghallgatják, letöltik, reklámot lehet nézni, közben fizetnek. De egy kéthetes, űrállomáson eltöltött meló, az nem ugyanez a kávéház.

Ez teljesen más kategória, ugyanis a Katy Perry-féle jelenség az nem is űrhajózás, az nem emberes űrrepülés, attól lesz űrhajós valaki, hogy legalább egyszer megkerülte a Földet. Ez a fajta űrugrás, ahol néhány perc a súlytalanság, inkább érdekesség. Az a különbség, minthogy valaki úszik néhány tempót a strandon, vagy egy hajót irányít a tengeren. Ez azért két külön történet. A valódi emberes űrrepülés és űrhajózás világa az kőkemény, csak szakmai lehet. Tiboréknál is három állam szerződött a programra. India, az Indiai Űrügynökség, az Európai Űrügynökség, ami lengyel nemzetiségű, de európai űrügynökségi űrhajóst visz, és a magyar HUNOR Program, ami szintén állami, nemzeti kutatóűrhajós program. Három állam vagy űrügynökség jelentkezett erre a feladatra, és itt minden egyes tevékenységnek meg kell szereznie az engedélyt, hogy egyáltalán végrehajtható-e, és bevihető-e az az eszköz, vagy az a tevékenység az űrállomás területére. Nagyon komoly tudományos jelentősége van, nagyon komoly szakmai eredmény és nagy presztízs.

Egy nemzeti ügynökségnek, mint a miénk, mi az üzleti modellje? Azt értem, hogy ki kell fizetni mindent, amit ki kell fizetni, a tagságot ki kell fizetni, a kiképzést ki kell fizetni, de hogy számolják ki, hogy ez hogyan jön vissza?

Ez egy bonyolult kérdés, kicsit Karikó Katalint hoznám ide, hogy ne csak az űrből hozzunk példát. Ő negyven éven át dolgozott az mRNS vakcinán, amit senki nem vett komolyan.

Állandóan kipakolták a laboratóriumot.

Elvették a forrásait, a laboratóriumát, a pénzét, az állását, a lehetőségeit, ő pedig elszántan és töretlen hittel haladt előre, mert tudta, hogy igaza van. Egyszer csak az emberiség olyan helyzetbe került, amikor tulajdonképpen az ő 40 évnyi munkája fordult egy pillanat alatt olyan fázisba, hogy mindenkinek szüksége volt rá. Az alapkutatások, alkalmazott kutatások is sokszor ilyen dilemmát jelentenek, forrásokat kell arra allokálni, hogy később aztán ez termőre forduljon. Rengeteg eredményét használjuk a mindennapjainkban az űrkutatásnak, a memóriahabtól kezdve a mobiltelefonos műholdas navigációig, akár magát a mobiltelefont is hozhatnám példának. A számítógépek miniatürizálása is azért volt ilyen gyors, és azért volt ilyen sürgető, mert a nagy küldetések az Apollo programban korlátozott súllyal, mérettel, fedélzeti számítógépeket igényeltek, a fejlesztéseket katalizálta ez az egész terület. Azért vannak benne cégek, magánvállalkozások, például az emlegetett Elon Musk vagy Jeff Bezos, mert ezek a technológiák termőre fordíthatók. Maga az űrállomás azért is érdekes, mert az egy zárt rendszer. Energiaforgalmában ugyan nyitott, a napelemeket a nap süti, de anyagforgalmában zárt rendszer, annyi víz, molekula, levegőmolekula, élelmiszer, bármi van ott, amennyit ott elhelyeztünk. Ugyanilyen zárt rendszer a Naprendszerünkben, a világűrben maga a Föld. Azok a technológiák, például növénytermesztési kísérlet, amilyen a HUNOR Program portfóliójában is van, az itt kifejlesztett módszerek használhatóak sokszor a földfelszíni kihívásaink megoldásában is.

Előbb-utóbb egy messzebbi emberes űrutazásra is fel kell készülni ezekkel? Ez azért nagyon földközeli, 400 kilométer távolságra van, és még a Hold is nagyon nagy falatnak látszik emberesen, pedig ott már egyszer voltunk.

Így van, a Holdra vissza fogunk térni, 2030 és 2035 közöttre várják a szakértők, a szakma, hogy megérkezünk állandó Hold körüli és Hold felszíni bázissal. Két nagy program fut, az egyik az oroszok és a kínaiak közös holdprogramja, a másik az Európai Űrügynökség, a NASA és más országok közös Lunar Gateway programja. A Hold 380-400 ezer kilométer közötti, de tőlünk relatíve állandó távolságban lévő pont, de valószínűleg el fogunk hamarosan – nyilván nem tudok pontos időpontot mondani de mondjuk 2050 előtt – indulni a mélyűr felé a Naprendszer távolabbi pontjaihoz. Ha Elon Muskra bízzuk, akkor holnap oda indulunk, azért az ő Starship programja, ami egy ötezer tonnás eszköz, és óriási terhet képes felemelni, most még fel-felrobban, de ez a tesztidőszak, azért itt mindenkit higgadtságra intenék, ez ezzel jár.

Ilyenkor tanulnak belőle.

Hát hogyne. Most is volt a Boca Chicában az a látványos hang- és fényeffektusokkal járó robbanás, amit mindenki látott.

És örült neki. Azt mondta, hogy nagyon jó, hogy ez így történt.

Azért én azt hiszem, az a mosoly nem volt teljesen őszinte, de ettől függetlenül tényleg rengeteget lehet ezekből tanulni. Még Wernher von Braunnak – ő felelt az Egyesült Államokban a nagy rakétaprogramért, a Saturn V-öknek a fejlesztéséért – a keze alatt is eldurrant egy-két ilyen kísérleti fázisban lévő rakéta, mire a technológia kialakult. Van ez így, a lényeg az, hogy Elon Musk forradalmasítani fogja valószínűleg, ha a Starship program sikeres, a szállítmányozást, és akkor valóban reális, elérhető távolságba „kerül” a Mars.

Van három élő kiképzett űrhajósunk, Farkas Bertalan, Kapu Tibor és Cserényi Gyula. Meg van egy űriparban érdekelt magánvállalkozásunk, a 4iG. Ebből a kettőből össze lehet tenni valamit, vagy ezen még nem spekuláltak?

Én az állami feladatokért vagyok felelős, annak mindenképpen örülni kell a világon mindenhol, ha a terület iránti érdeklődés az úgy nő, hogy abból valódi szaktudás, szakembergárda nevelődik ki, és ténylegesen erősen meg tud jelenni egy-egy iparban, ágazatban egy ország. A legfontosabb eredmény az az elmúlt évek nyomán, hogy ez a terület végre fényt kapott, és újra élni kezdett. Azért az, hogy emlegettük a Kármán-vonalat, azt jelenti, hogy magyar tudósról, Kármán Tódorról nevezték el a világűr határát, de sokan mások is letették a névjegyüket. Méltatlanul volt homályban ez a terület évtizedekig a rendszerváltás után, és az, hogy itt vissza tudtunk térni, eleve, hogy 2015-ben végül teljes jogú tagjává váltunk az Európai Űrügynökségnek, majd 2018 óta egy óriási fejlődésen ment keresztül ez a terület, önmagában is biztató. A XXI. század a technológia évszázada. Ráadásul tudásalapú társadalmat szeretnénk építeni. Jogos igény az, hogy ne összeszerelő üzemekből álljon egy-egy országnak a gazdasága, bár annak is van helye, hozzáteszem.

A rakétát is össze kell szerelni valahol.

Így van, a rakétát is valaki összeszereli, van ennek sok szintje, de az, hogy kutatás-fejlesztés, innováció legyen a hazai iparban is, és itthon találjanak a kiművelt emberfők lehetőséget a munkára, ez stratégiailag óriási lehetőség és jelentős szerep.

De mostanában mindent abban mérnek, hogy van-e iránta üzleti kereslet, meg lesz-e belőle termék.

Így van.

Egy ilyen utazásból, abból az ott elvégzett kísérletekből lehet termék?

Már van. Ez a program nem ér véget azzal, hogy Tibor visszatér. Itt még nagyon sok munka van előttünk, hónapokon keresztül, majd a kísérletgazdák publikálják az eredményeket, annyit már most is tudunk, hogy felkeltette egy-két fejlesztés a nemzetközi közvélemény szakmai érdeklődését.

Mi lesz, amikor Kapu Tibor visszatér? Nyilván mindenki nagyon fog örülni, sikeres a küldetés, de neki utána még van dolga ezzel a misszióval?

Rengeteg, és igazából élethosszig kell majd helytálljon ezzel a feladattal és sikeres eredménnyel. Farkas Bertalan és Magyari Béla példáján lehetett lemérni, hogy milyen fontos volt az, hogy ők, akik ezeken a lehetőségeken átmentek, mint a nagykövetei ennek a területnek, járták a különféle iskolákat, meghívásoknak tettek eleget, és tesz a mai napig Farkas Bertalan eleget. Ez azt jelenti, hogy képviseli ezt a területet és a figyelmet odairányítja. De túl ezen, nagyon sok olyan űrhajós van a világon, akik részt vesznek akár programok irányításában, például Frank De Winne, az Európai Űrügynökség emberes repülésért felelős szakmai vezetője is űrhajós eredetileg, fél évet töltött fent a Nemzetközi Űrállomáson. Amikor Tibor visszatér, illetve Gyula, rá is hárul ez a feladat majd, el kell kezdeniük majd a szektor legkülönfélébb feladataiban segíteni a magyar szakembereket és a magyar űrszektort.

Cél az, hogy egy néhány éven belüli küldetésen újra legyen magyar űrhajós, vagy ez egy álom inkább?

Ez egy olyan álom, aminek céllá kell válnia, mi ezért dolgozunk. Hiszen 45 év után tértünk vissza erre a területre, nagyon sok mindent a nulláról vagy előröl kellett megtanulnunk, kezdenünk. Most együtt van egy csapat, egy komoly szakembergárda, megvan a tudás, a képesség, ez most fordulhat termőre, ha lesz folytatás, és ott tudunk maradni az emberes űrrepülési területen, ahol egyébként növekszik az igény a kiképzett űrhajósokra. Hiszen, ahogy mondtam, a programok száma egyre nő, és egyre komolyabb feladatokat kap az emberiség ezen a területen. Nyilván a magas szintű politikai döntéshozóknak a feladata, a kormánynak a dolga, hogy ebben állást foglaljon. Én a magam részéről annyit tudok tenni, hogy igyekszem szakmailag úgy letenni ezt a javaslatcsomagot, hogy a döntéshozók megfelelő módon elbírálhassák.

Ha benne akarunk maradni az emberes űrrepülésben, akkor mi a logikus? Újabb és újabb űrhajósokat kiképezn,i vagy Kapu Tibort állandóan edzésben tartani? Vagy Cserényi Gyulát? Ott van a 65 éves parancsnoknő, Kapu Tibornak még elég sok ideje van.

Így van. Önmagában nagy dolog, hogy találtunk olyan fantasztikus tehetségeket az országban, akik kiképzést is kaptak, de természetesen, ha majd egyszer odáig jut a magyar űrszektor, akkor ha megnyitjuk újra ezt a lehetőséget a fiatalok előtt, akkor ez a misszió után még fokozottabb érdeklődés lesz az egy újabb űrhajós toborzására.