Milyen volt 2018 a magyar bankszektor számára?

Nemcsak az Erste Banknak, hanem az egész bankszektornak ez jó éve lesz. Ez egyrészt köszönhető az egyszeri tételeknek is, mert 2017 után 2018-ban sem lesz a bankszektornak kockázati költsége, sőt jóváírások lesznek. Másrészt viszont jelentős mértékben nőtt a hitelezés és a betétállomány is.

Milyen ez az esztendő az Erste Bank számára?

Az első kilenc hónapban sikerült a bevételeinket nyolc százalékkal növelnünk. A költségek tulajdonképpen ugyanolyan szinten maradtak. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak a vállalati, hanem a lakossági hitelezésben is sikerült dupla olyan gyorsan nőni, mint a piac.

Ez az év úgy néz ki, hogy még jobb lesz, mint a tavalyi, ami ránk is fér ennyi sovány és kihívással teli esztendő után.

Mire számítanak 2019-ben?

Azzal számolunk, hogy a jelenlegi trend folytatódni fog, abban reménykedünk, hogy sikerül megint gyorsabban nőni, mint a piac. Dupla növekedéssel számolunk az elkövetkező pár évben. Nagy kihívás, hogy milyen irányba mennek a kamatok. Azt látjuk, hogy a marzsok csökkennek, de a bevételeink növekedését elsősorban annak köszönhetjük, hogy a kisebb marzsokat sikerült nagyobb volumennel kompenzálnunk. Extra körülményt jelent, hogy megvásároltuk a Citybankot, és sikerült jelentős új állományhoz jutnunk, új kollégákhoz, új ügyfelekhez, és ez nagyon sokat lendített a bank hatékonyságán.

Regionális összehasonlításban hol tart az Erste?

Közép-Kelet-Európa egyik legértékesebb brandje az Erste Bank. Jelenlegi piaci értéke körülbelül 15 milliárd euró. Csak megjegyzem, hogy például a Deutsche Bank ér körülbelül 17-18 milliárdot, habár ötször-hatszor-hétszer nagyobb az Erste Banknál. Úgy néz ki,

megérte az, hogy valaki húsz évvel ezelőtt elindított egy stratégiát, és azt mondta, hogy Közép-Kelet-Európa lesz majd Európa motorja, és hogy ide érdemes befektetni.

Az első kilenc hónapban az Erste csoport 1,2 milliárd eurós nyereségre tett szert, ami körülbelül húsz százalékkal több, mint a tavalyi évben. Mi vagyunk Csehország, Szlovákia, Ausztria legnagyobb bankja, a második-harmadik helyen állunk Romániában, Magyarországon, illetve Horvátországban. Időközben már a nagy nyugati bankok is irigyelnek minket, mert úgy néz ki, hogy igenis lehet értéket teremteni ebben a régióban is.

És hogy látja a magyar bankszektor helyzetét a régióban?

Jobbak vagyunk, sokkal gyorsabban növekszik a magyar bankszektor, mint a régió bankszektora. Nálunk olyan mértékben nő a hitelezés, hogy a növekedésen keresztül ki tudunk nőni a meglévő költségproblémából. Ráadásul nálunk csökkent a nem teljesítő hitelek állománya, körülbelül lefeleztük, 3,9 százalékkal a legjobbak vagyunk a csoportban. Növekedni tudnánk, és szeretnénk is. Ez elsősorban azon múlik, hogy mi fog történni Magyarországon, főleg mi lesz a bankadó, a tranzakciós adó jövője. Mi lennénk a legboldogabbak, ha nagyon sok, jelenleg külföldön könyvelt hitelt át lehetne hozni Magyarországra, és ezt sokkal könnyebb lenne megcsinálni, ha a bankadó nem 20 bázispont lenne, hanem 5 vagy 10. Jelenleg a Magyarországon folyósított nagyvállalati hiteleknek közel felét még mindig direktben külföldről adják, és nem a magyar bankszektoron keresztül.

Hogy alakult a lakossági betétgyűjtés és hitelezés? Milyen most a hitel-betét arány?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert én még jól emlékszem, hol álltunk 2011-ben: 200 százalékon, tehát akkor a hitelek mögött csak felében voltak magyarországi betétek, a másik felét külföldről kaptuk. Emlékszem, arról álmodoztunk, hogy egyszer elérjük a száz százalékot, és nemhogy elértük, hanem a tavalyi évben hetven százalék alá estünk.

2018 lesz az első év, amikor gyorsabban nőnek a hitelek valószínűleg, mint amilyen mértékben a betétek.

És ha ugyanezt az arányt a vállalati szektorban nézzük?

Ez a szám 70 és 75 százalék között lesz az év végén, és nálunk a vállalatinál ez a szám egy picikét kisebb, a lakosságinál valamivel nagyobb.

Mi lenne az ideális arány?

Csoportszinten mi olyan 90 százalék körül vagyunk. A terveinket 70 és 80 százalék körül lőttük be. Függ a banktól és a gazdasági környezettől is, de szerintem a 60 és 80 százalék közötti az egészséges arány.

Érzékelhető a lakossági fogyasztás növekedése?

Nálunk gyorsabban nőttek a fogyasztási hitelek, mint az ingatlanhitelek, viszont mindkét hitelkategóriában dupla annyit folyósítottunk az év első kilenc hónapjában, mint a tavalyi hasonló periódusban. Érzékelhető a boom, ezek most már forintos hitelek, és egyre inkább nő a 10 éves hitelek aránya is. Azt is látjuk, hogy nagyon sok fogyasztási hitelnek is ingatlanhitel-íze van, mert nagyon sok ember megpróbálja így megoldani a lakhatását, és nem szeretne végigmenni egy tízéves hitelprocedúrán. Ezt gyorsabb megoldani, egy ingatlanhitel azért sokkal bonyolultabb, és a nap végén még néha még drágább is lehet, mint egy gyors és egyszerűbb fogyasztási hitel.

Hogy látja, fix vagy változó kamattal szeretnek jobban eladósodni az ügyfelek? Hozott-e az 5-10-15 éves kamatperiódus változást?

Ez egy óriási kihívás, mert természetesen mindenki szereti az olcsóbb hitelt, de ez mindig relatív, hogy mi az olcsóbb. Egy változó kamatozású ingatlanhitel jelenleg sokkal olcsóbb, mint egy fix, de ha az ember megnézi azt, hogy mekkora az infláció jelenleg Magyarországon és hogy mekkora a lehetősége annak, hogy tovább csökkennek vagy nőnek a kamatok, szerintem elég könnyű a választás. Sokkal nagyobb sansza van annak, hogy a kamatok nőni fognak, mint csökkenni, és ezért nemcsak a bankok, hanem a Magyar Nemzeti Bank is megpróbálja jelentősen növelni a fix kamatozású hitelek részarányát. Volt olyan periódus, hogy mi adtuk a fogyasztóbarát hitelek 40-50 százalékát, mert

igenis hiszünk abban, hogy nemcsak azt kell nézni, hogy mi ma az olcsóbb.

Preferáljuk az öt-tízéves kamatokat, mert mi is szeretjük látni, hogy ezek benne vannak az adósok pénzügyi terveiben, és hogy biztosan vissza tudják fizetni a kölcsönüket.

Az ügyfelek tisztában vannak már ezzel? Vagy az olcsóbbat szeretnék?

Az előírás is ebbe az irányba tereli őket, segít nekünk az MNB útmutatása is, és azért elég frissek még a múltbéli élmények is. Ez egy folyamat, és ezért is nagyon fontos, hogy mi is ebben részt vegyünk. Nem mindig egyszerű, de azért az ügyfelek igenis megtanulták és mindannyian megértettük, hogy sokkal jobb, ha az ember bebiztosítja magát hosszabb időre egy fix kamatozású hitellel.

Milyen hatással lehetnek az ingatlanhitelezésre a kormányzati döntések, például a lakás-takarékpénztárak állami támogatásának megszüntetése vagy a csok kibővítése?

A csok mindenképpen növelni és bővíteni fogja. Mi is örülünk, ha az adósaink extra pénzt kapnak az államtól, ezzel könnyebbé teszik nekik a visszafizetést.

Ami a lakástakarékokat illeti, örültünk volna, ha egy megváltozott rendszerben, valószínűleg kisebb állami támogatással megmaradt volna.

Ez az öngondoskodásnak az egyik fontos pillére volt. Mindenképpen el fogunk indítani egy alternatív szolgáltatás.

Mennyire erős a betétgyűjtésben az állampapír mint konkurencia?

Nagyon érdekes, hogy olyan mértékben nőnek a betétek az utóbbi két-három év alatt, hogy jut is, marad is. Igen, konkurencia van, de ezzel is tudunk élni és nem félünk tőle, a betétállományunk továbbra is növekszik, habár kisebb mértékben. Ha ez nem lett volna, akkor valószínűleg a hitel-betéti mutató nálunk is lecsökkent volna már 50 százalék alá.

Említette már a citibankos ügyfélakvizíciót. Mekkora a lemorzsolódás?

A legoptimistább terveknél is jobb lett.

Szerintem ez volt az egész Erste csoport egyik legjobb tranzakciója.

A lemorzsolódás messze az üzleti terv alatt volt, és az első két-három hónap után beindult a jelentős növekedés. Hitelkártyában mi vagyunk jelenleg Magyarország legnagyobb bankja, ami az asset managementet illeti, ott az ország második legnagyobb bankja lettünk, jelenleg körülbelül 5,5-6 milliárd eurós állományt kezelünk. Ez a tranzakció tényleg nagyon hasznos és nagyon jó volt az Erste Banknak.

A vállalati üzletágban mennyire érződik a konjunktúra?

Főleg a kis- és közepes vállalatoknál volt jelentős növekedés. Az ingatlanfinanszírozás továbbra is dübörög. A nagyvállalati finanszírozásban is sikerül elérnünk azt a helyet egyre inkább, ahol a lakossági hitelezésben vagyunk, ebben 2018-ban elég szépet fejlődtünk.

Megnőtt a hitel iránti éhség a vállalati üzletágban?

Egyre inkább, és ez a számokban is visszatükröződik. Az év közepén megünnepeltük, hogy vállalati hitelezésben elértük az 500 milliárd forintot, és már biztosak vagyunk abban, hogy év végére elérjük a 600-at is.

Mindazt, amit két évvel ezelőtt beterveztünk 2020-ra, már elérjük 2018-ra.

Hogy látja, vannak hitelezhető projektek? Önöknek kell válogatni, vagy a cégek próbálkoznak?

A jók után nekünk kell szaladnunk, akiket már elutasítottak kétszer-háromszor, azok jönnek hozzánk. Igenis be kell szállni a ringbe, és van kemény konkurencia. Látjuk, hogy egyes projekteknél most már az önrész bankoktól függően egyre inkább csökken, egyes bankok hajlandók már 20-25 százalék alatti önrésszel is finanszírozni, amire mi nem vagyunk hajlandók, de csinálják egészséggel, kívánunk nekik sok sikert. De azért

lehet látni már az első jeleket, hogy egyik-másik helyen elszaladtak a lovak.

Milyen iparágakban érezhető a növekedés elsősorban?

Nálunk főleg az autóiparban, nincsen olyan nagy autóipari gyár, ahol ne finanszíroznánk vagy a céget, vagy pedig ne lennénk ott a lakossági üzletágban. Ahol még jelentős a növekedés, az mindenképpen a mezőgazdaság. Még, ami nagyon érdekes, hogy a bankok egyre inkább mennek a mikroszegmens felé, nálunk például közel 200 százalékos növekedés volt. Egyre lejjebb megy az a határ, amely alatt a bankok már hajlandók több, egyszerűbb hitelt folyósítani kisebb cégeknek is.

Milyen szintig hitelezettek ma a cégek? Mennyire lehet ez a mostani szint egészséges, vannak-e már, ahogy ön említette, kockázatos irányok?

Szerintünk ez még mindig egészséges. Nagyon sok cég van, amelyik még most is föl tud hitelt venni, és egyre többen veszik észre, hogy ez nem ördögtől való, és hogy igenis megéri.

Nagyon látszik, hogy az emberek jobban bíznak a jövőben, és hajlandók hitelt fölvenni.

Az alacsonyabb kamatok is hozzájárultak ehhez, arról nem is beszélve, hogy a különböző garanciaprogramok segítenek egyrészt abban, hogy tőkét spóroljunk, másrészt hogy a hitelezett cégek is olcsóbban jussanak hitelhez.

A növekedési hitelprogram segíti a cégeket abban, hogy hitelt vegyenek fel? Bátrabban vesznek fel hitelt?

A hitel utáni kereslet nagymértékben attól is függ, hogy mennyibe kerül a hitel. Az NHP nemcsak a mennyiségben, hanem az árban is segíteni fog. Ilyen hitelekre a gazdaságnak szüksége van ahhoz, hogy most, ebben a jó időben megerősödjön, megizmosodjon. Mi ebben nagyon szívesen részt veszünk, mert ezek a hitelezett ügyfelek aztán számlaforgalmat is hoznak hozzánk, a tulajdonosok utána privátbanki ügyfelek lehetnek nálunk, ez jó kezdés egy hosszú távú együttműködéshez.

Mi kell ahhoz, hogy fenntartható legyen a növekedési pálya? Mi ebben a kormány, a jegybank és a gazdasági szereplők, akár a bankok feladata?

Mindenkinek megvan a maga házi feladata. A politikának, a kormánynak az, hogy fenntartható államháztartás legyen, hogy az adósság csökkenjen, az MNB-nek az infláció alacsonyan tartása mellett az is, hogy ha kell, odalépjen, néha a gázra, néha a fékre. Nekünk, bankoknak nagyon fontos az, hogy ha fenntartható gazdaságpolitikát látunk, akkor ebből megpróbáljunk minél többet kihozni. És az igazat megvallva, minél jobban megy az ügyfeleinknek, nekünk is annál jobb.

Terveznek-e további felvásárlásokat, illetve hogyan növekednének tovább?

Mi eddig is vásároltunk, nemcsak a Citit, hanem azelőtt is portfóliókat vettünk, és nagyon szívesen csinálnánk a jövőben is, viszont ahhoz, hogy valaki valamit vegyen, kell egy eladó is. Most hirtelen mindenki profitot termel. Szerintem az első „normális” év, amikor már újra lesz kockázati költség, amikor kiderül, hogy ki tudott tényleg fenntartható modellt felépíteni, 2020-21-ben lesz.

Warren Buffetnek volt egy jó mondása, hogy ha lemegy az ár, csak akkor fogjuk megtudni, hogy ki úszott meztelenül.

Megvásárolni csak azt lehet, ami eladó, és mi itt továbbra is azok közé tartozunk, akik szeretnénk organikus növekedésen túl vásárlásokkal is erősödni.

A hazai bankversenyben mivel lehet jobbnak lenni, mint a többiek?

Egyrészt nekünk van a harmadik legnagyobb fiókhálózatunk, ami óriási érték, amire építünk akkor, amikor az egymillió ügyfelünket el szeretnénk érni. Nagyon érdekes, hogy az egész Erste-csoporton belül, ami 8-9 országban tizenhatmillió ügyfelet jelent, nálunk a legmagasabb a mobil-, illetve az internetpenetráció.

Naponta tízszer-tizenötször több ügyfél látogat meg minket mobilon és interneten keresztül, mint amennyien bejönnek a fiókba, és ez még csak a kezdet.

Hatékonyság szempontjából a csoporton belül is mindenki irigyel minket. Ha nem lenne bankadó, akkor még jobbak lennénk.

Ön kapta idén Az Év Bankára kitüntetést. Növeli ez a bankja presztízsét is? Mit jelent tulajdonképpen ez a díj?

Ezt a szakma ítéli oda, amiért én a szakmának nagyon hálás vagyok, és természetesen ez nemcsak nekem szól, hanem legalább annyira, sőt, szerintem még jobban a kollégáknak is, akikkel már hét és fél éve itt dolgozunk. Sok mindenen átment ez a bank, az első pár év senkinek nem fájt jobban szerintem, mint az Erste Banknak. Mi voltunk az elsők, ami a devizahitelezést illeti, és ez sok pénzbe került, meg utólag rengeteg munkába is. Nekem személy szerint ez a díj azért is jelent sokat, mert én egy másik országban dolgoztam egy központi bankban, és ez valamiféle extra elismerés, szerintem ilyet még egy más ország központi bankára ebben az országban biztosan nem kapott. Nekem azért is fontos, mert

most már papírom is van róla, hogy aki jó munkát végzett egy központi bankban, van rá esély, hogy jó munkát tud végezni egy kereskedelmi bankban is.

A banki digitalizáció tulajdonképpen mit jelent? Új módszereket vagy új termékeket?

Is-is. Nagyon fontos, hogy azt, amit digitálisan bevezettünk, az ugyanúgy működjön a fiókban is. Van félelem is, hogy mi lesz a fiókban, mennyi fiók kell, ha mindenki majd mobilon, meg interneten fog bankolni, de én ettől abszolút nem félek.

Sokkal érdekesebb lesz a fiókban dolgozni, sokkal kevesebb lesz a manualitás, a bürokratikus munka.

Elsősorban a tanácsadásra lehet összpontosítani, és nem arra, hogy most hol írja alá az ügyfél. Szerintem ez egy nagyon érdekes kihívás, amitől abszolút nem kell félni, hanem aminek örülni kell.

És ma Magyarországon mivel lehet ügyfeleket a bankokhoz csábítani? Miben van nagyobb verseny, a fiókhálózatban vagy a digitális kínálatban?

Sokkal nagyobb a konkurencia ma a digitális csatornákon, és ez csak erősödni fog. Már az idősebb generáció is kóstolgatja ezeket az új termékeket. Ha durva akarok lenni, akkor az ügyfél egy szolgáltatást megcsinál helyettünk, ő az, aki kitölti, aki lefotózza, aki beszkenneli, nekünk ennélfogva kevesebb munkánk lesz. Szerintem már ma is, de főleg holnap, holnapután ez adja az igazi különbséget a bankok között.

Kevesebb fiókra lesz szükség?

Csak egy példát mondok:

2011-hez képest nálunk az aktív ügyfelek száma közel duplázódott, miközben a fiókok száma megfeleződött.

A hatékonyság a négyszeresére nőtt az utóbbi hat és fél év alatt. Tehát a munka dandárját már megcsináltuk. Egészen másképpen néz ki ezeknek a fiókoknak a dinamikája. Továbbra is igenis szükség lesz egy megváltozott, de akkor is jelentős fiókhálózati jelenlétre.

A digitalizáció olcsóbbá is teszi számomra a bankot, illetve a szolgáltatásokat?

Csak egy példát szeretnék mondani: az egyik kollégának, aki kint él Münchenben, olyan számlacsomagja van, hogy ha nem megy be havonta a fiókhálózatba, akkor a számlavezetési díjából visszafizetnek neki. Nálunk nagyon sokszor ez pont az ellentettje volt. Ez is változni fog, biztos, hogy a digitális ügyfelekhez másképpen kell viszonyulni, és ennek megfelelően más szolgáltatási díjakban is fogjuk őket részesíteni.

A következő években olcsóbb lesz a bankolás az emberek számára?

Még nagyon az elején vagyunk, és szerintem az igazi pénzt az extra szolgáltatásból, az extra tanácsadásból lehet majd megkeresni. A sima átutalásokból sokkal nehezebb lesz a jövőben megélni, valami pluszt kell majd biztosítani az ügyfeleknek.