eur:
411.35
usd:
392.46
bux:
79551.8
2024. november 25. hétfő Katalin
Aszódi Attila, a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos egy üzemanyag-pasztillát tart kezében az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. sajtótájékoztatóján Kalocsán 2015. március 17-én. A tájékoztatón az új atomerőművi blokkok létesítéséhez szükséges környezetvédelmi engedélyezésről, a környezeti hatástanulmányról szóló lakossági fórumokról, valamint a paksi közmeghallgatásról számoltak be.
Nyitókép: MTI/Ujvári Sándor

Aszódi Attila: az energiaválság átalakította az atomenergia megítélését, Kína ebben is az élre tör

Az atomenergia használatának ellentétes európai megítéléséről, egy reaktor lehetséges újraindításáról, valamint Paks 1-ről és Paks 2-ről is beszélt Aszódi Attila atomenergetikai szakértő, egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Karának dékánja az InfoRádió Aréna című műsorában.

Április közepén ugyanazon a napon kapcsolták le Németország utolsó működő atomreaktorait, amelyen Finnországban kereskedelmi üzembe helyezték Európa legnagyobb atomreaktorát. Mi a szaldója április 15-ének? Mennyi esett ki és mennyi új lépett be?

Sajnos a szaldó egyértelműen negatív. Három atomerőművi blokk működött még Németországban, már egy meghosszabbított meghosszabbítás volt, hiszen az eredeti terveik szerint 2022. december végén ez három német reaktor is befejezte volna a működést, ám a háború kapcsán kialakult energiaellátási válsághelyzetben úgy döntött a német kancellár, hogy ennek a három blokknak még ad három és fél hónapot. Ez ketyegett le április 15-ével, és így kiesett három 1000 megawattnál nagyobb teljesítményű blokk Németországban. Véletlen, hogy ugyanezen a napon kezdte meg Finnországban ez az EPR reaktor, az Olkiluoto atomerőmű 3-as blokkja a kereskedelmi működését, és ezzel belépett több mint 1600 megawattnyi kapacitás a finn rendszerbe. Amire nagyon várt a szakma, hiszen ez az építkezés még 2005-ben kezdődött, és akkor az volt a terv, hogy akár négy-öt év alatt megépülhet ez az egy EPR-blokk, de aztán nagyon sok nehézség keletkezett, kijött egy csomó olyan szervezeti, szerződéses és műszaki probléma, ami aztán oda vezetett, hogy hosszú, passzív időszak után végül is mostanra tudott elindulni.

Hatvan év alatt hogy jutott el április 15-ig Németország? Nagyjából hat évtizede helyezték üzembe az első atomerőművet az NSZK-ban.

Németországban volt egy nagyon jelentős polgári nukleáris program. Nagyon fontos tudni, hogy a németek világháborúban betöltött szerepe miatt Németország nem fejleszthetett atomfegyvert, így a német program a II. világháború utántól végig a békés oldalon maradt csak, a katonaság nem tett szert ilyen eszközökre. De nagyon széles körű nukleáris programot hajtottak végre. Több olyan szakcég létesült és fejlődött fel Németországban, amelyek atomerőművi technológiákat terveztek, gyártottak. A Siemens Kraftwerk Union több blokkot tervezett kompletten és valósított meg, nemcsak az NSZK-ban, hanem exportálni is tudta ezt a technológiát. Nagyon komoly nukleáris ipar épült fel, de közben a hetvenes években Németországban elindult egy olyan zöld mozgalom, amelynek a zászlóján mindig is az antinukleáris gondolatok szerepeltek elsőként. Ez a zöld mozgalom annyira felépült, hogy amellett, hogy a megújuló energiahordozók alkalmazását reklámozta, fellépett a nukleáris energia németországi alkalmazása ellen. Az a furcsa helyzet adódott, hogy ez a zöld párt, illetve annak különböző verziói most szerepet kaptak a német kormányban. Annak ellenére, hogy energiaellátási válsághelyzet van, hogy kérdések voltak azzal kapcsolatban, hogy a téli időszakot Németország és Európa le tudja-e menedzselni, annak ellenére, hogy a német energiapolitika szeretne a fosszilis energiahordozókkal felhagyni, mégis a fosszilis energiahordozóknak az intenzívebb használata mellett döntöttek az energiaellátási válsághelyzetben és lekapcsolták ezeket az erőműveket. Nagyon furcsa olyan értelemben a helyzet, hogy a német lakosság láthatóan megfordult. A fukusimai baleset után nagyon erős volt az antinukleáris gondolat az egész német társadalomban. Tulajdonképpen erre reflektált – szerintem hibásan – a Merkel-kormány, amikor az atomerőművek gyorsított leállítása mellett döntött 2011-ben. Ez a közhangulat mostanra, az energiaellátási válsághelyzetben megfordult, a felmérések szerint a német lakosság több mint fele támogatta volna, hogy ez a három blokk még hosszabb ideig tovább működjön, de a Zöldek a kormányban ezt másképp gondolták.

Április 15-én 3000 megawattnyi kapacitás esett ki. A csúcson mennyit termeltek a német atomerőművek?

A fukusimai baleset bekövetkeztekor 17 nagy blokk működött Németországban, ezek között volt 900 és volt 1300-1400 megawattos egység is, tehát összességében a beépített kapacitás a 17 gigawattot is meghaladta. Nagy volt a német nukleáris ipar.

Pakshoz mérve?

Pakson négy darab 500 megawattos blokk működik, tehát a 2000 megawatthoz képest ennek a hét-nyolcszorosa vagy akár kilencszerese is volt a német villamosenergia-rendszerben nukleáris kapacitásban, ez egy nagyon jelentős zsinóráram-termelő kapacitás volt Németországban.

Mennyire visszafordítható ez a folyamat? Visszafordítható lesz, ha Németországban mindenképpen plusz forrásokat kell bevonni? A bajor miniszterelnök néhány nappal a leállás előtt arról beszélt, hogy akár saját felelősségre is, de talán meg kellene tartani a Bajorországban működő erőművet, ami nem mellesleg még akkor is a teljes áramszükséglet nagyjából 10-12 százalékát elégítette ki Bajorországban.

Amikor láttam ezt a hírt, arra gondoltam, hogy a bajor miniszterelnök ezt valószínűleg csak politikai okokból jelentette be és nem valós energetikai vagy műszaki okok álltak a háttérben. Ha ugyanis a bajor kormány úgy gondolta volna, hogy erre szükség van és ezt meg is tudja valósítani, akkor valószínűleg nem a leállítás előtti néhány napban jelenti be, hanem emellett érvelhetett volna az elmúlt időszakban is. De erre nem került sor. Nem várható, hogy a nyári időszakban olyan ellátási probléma jelentkezne, ami újra kinyitná ezt a kérdést és aztán sajnos, ahogy megy előre az idő, egyre nehezebb lesz mind jogilag, mind pedig műszakilag ezeket a blokkokat újraindítani. Nagyon pici esélyét látom annak, hogy ezek a német blokkok valaha is újra tudnának indulni. Mindamellett azért van egy nagyon érdekes fejlemény Amerikában. Ott az egyik erőműnél az új tulajdonos azon dolgozik, hogy egy már hivatalosan leállított erőművet visszaindítson, ezt hivatalosan deklarálták. Persze azt mondják, hogy több év lesz, amire oda jutnak jogilag, engedélyezési szempontból, hogy a visszaindítás lehetséges lesz, de a műszaki vizsgálataik azt mutatják, hogy vissza tudnak indítani egy blokkot.

Ez példa nélküli?

Abszolút példa nélküli. Olyan nem történt még a világban, hogy egy hivatalosan, véglegesen leállított erőművet újraindítanának. Ha az amerikaiak ezt végig tudják csinálni, az például szolgálhat adott esetben a németeknek is, de nem látszik ebben a pillanatban a német energiapiacon, illetve a német politikában olyan trend, ami ezt meg tudná fordítani. Persze, ha lenne valami nagyon komoly ellátási válsághelyzet, ami a fogyasztók hosszú idejű korlátozásához vezetne, akkor el tudom képzelni, hogy a németek is másképp gondolkodnának, de nem úgy viselkedett a német politika az elmúlt 12 évben a fukusimai baleset óta, hogy erre komoly esélyt lehetne látni.

Mennyire bontják vissza ezeket az épületeket?

A Fukusima után leállított német reaktorok között van olyan, aminek már ténylegesen elkezdődött a visszabontása, lerobbantották a hűtőtornyát, elkezdték lebontani a szivattyútelepet, a turbinacsarnokot.

Ez akkor már visszafordíthatatlan.

Teljesen visszafordíthatatlan. Vannak olyan erőművek, amelyeknél őrzött konzerválás történik, tehát hosszabb évekig, két-három-öt vagy akár tíz évig csak őrzik az erőművet, várnak, hogy az idő előrehaladtával a radioaktív részekben csökkenjen a radioaktivitás és akkor kezdenek a radioaktív anyagokat tartalmazó részek bontásához. Eltérő leszerelési koncepciók vannak. Nyilván ott, ahol kisebb radioaktív anyagmennyiséggel dolgoznak, minden további nélkül lehetséges egy hamarabbi lebontás is, ez pénzkérdés is. A korábbi lebontás általában több pénzt igényel, mert nagyobb védelmet kell alkalmazni, bonyolultabb a munkát megszervezni, míg ha várnak öt-tíz évet, akkor egy csomó olyan részhez sokkal könnyebben hozzá lehet férni, ami eredetileg radioaktívabb volt.

Április közepén Finnországban kereskedelmi üzembe helyezték Európa legnagyobb, 1650 megawattos reaktorát, ami a finnek számára az első új atomerőmű, de Európában is 16 éve volt hasonló átadás. Miért egy nagy és nem több kicsi reaktor?

Ez az egyetlen reaktor majdnem a paksi teljes kapacitásnak megfelel. A finn nukleáris iparról érdemes annyit elmondani, hogy Finnországban két atomerőművi telephely működik jelenleg, az Olkiluoto, ahol ez az új reaktor most üzembe lépett és a Loviisa atomerőmű. Loviisában két olyan blokk van, amilyen Pakson, az Olkiluoto telephelyen pedig két darab forróvizes reaktor volt eddig és oda építették ezt a harmadik, nagyméretű reaktort. Ez a 2000-es évek elején dőlt el, akkor zajlott a finn energiapolitikában egy nagyon komoly vita, végül is úgy döntöttek, hogy nem a Fortumnak adnak lehetőséget, amelyik a loviisai atomerőművet működteti többek között, hanem a TVO nevezetű cégnek.

Ezek milyen nemzetiségű cégek?

Ezek finn cégek, tőzsdén is vannak részben, Skandináviában nagyon aktív cégek, de egyébként nemzetközi szereplők az energetikában. Végül is technológiai választás után dőlt el, hogy az európai nyomottvizes reaktort építik. Több opció is volt, de végül is tulajdonképpen a franciák úgy gondolták a 2000-es évek elején, hogy jön egy nagy fellendülés a nukleáris energetikában és hogy a referenciaprojektje ennek az európai nyomottvizes reaktornak a finn Olkiluoto 3 projekt lesz. Annyiban tévedtek vagy követtek el hibát, hogy nagyon alacsony áron, nagyon rövid határidővel számoltak az építkezésre, és ezt nem sikerült tartaniuk. Műszakilag is olyan problémákba ütköztek, hamarabb elkezdték az építkezést, minthogy a végleges tervek készen lettek volna, és emiatt aztán a projekt során kellett korrekciókat végrehajtaniuk. Ennek tulajdonítható az, hogy nagyon hosszú idő volt szükséges a reaktor megépítéséhez, mindamellett, hogy ugyanilyen európai nyomottvizes reaktorokat Kínában később kötött szerződéssel, rövidebb idő alatt építettek meg. Mindenesetre olyan értelemben az eredeti francia elképzelés bejött, hogy az Olkiluoto 3 szerződését követően Flamanville-ban, Franciaországban is elindult egy ugyanilyen európai nyomottvizes reaktor építése, és az is egy éven belül üzembe fog lépni, illetve Nagy-Britanniában a Hinkley Point C atomerőműnek az építése is ilyen technológián alapul.

Európai nyomottvizes reaktor. Ez mit jelent?

Igen, European Pressurised Reactor másképpen Evolutionary Power Reactor, ez egy márkanév, tulajdonképpen a francia és a német atomipar közös terméke. Egy olyan fejlesztés, amit a francia, egykori Framatome és a német Siemens KWU-nak a közös munkájával hoztak létre. Tulajdonképpen a francia korábbi, úgynevezett M4-es és a Siemens KWU-nak a Convoy rendszerű reaktorainak a házasításával jött létre ennek az európai nyomottvizes reaktornak a dizájnja. Nagy teljesítményű reaktor, 1600 megawattos vagy akár 1700 megawattig is fel lehet skálázni, nyomottvizes, két hűtőrendszer, primer kör és szekunder kör látja el a technológia hűtését. Nagyon fontos tulajdonsága az, hogy dupla falú a hermetikus védőépület, ez is egy nagy repülőgép rázuhanására van méretezve. Az első olyan reaktortípus, amit az európai dizájnban felkészítettek a súlyos baleseteknek a kezelésére olyan módon, hogy a reaktor alatt van egy speciális térrész, egy zónaolvadékot kezelő helyiségrendszer, ami akár egy nagyon kis valószínűségű, de súlyos baleset során a zónaolvadéknak a kezelését megoldja és megóvja az épületet a sérüléstől és ezáltal a nagy kibocsátástól. Ez a legfejlettebb biztonsági megoldásokkal bíró európai dizájn, egy francia-német koprodukció.

Milyen előnyei, illetve milyen hátrányai vannak annak, hogy egy reaktor ekkora teljesítményű és nem sok kis reaktor van? Arról mi is rendszeresen beszámolunk a hírekben, ha Pakson valamilyen munkálatok zajlanak, ha egyik reaktort le kell állítani, akkor az természetesen kiesik a termelésből.

Ez a blokkméret az atomenergetika fejlődésének, az elmúlt negyven vagy ötven évnek az eredménye. Azt láttuk a piacon, hogy az atomerőművek gáz- és széntüzelésű erőművekkel versenyeznek, és a fajlagos költségeknek a csökkentése a legfontosabb szempontok egyike volt. Az egy megawattóra villamos energiára eső költségeket úgy lehet csökkenteni, miközben egyre szigorúbbak a biztonsági intézkedések és elvárások, egyre több biztonsági rendszert kell beépíteni, egyre bonyolultabb az épület, a technológia, ha nagyobb a blokkméret. Ez úgy kompenzálható, ha minél több villamos energiát tud egy ilyen rendszer előállítani. Ez az oka a nagy blokkméretnek, aminek azért egyszerre van előnye és hátránya. Előnye az, hogy kedvezőbbek a költségadatok, előnye az, hogy egy egység megépítésével nagy kapacitás lép be a villamosenergia-rendszerbe, és az európai villamosenergia-rendszer tulajdonképpen elbírja ezt a nagy kapacitást, hiszen több mint egymillió megawatt van az összeurópai villamosenergia-rendszerben termelőkapacitás oldalról beépítve, és akkor ehhez képest 1600 megawatt az tizedszázalékos nagyságrendben van. Az összeurópai rendszerben ez egy teljesen uralható egységteljesítmény, ugyanakkor nyilván a környéken egy nagyon erős, nagyon robosztus villamosenergia-rendszert igényel. Hátránya az, hogy nagyobb tartalékot kell mellette tartani, Finnországban is azt jelenti, hogy több olyan gyorsan mozgósítható tartalékra van szükség, mint korábban, hiszen mindig az az alapelv, hogy a legnagyobb egységméretnek megfelelő tartaléknak kell lennie az adott ország rendszerében ahhoz, hogyha kiesik ez a blokk, akár valamilyen meghibásodás okán, akkor gyorsan pótolni lehessen.

Európában jelenleg hány atomerőmű van, illetve mekkora a kapacitásuk? Az atomerőművek mekkora hányadát adják az energiatermelésnek?

Az európai villamosenergia-rendszerben összesen egymillió megawatt beépített kapacitás van és az atomerőművek kapacitása valahol a 140-150 gigawatt környékén van, tehát ez a tizenegynéhány százalék. A megtermelt villamosenergiából pedig nagyjából 20 százalék az európai rendszerben az atomerőművek részesedése.

Hány országban terveznek új kapacitásokat?

Az EU-27 tagországából 13-ban alkalmaznak atomerőművet. Finnország továbbra is elkötelezett az atomerőmű továbbfejlesztése mellett. Ugyan felmondták az oroszokkal a Hanhikivi1-nek a szerződését, de én azt gondolom, hogy erről majd még fogunk hallani a jövőben, a finneknél valószínűleg jönni fog még új atomerőművi projekt. A svédek most változtatják meg a szabályozást, és ki akarják nyitni a piacot, hogy akár kis, akár nagy reaktorok jelenleg nem használt telephelyen vagy új telephelyen is üzembe léphessenek. A belgák, a hollandok, a szlovének, a szlovákok, a csehek, a magyarok, a románok egyértelműen atomerőmű-építés mellett vannak. Eddig kilenc országot mondtam, Franciaország a tizedik, ahol egyértelműen új atomerőmű-építésen dolgoznak.

És milyen technológiával? Orosz vagy európai, amerikai technológiával?

Ebben a pillanatban a magyar Paks 2 projekten kívül más országban nem számolnak orosz technológiával. A cseheknél például, tendert írtak ki, az oroszokat teljesen kizárva, tehát nem is fognak tudni indulni az oroszok. A lengyeleknél teljességgel kizárt, hogy oroszok indulhatnának, és nyugat-európai országokban sem vetődik most fel az, hogy oroszokkal projektbe kezdjenek.

Európán kívül milyen atomerőművi tervek vannak?

Nagyon megmozdult ez a piac, egy csomó terv van, és mind a nagy reaktorok, mind pedig a kis moduláris reaktorok eléggé foglalkoztatják a szakmát. Ha Ázsiába tekintünk, először is Dél-Koreát említeném, mert ott volt egy komoly hullámvölgy. Hosszú időn keresztül volt egy, az atomenergiát előtérbe helyező energiastratégia, majd utána egy elnöki periódus, amelyben úgy tűnt, hogy a nagypolitika akadályozza a dél-koreai nukleáris ipar további fejlődését. De aztán az elnöki ciklusnak vége lett, és most az új elnök egyértelműen a klímavédelem és az ellátásbiztonság okán az atomenergiát preferálja, tehát megint megmozdult a piac Dél-Koreában is. De az az ország azért is izgalmas, merthogy amerikai gyökerekről kiindulva, de saját reaktorokat fejlesztett és ezekkel a reaktorokkal kilépett a nemzetközi piacra. A dél-koreaiak az Egyesült Arab Emirátusokban építettek egy négyblokkos atomerőművet. Nagyon szépen, határidőn belül, költségterven belül, abszolút példa értékű projektet valósítottak meg, és más piacokon is most aktívak. Úgy tűnik, Lengyelországban is akár ilyen technológia épülhet és nemcsak nagy erőmű, hanem kis moduláris reaktor tekintetében is ott vannak a nemzetközi piacon. A másik ázsiai ország, amit említenék, Kína. Kínában meg akarják haladni az Amerikai Egyesült Államok nukleáris iparának a méretét. Az USA-ban közel száz atomerőművi blokk működik, és a kínaiak 120 blokkig akarnak elmenni.

Hol tartanak most?

Nyolcvan környékén tartanak. Az a nagyon érdekes, hogy a kínaiak összevásároltak a világban mindenfajta technológiát, megnéztek mindent, sőt vettek a meghatározó technológiákból kettő- vagy négyblokkos egységeket. Emellett hatalmas mérnöki és építőipari kapacitást építettek, és ennek következtében a kínaiaknak most már saját atomerőmű-típusuk van, ami nyilván a nyugati gyökerekből indul ki, de saját kínai dizájn, kínai mérnökök által tervezve. Építettek ebből Kínában, valamint megjelentek vele fejlődő országokban, például Pakisztánban. Biztos, hogy ez a tevékenységük erősödni fog most. A kínaiakban még az a nagyon érdekes, hogy nemcsak a mérnöki kapacitást, hanem az építőipari kapacitást is felépítették. Orosz tervezésű atomerőművet úgy építettek vagy úgy építenek Kínában, hogy a dizájnt, a terveket vették meg az oroszoktól és nyilván igénybe vesznek technológiai, munkairányítási, felügyeleti segítséget, de valójában az építkezést és a berendezéseknek a gyártásának egy részét kínaiak végzik. A kínai ipar megtanulja, részben már meg is tanulta ennek a technológiának az építését és működtetését, és a nemzetközi piacon nagyon komoly szereplő lesz. Nagyon fontos, hogy építőipari tapasztalatuk van, tudják, hogy hogyan kell ilyen speciális követelményeknek megfelelő vasbeton épületeket építeni, technológiát összeszerelni, Kínában a belső piacon is még nagyon sok minden fog történni és a külpiacokon is meg fognak jelenni ezekkel a termékekkel. Nagyon érdekes, hogy nemrégiben volt egy magas szintű orosz–kínai találkozó, ahol megegyeztek arról, hogy a kiégett üzemanyag feldolgozására szolgáló technológiát az oroszok hajlandók exportálni Kínába, így vélhetően a kínaiak a kiégett üzemanyagok kezelésében is előre fognak lépni, és simán lehet, hogy húsz év alatt ebben akár le is tudják lépni az oroszokat. Ez is egy nagyon érdekes fejlemény. Ezenkívül a kínaiak az úgynevezett negyedik generációs reaktorok fejlesztésében is ott vannak, prototípus reaktort építettek magas hőmérsékletű, gázhűtésű reaktorból és más hasonló tervek is vannak, úgyhogy ők a nukleáris üzemanyagciklus zárása, a kiégett üzemanyagok feldolgozása és az abból származó anyagoknak az újrafelhasználása tekintetében abszolút világszintű, meghatározó szereplőkké tudnak válni,.

Térjünk vissza Magyarországra. Hogy áll most Paks 2 építése, mit tudunk róla?

Paks 2-ről azt tudjuk, hogy a projekt kapott az előző évben egy létesítési engedélyt. Ez a létesítési engedély feltételekkel lett kiadva. Ezek a feltételek én, ahogy látom, még nem teljesültek, ennek következtében ténylegesen az építkezés nem indult meg. Kialakították az 5-ös blokknak a munkagödrét mínusz öt méterig, de ahhoz, hogy a tényleges építkezés el tudjon indulni, ahhoz ezt a munkagödröt körül kell határolni, mivel a Duna mellett vagyunk egy olyan talajtani szerkezetben, ahol nagyon könnyen tud áramlani a talajvíz, ami megakadályozná egy ilyen munkagödörnek a használatát. Nagyon fontos következő lépésnek kell lennie, hogy ezt a munkagödröt körbezárják egy fallal, egy földben lévő fallal, hogy a víz oda ne tudjon bejutni, és aztán utána majd mínusz öt méter alá is mélyíteni kell ezt a munkagödröt ahhoz, hogy ténylegesen a betonozáshoz el lehessen jutni. Ez még messze van és a 6-os blokk esetében meg még messzebb van, mert ott még ez a mínusz 5 méterig történő talajelőkészítés sem történt meg. De még hiányoznak fontos engedélyek. Én azt látom a kormányzati közleményekből, hogy a szerződéses konstrukcióhoz terveznek hozzányúlni, ebben a tekintetben volt a külügyminiszternek egy megállapodása az orosz féllel. Ennek a részleteit nem látjuk még, a papírjai még az Európai Bizottsághoz nem lettek benyújtva vagy legalábbis nem tudunk erről, úgyhogy majd a későbbiekben lehet azt megmondani, hogy ezek a változások pontosan tartalmilag mit is jelentenek.

A külügyminiszter beszélt arról is, hogy Franciaországban járt, tárgyalt a francia atomenergetika helyi fontos, meghatározó szereplőivel, merthogy probléma van vagy probléma lehet egy későbbi fázisban az irányítástechnikai berendezésekkel, amelyeket egy német-francia konzorcium szállított volna, benne a Siemens, csak most a német kormány nem adja ki a megfelelő engedélyeket a technológiaexporthoz a Siemensnek. Elképzelhető, hogy, mondjuk, más forgatókönyvek valósulnak meg és az irányítástechnikát nem egy konzorcium, hanem csak a franciák szállítják?

Ez egy nagyon izgalmas kérdés és azért kötődik a német kormánynak az engedélyéhez, merthogy elvileg az irányítástechnika úgynevezett kettős felhasználású technológia. Ez azt jelenti, hogy az irányítástechnikai eszközök között vannak olyanok, amelyeket akár atomfegyver gyártásához vagy atomfegyverhez kapcsolódó technológiákban is fel lehet használni, ezért mint ilyen, mivel kettős felhasználású technológia, speciális engedélyhez van kötve. Ennek az irányítástechnikai rendszernek egy részét a Siemens Energy szállítaná, ami egy német cég és ennek következtében a német kormány exportengedélyéhez kötött ez a technológia, és ez az exportengedély nem lett kiadva. Nem utasította el a német kormány, de nem is adta ki, és emiatt indult meg, szerintem, ez a tájékozódó munka, hogy mi van akkor, ha a németek megtagadnák az engedély kiadását. Azt látni kell, hogy elvileg ezt a technológiát tudnák szállítani az oroszok, de ez szerintem Magyarországnak nagyon rossz lenne. Az oroszoknak az irányítástechnikai megoldása nem olyan fejlett műszakilag, mint akár a franciáké, akár a németeké, másrészről a jelenlegi helyzetben az egy extra nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, ha ilyen irányítástechnikát, amiben számítógépek, különböző információbiztonság szempontjából kritikus elemek vannak, közvetlenül az oroszok szállítanák. Ez kiszolgáltatottságot eredményezne. Szerintem az, hogy az oroszok adják ezt a technológiát, valójában nem opció. Ha a Siemens Energy nem tudná ezt végül is szállítani, akkor egyértelmű, hogy ezt francia forrásból, de akár más forrásból is meg lehet oldani. Az előbb említett, mondjuk, dél-koreai vagy amerikai társaságok tudnak ilyen irányítástechniká gyártani, szállítani. Még arra reagálnék, hogy ez mennyire sürgős. Azt gondolnánk, hogy mivel egy későbbi fázisban kellenek ezek az eszközök, van idő, de ha nem az eredetileg eltervezett technológia épülne be, akkor az módosíthatja a terveket. Gondoljuk meg, ha egy másik szállító csinálja, akkor nem ugyanúgy néz ki, nem ugyanakkorák a dobozok, a szekrények, annak lehet, hogy több hely kell vagy lehet, hogy kevesebb. Lehet, hogy nagyobb kapacitású szellőzőrendszer kell hozzá, vagy éppen kisebb. Lehet, hogy más a kábelezés, egy csomó mindent megváltoztathat a dizájnban, ami befolyásolhatja az épületkialakítást, más technológiai rendszereket, úgyhogy nem nagyon lehet ezzel húzni az időt. Tudni kell, hogy az épületet és a gépészeti technológiát mihez kell majd illeszteni, emiatt fontos erről időben tudni.

Éppen ezért érdekes lehet, hogy az építkezés során elképzelhető bármilyen más beszállítócsere, megoldáscsere, nem az oroszokkal, hanem több franciával, több némettel? Ilyen alternatívák még elképzelhetők?

A részkomponensek tekintetében minden további nélkül. Nyilván a piacon lehetnek változások, cégek megszűnnek, cégek létrejönnek, termékeket fejlesztenek. Önmagában azonban az orosz reaktorszigetet nem lehet úgy lecserélni, hogy megtartanánk a dizájnt. Meg van tervezve ez az erőmű, a reaktort, a gőzfejlesztőt, különböző fontos technológiai berendezéseket az oroszok szállítanák, ők tudják ezeket legyártani, máshol nincsenek meg ezek a tervek, nincsen hozzá technológia, nincsen hozzá gyártómű, ha ezt is le kellene cserélni, akkor az egy másik erőmű tudna csak lenni. Nyilván egy Opelbe egy Mercedes-motort nem lehet beépíteni, mert teljesen másképpen van elrendezve. Az, hogy részegységeket, bizonyos komponenseket vagy beszállítókat lehet és kellhet is a munka megvalósítása során cserélni, ez abszolút benne van a nagy projektben.

Az orosz fűtőelem kiváltható? Vagy kiváltható lenne akár rövid távon? Egyre több hírt lehet arról olvasni, hogy különböző európai országok, amelyek orosz technológiát használnak, ki akarják váltani, sőt, kezdik kiváltani az orosz fűtőelemet. Erre van lehetőség?

Az orosz fűtőelem kiváltható, ehhez igazándiból időre meg pénzre van szükség. Válasszuk ketté a dolgot, mert szerintem a mozgásterünk nagyon más a meglévő reaktorok és az új reaktorok tekintetében.

Vagyis Paks 1 és Paks 2 esetében?

Így van. Hadd kezdjem a Paks 2-vel, mert az az egyszerűbb. Paks 2 9-10 év múlva tud üzembe lépni. Ez az időablak elegendően hosszú ahhoz, hogy egy másik üzemanyaggyártó kifejlessze a saját dizájnját, létrehozza a szükséges dokumentációt, megszerezze az engedélyeket, megépítse a gyártóberendezést és szállítsa az üzemanyagot. Ez olyannyira így van, hogy például Csehországban, amikor a kilencvenes években beindították a temelíni atomerőművet, eleve Westinghouse nevű amerikai üzemanyaggal indították. Tehát már a legelső töltet sem orosz üzemanyag volt, hanem Westinghouse.

És Paks 1?

Paks 1 és az összes ma működő orosz építésű közép-európai erőmű esetében is az a helyzet, hogy az idő nem olyan bőséges. Az a kérdés, hogy az európai oldal mennyi idő alatt akarná lecserélni az orosz szállítót, illetve akár, hogy az orosz oldalról van-e esetleg arra szándék, hogy mondjuk, ne szállítsanak és ezzel okozzanak, mondjuk, energiaellátási problémákat. Itt az idő kulcselem és nagyon fontos, hogy milyen lépéseket teszünk. Paks 1 VVER440 reaktorokkal működik és a piacon jelenleg VVER440 reaktorokhoz alternatív üzemanyag nincsen. Az oroszokon kívül a VVR440-ekhez senki sem gyárt üzemanyagot. Ez releváns Paks 1 számára, releváns a csehországi dukovany-i atomerőmű számára, releváns a bohunicei és a mochovcei szlovák erőművek számára és a finnek számára is. Ezek az országok mind érintettek, sőt, tulajdonképpen az ukrán, rovnói atomerőmű szintén ebbe a kategóriába esik. Ezeknél az erőműveknél nincsen olyan gyártó, aki azonnal tudna alternatív üzemanyagot gyártani. Ugyanakkor a VVER1000 reaktorokhoz a Westinghouse szerzett korábban tapasztalatot, és az utóbbi években az ukránokkal nagyon szerves együttműködés volt, a Westinghouse tud üzemanyagot szállítani. Kötöttek is szerződést, a csehek és a bolgárok is nyitottak ebbe az irányba az elmúlt időszakban, az ukránoknál pedig régebb óta zajlik ilyen üzemanyag-szállítás. Visszatérve Paks 1-hez, nekünk szerintem az a feladatunk, hogy alternatív szállítóval vagy alternatív szállítókkal legyen egy olyan projekt, ami elvezet egy alternatív üzemanyaghoz. Nem azzal a szándékkal, hogy az oroszokat teljesen ki kell ebből az üzletből ütni, mert szerintem jobb, ha több szállító van a piacon, és az oroszok egyébként jó üzemanyagot gyártanak. Az elmúlt negyven évben nagyon magas színvonalú, jó minőségű, jó műszaki színvonalú üzemanyagot szállítottak. De hogy több szállító legyen a piacon, hogy az ellátás biztosítva legyen, ez szerintem lényeges. És itt akár a Framatome, akár a Westinghouse szóba jön, ők rendelkeznek olyan kapacitással, amire alapozva erre a viszonylag kisebb piacra, mert azért ez a VVER440 egy közép-európai specialitás, tudnak alternatív üzemanyagot gyártani. Ennek az időigénye négy-öt év lehet, intenzív munkát igényel és nyilván pénzt, hiszen ebbe mérnöki munkát, tesztelést, dokumentációgyártást és aztán utána egy gyártósornak az elkészítését kell beletenni.

A kiégett fűtőelem hosszú távú tárolása, elszállítása mennyire lehet alternatív módon megvalósítható? Ha van egy orosz fűtőelem, azt mindenképpen oda kell visszavinni vagy akár ez el is adható? Ez értéket képez vagy képezhet? Ön is említette a Remix újrahasznosított fűtőelemet, de akár az orvostechnikai berendezések gyártásakor is érték lehet?

A kiégett üzemanyag nagyon nagy érték. Óriási energiatermelési potenciál van benne. Az atomok szintjén több mint 90 százaléka az üzemanyagtömegnek változatlanul jön ki a reaktorból és mind hasadóképes izotópból, mind pedig közvetlenül hasadásra nem felhasználható, de gyorsreaktorokban felhasználható anyagból rengeteg van benne. Ráadásul a kiégett üzemanyag feldolgozása lehetővé teszi, hogy a tényleges hulladékot elválasszuk az értékes energiatermelésre vagy más célra felhasználható anyagoktól, és ha el van választva a hulladék, akkor egy sokkal kisebb anyagmennyiséget kell hulladékként kezelni, sokkal kisebb anyagmennyiséget kell egy végső tárolóba lerakni, a hulladékelhelyezésnek a költségeit ez jelentősen befolyásolni tudja. A paksi atomerőműből kiégett üzemanyag nem volt visszaszállítva az elmúlt húsz évben. A kilencvenes években befejeződött a kiégett üzemanyag visszaszállítása. Egy kivétel van, hogy a 2003-as 2-es blokki üzemzavarban megsérült harminc kazettát aztán 2014-ben visszaszállították Oroszországba, de a normál menetrendben jelenleg nem szállít vissza Magyarország kiégett üzemanyagot Oroszországba. Lehetséges lenne, de nem volt ilyen együttműködés Magyarország és Oroszország között. Most hogy ennek van-e alternatívája, erre az a válaszom, hogy igen, van. Franciaországban van olyan kapacitás, ami alkalmas a kiégett üzemanyagnak a feldolgozására. A franciák a saját üzemanyagukat feldolgozzák, de a németeknek, japánoknak, belgáknak, hollandoknak is dolgoznak fel kiégett üzemanyagot.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.25. hétfő, 18:00
Nagy Márton
nemzetgazdasági miniszter
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×