eur:
408.11
usd:
374.98
bux:
0
2024. november 5. kedd Imre

40 év, 40 történet: a Zsidai Csoport múltja, jelene és jövője – 1. rész

Október 21-én a Pierrot és ezzel együtt a Zsidai Gasztronómiai Csoport 40 éves lett. Rengeteg eseményt, találkozást és történetet rejt ez a 40 év. Ebbe enged betekintést 8 részes sorozatunk.

1. A kezdetek

Azt, hogy az 1982-ben a Pierrot lépcsőjén így mosolyogjon egymásra Ilona és Péter, nagyon hosszú és kitartó munka, és sok véletlen előzte meg.

Ilona mindig tanárnő szeretett volna lenni. Felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakára. Közben a miskolci Kossuth Lajos Gimnáziumban, politechnikán szakácsismereteket tanult heti egy alkalommal.

Az éttermet is üzemeltető vezérigazgató szerette volna, ha Ilona a cég ösztöndíjával a Vendéglátóipari Főiskolán tanul tovább. Tisztességből jött el akkor a főiskolára, mert ahogy bevallotta, sok kedve nem volt hozzá, annyira a tanári pályára készült.

A budapesti évek olyan meghatározóak voltak Ilona életében, hogy már nem tért vissza Miskolcra: a főiskola elvégzésével egyidőben nyitott InterContinental szállodában kapott munkát.

Zsidai Pétert is itt, az InterContinentalban ismerte meg, aki a hotel egyik éttermének üzletvezető-helyettese volt akkor.

Ilona éppen albérletet keresett és mivel Péter Bécsbe ment egy évre dolgozni, kiadta a lakását – Ilona emlékezete szerint egy jól lealkudott áron.

Péter ’72 végén ment ki Bécsbe. Egy évig csak telefonon tartották egymással a kapcsolatot, aztán hazajött és ’74-ben már össze is házasodtak.

2. A megismerkedés

Zsidai Ilona 1973-ban az InterContinentalban ismerkedett meg Roy Watsonnal, aki az Amerikai Szállodaszövetség elnökhelyettese, valamint nem utolsósorban a Kahler Hotel szállodalánc elnök-vezérigazgatója volt, aki akkor Belgrádba tartott egy nemzetközi konferenciára.

Mr. Watson nyitott, utazni szerető ember volt. Az amerikai cége hotelmenedzsmenttréning-programot szervezett, elmondta, hány diák vesz részt benne mely országokból, és Ilonát is meghívta Amerikába.

Ahogy hazaért, el is küldte a hivatalos meghívólevelet.

Abban az időben erre minisztériumi engedélyt kellett kérni, melyet – bár az Intercontinentalban Ilona főnöke támogatta a programban való részvételt – a minisztérium elutasított.

1974 második felében Budapesten rendezték meg a nemzetközi szállodaszövetségi ülést, és Mr. Watson újra eljött. Akkor már hivatalból is személyesen találkozott a hotel vezérigazgatójával, Rózsa Miklóssal, aki a konferencia után azt mondta Ilonának, „ha Watson úr úgy gondolja, hogy még mindig meg akarja hívni magukat, akkor hívja meg újra”.

Ilona így emlékezett erre vissza: “Watson úr megint elküldte a meghívóinkat, majd közel másfél évbe telt, amíg megadták nekünk az ilyen-olyan minisztériumi engedélyeket. Oda-vissza tologatták a papírokat, már régen feladtuk az egészet, de egyszer csak valami csoda történt, és megjött az engedély. Így kerültünk be a programba, és így jutottunk ki Amerikába 1975-ben.”

A Roy Watson iránt érzett tiszteletből és szeretetből döntött úgy Ilona és Péter, hogy fiuk a Zoltán keresztnév mellett a Roy nevet is megkapja.

Roy már Amerikában született, Rochesterben.

3. A budai Vár

Amerikából hatalmas lelkesedéssel és tudással hazatérve, hamar a magyar valóság csapta meg Ilonát és Pétert.

Pétert azzal mondattal fogadták a munkahelyén: „Elvtárs úr, felejtsen el mindent, amit Amerikában tanult. Ez nem Amerika.”

Azonban a feléledt lelkesedést ez az itthoni hozzáállás sem törte le.

Roy már egyéves volt, amikor bölcsödébe került és így Ilona a HungarHotelsben folytathatta pályafutását, ahol 1978 tavaszán a sajtó- és reklámosztály vezetője lett. Emlékezete szerint „itt kiélhettem magam, mert rengeteg ötletem volt.”

1981-ben a reformkommunisták már bontogatták a szárnyaikat Budapesten. Próbálták, ahogy akkor mondták, a privát iniciatívát egy kicsit bevinni a gazdaságba, és hagyni az embereket érvényesülni.

Péter vetette fel, hogy annyit dolgoznak, hogy ezzel az erővel és energiával már egy saját kávéházat is nyithatnának.

A nagy kérdés a megfelelő lokáció volt.

A sors érdekes fordulata, hogy ebben is érkezett külföldi segítség.

A baráti osztrák házaspárt, Heisi bácsiékat (Roy mindig így emlegeti őket) is az InterContinentalban ismerte meg Ilona. A házaspár Grazban élt, de Salzburgban is voltak üzletei. Amikor felvetődött Ilonáékban az ötlet, hogy keressenek egy helyet, ahol családi vállalkozást indíthatnak, először a II. kerületben gondolkoztak, mert ott éltek.

Említették ezt Heisi bácsinak, aki azt tanácsolta, ha bármit akarnak nyitni, csak a budai Várban keressenek helyet.

„Most, amikor visszagondoltam, rájöttem, hogy ő adta meg a kezdőlökést az első lépéshez, hogy hol nyissuk meg a helyet” – emlékezett vissza Ilona.

Hát így került a család a budai Várba, így indult el minden 40 éve.

4. Pierrot

Heisi bácsi tanácsát megfogadva, 1982 tavaszán Ilona, Péter és Roy minden hétvégén a várat járta és a megfelelő helyet kutatta. A Fortuna utca 14.-ben találtak egy zöldségest, amely borzalmas állapotban volt. Az épületben két kemence is volt, amely arra engedett következtetni, hogy eredetileg pékségnek épült.

Ideálisnak éppen nem tűnt a kialakítás, de Ilonáék meglátták a fantáziát az épületben és a lokációban.

El is indították az engedélyezési eljárást, Ilona visszaemlékezése szerint saját maga járt mindennek utána és saját maga vitt be személyesen minden iratot a hivatalba.

Az eljárás mindennek, csak egyszerűnek nem volt nevezhető, egy teljesen ismeretlen terepen próbált lavírozni a hivatal és az igénylő is. Végül hosszas ügyintézés után megkapták az engedélyeket, elbontották a falat, a már rég nem működő kemencét és egybe nyitották a két helységet.

Rengeteget dolgoztak a felújítás alatt, hiszen 1982 őszére tervezték a nyitást. Olyannyira sokat dolgoztak, hogy – bár Ilona erre nem büszke, de Roy mindig sztorizva meséli, hogy egy szeptemberi napon ottfelejtették Roy-t az óvodában, és riadtan rohantak érte.

A Pierrot név kiválasztásának is érdekes a története. Ilona ugyan még a HungarHotelsnél dolgozott, de néhányan már tudták, hogy a kávéház nyitásán dolgozik. Egy turisztikai kiállításon ismerte meg a japán festő, Fujita Pierrot plakátját, amely egyből megtetszett neki. Mivel akkor még nem találtak nevet a kávéháznak, Ilona pár embert megkérdezett erről.

Payer Bea, Ilona későbbi utódja rukkolt elő azzal, hogy legyen a név Café Pierrot, mert szerinte pont ezt a francia kávéházi bárhangulatot szeretnék Ilonáék megvalósítani a budai Várban.

És milyen igaza lett.

Hát így lett a név Café Pierrot.

(x)

Címlapról ajánljuk
Felrobbanhat a héten a német kormánykoalíció: az FDP elnöke szerint így nem mehet tovább

Felrobbanhat a héten a német kormánykoalíció: az FDP elnöke szerint így nem mehet tovább

Az már egyáltalán nem számít rendkívülinek, hogy hétről hétre csökken a hárompárti német kormánykoalíció támogatottsága, és az Olaf Scholz kancellár vezette, a szociáldemokrata SPD-ből, a Zöldek Pártjából és a szabad demokrata FDP-ből álló koalíció felbomlása kevesebb mint egy évvel a jövő őszi parlamenti választások előtt szinte állandóan napirenden van. Ráadásul nem az ellenzék kényszeríti erre a kormányt, hanem Christian Lindner pénzügyminiszter.

Amerika választ: így szavaznak most az Egyesült Államokban

Az Amerikai Egyesült Államokban november 5-én, kedden zárul az elnökválasztás, a legtöbb tagállamban ugyanis már hetek óta lehet szavazni. A választási rendszer egyik különlegessége, hogy nem közvetlenül az elnökjelöltekre szavazhatnak, hanem államonként eltérő számú elektort választanak, akik végül döntenek az elnök személyéről. Ez azt is jelenti, hogy nem feltétlenül az lesz a következő elnök, akire országosan a legtöbb szavazat érkezett.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.05. kedd, 18:00
Hankó Balázs
kultúráért és innovációért felelős miniszter
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×