15. A Viper kezdete és vége

Az életben nem csak sikerek, kudarcok is vannak.

2006-ban vágott bele a család a Vörösmarty téren akkor épülő üvegpalota első emeletén található szórakozóhely és bár kialakításába. A Viper 2007 decemberében nyitott ki egy nagy, 30-40 fős csapattal. Megvolt a hatalmas nyitóbuli, a csapat nagyon lelkes volt, a lokáció pedig ideális.

Sajnos pár hét után, már december végére kiderült, hogy az épület alkalmatlan bármilyen vendéglátóhely üzemeltetésére, ugyanis az épület üvegborítása nem ér össze, ezért egyáltalán nem lehet befűteni a teret, a kinti hideget lehet érezni bent is. Így nem lehetett szórakozóhelyet üzemeltetni benne, az építtető hatalmasat hibázott, de akkor már késő volt…

Végül a nem megfelelő működési körülmények miatt a család úgy döntött, hogy három héttel a nyitás után, 2007. december 20-án bezárja a Vipert. Ilona úgy emlékezett vissza erre a rövid időszakra, hogy élete legszomorúbb hete volt. Rengeteg befektetéssel és munkával létrehoztak egy előremutató, sikerre ítélt helyet – de a külső körülmények nem voltak alkalmasak az üzemeltetésre.

A jó a rosszban, és Roy is mindig így utal vissza a Viperre, hogy szerencsére alaposan elvégezte a házi feladatot mind a bérleti szerződés aláírása előtt, mint a szerződés felmondásakor. Rengeteg időt töltött ugyanis a szerződés tanulmányozásával. Akkor derült ki, hogy ez milyen fontos is volt, amikor az ingatlan tulajdonosával le kellett ülni arról beszélni, hogy a beruházás teljes összegét térítse meg, hiszen az épület nem alkalmas arra, amire bérbe adták.

Beletelt pár hónapba, mire sikerült lezárni a projektet, melyben a befektetés teljes összegét megtérítette az ingatlantulajdonos.

Az élet velejárója, hogy vannak nehéz pillanatok, időszakok egy ember, egy cég életében. Ilyenkor mindig arra érdemes gondolni, hogy meg fogjuk oldani, meg kell oldanunk, tovább kell lépnünk. Mert probléma nincs, csak megoldandó feladat.

Hála Roy szorgalmának és a családi összetartásnak, a Viperre ma nem kudarcként, hanem lehetőségként tekint a család: a 21 A Magyar Vendéglő előkészületei a Viper bezárásával kezdődhettek meg 2008-ban…

16. 21 Magyar Vendéglő

A Pierrot-val szembeni, a Fortuna utca 21.-ben lévő helységet 1991-ben vették meg Ilonáék, előprivatizáció keretében a Kelenföldi Közérttől.

Persze ehhez is tartozik egy történet.

A ’80-as években nagyon sok időt töltött Budapesten Peter Strauss osztrák üzletember, rengeteget járt a Pierrot-ba, baráti viszony alakult ki Ilonáék és Peter között. Amikor szó esett arról, hogy a Fortuna utca 21.-ben lévő üzlethelységet privatizálják, Peter beszélte rá Ilonáékat, hogy vegyék meg és meg is magyarázta, hogy miért. A Pierrot előtti kicsi és sötét járdaszakaszból sosem lesz nagy napos terasz, viszont a szemben lévő épület előtt nagy a tér és a nap is odasüt.

A dolog hátulütője az volt, hogy 1991-ben olyan kitétellel privatizálhatták az épületet, hogy öt évig közértet kell benne üzemeltetni. Ilona ezt nem szerette volna, de Peter Strauss csak tovább erősködött, hogy ha letelik az öt év, utána viszont egy nagyszerű ingatlan lesz, mely étteremnek is tökéletes.

Így vásárolták meg Ilonáék az ingatlant, melyben végül sok profilváltás után (először kötelezően közért, majd iroda, végül régiséggaléria volt) 2008-ban magyar éttermet nyitottak. A nyitás gondolata akkor jött, amikor Roy a családi céghez csatlakozott. Az éttermi profil volt csak a kérdés.

Zsidai Péter ötlete volt, hogy ahhoz, hogy ne a Pierrot-nak csináljanak konkurenciát, egy magyar éttermet kellene nyitni. Nem „magyarosat”, hanem egy bisztrót a magyar polgári konyha ízeivel.

A nyitáskor az étlap összeállításban Wolf András, a magyar borsor összerakásában pedig Tálos Attila segített, majd később Litauszki Zsolt kezei alól kerültek ki a csodás magyar ételek.

Az étterem már 2008 szeptemberére teljesen elkészült, de működési engedélyt nem kapott egyből, arra a bürokrácia miatt egészen decemberig kellett várni. A dolog pikantériája, hogy közben már beütött a 2008-as devizaválság, úgyhogy a 21-et sikerült az egyik legnagyobb világválság kellős közepén megnyitni 2008. december 12-én…

17. Pest-Buda

„Én a hatvanas években ismerkedtem a Pest-Budával. Jófajta, amolyan elegántos étteremnek tartották, fehér abroszos, hangulatvilágításos, talán még apró ernyős lámpák is voltak az asztalokon. Mindenesetre megsárgult pergamenen átszűrődő fényekre emlékszem, meg a 48-as szabadságharc relikviáira. Azokból szép számmal akadt itt: kokárdával díszített kardok keresztben a falon csillantak és mindenütt a forradalom ismert hőseinek arcmásai néztek le a falakról. Ünnepélyes, de nem feszengő, hanem inkább felemelő érzés kerített a hatalmába, ha néha vettem a bátorságot és beültem. Hát ezért dobogtatta meg a szívem a hír, hogy újraélesztik a Pest-Budát. Szabadságharcunk relikviái nélkül, de mégis csalogató stílusban, kockás abroszos, amolyan családi vendéglőként kelt életre” – írta Vajda Pierre 2011-ben a Pest-Buda Vendéglő újranyitásáról.

A vendéglőt 2010-ben vette át a Zsidai Csoport, amikor a korábbi bérlő visszamondta a bérleti jogot a méltatlanul lepusztított étteremben. A felújítás a műemlék jelleg miatt nem volt egyszerű. A konyhát a pincében, a 17. században épített falak között hozták létre, modern konyhatechnológiával, a vendégtér pedig Somlai Tibor belsőépítész kreativitását dicséri.

Külön érdekesség a tapéta. Erről is van történetünk.

P. Szabó Éva textilművész az 1940-es években tervezte meg az ún. Pest-Buda textilt, melynek szitái Somlai Tiborhoz kerültek, aki az 1996-os – végül meg nem valósult – budapesti világkiállításra szeretett volna ebből dekorációt készíteni. Az Expo elmaradt, de jött a Pest-Buda Vendéglő felújítása, így valósult meg Tibor álma: a textilt, melyen 19. századi pest-budai metszetek vannak, lefotózták és tapétát nyomtattak belőle a Pest-Buda falára.

Így nyitott újra frissen, nagymama konyhájával a piros kockás terítős Pest-Buda 2011. május 18-án a Fortuna utca 3-ban.

18. Spíler Original

A Pest-Budát a Spíler követte, pontosan 10 éve, de 2012-nél korábban kezdődött ez a történet is.

Roy 2006-ban az USA-ban tanult és dolgozott, akkor figyelt fel egy cikkre, miszerint a pesti belvárosban található műemlék Gozsdu udvart felújítják és egy szórakozó negyedet hoznak létre. Mivel Roy külföldön volt, Ilonát küldte el megnézni a helyszínt. Ilona ki is nézett egy ingatlant, de a felújítás annyira elhúzódott, hogy közben jött a Viper, a 21 és a Pest-Buda nyitása is, a fókusz tehát elterelődött Pestről Budára.

Az évek alatt azonban a belváros annyira felpörgött, ráadásul a Szimpla Kert tulajdonosa, Ábel nagyon sokat mesélt Roy-nak a pesti életről, hogy eljött az idő, lépni kellett és nyitni a Gozsduban, ahol az ingatlan már évek óta megvolt. A kérdés, hogy mit.

Roy akkor már sokat járt a környékre bulizni, de Ilonáék nem ismerték a város ezen arcát, elindultak hát terepszemlére. Ő erre így emlékszik vissza. „Miután a Madách téren kiszálltunk a taxiból, Zoltán (mert ő mai napig az első keresztnevén szólítja Roy-t) a kezünkbe adta a listát, amit meg kellett néznünk. Este kilenc körül nekiindultunk Péterrel, és mint két tinédzser, úgy magával ragadott minket a környék és a hangulat. Később beszélgettünk a fiammal, és megállapítottam, hogy nem maradt más, egy olyan romkocsmát kell itt csinálni, amilyen még nincs. Ő azt javasolta, utazzunk ki New Yorkba, és nézzünk szét.”

És így is tettek.

Akkor már volt egy olyan rétege a bulinegyedben szórakozó vendégeknek, akik már pont túl voltak azon a szinten, hogy a legolcsóbb borból akarjanak fröccsöt inni, vagy éppen a szokásos sörüket igyák a hagymás zsíros kenyér mellé. Ehhez az igényhez jött egy nagyon menő design, pont mintha New Yorkban vagy Berlinben lennénk, és az a minőségi gasztronómia, amit a Zsidai Csoporttól a budai Várban megszoktak a vendégek. Egy szerethető törzshelyet akartak Roy-ék csinálni, ahová egy kedd vagy szerda este csak úgy leugrik az ember vacsorázni vagy egy italra.

2012 szeptemberében nyitott meg a Spíler, a nyitóbuli előtt 10 perccel még poharakat mosogattak. Egyből berobbant a köztudatba a hely, hamar a helyiek és a külföldi turisták nagy kedvence lett. Boldogok voltak az emberek, mert a Spílerrel élet jött a belvárosba és már nagyon kellett oda az élet 2012-ben, kellett valami újszerű.

Roy mindig meséli, hogy az a kedvenc élménye a Spílerben, amikor megáll a kinti Spíler-felirat alatt a sarkon, és csak nézi az embereket és figyeli a ritmust – és látja, hogy mennyire élvezik a vendégek az egész Spíler-életérzést.

10 éve nyitott a Spíler, fénye nemhogy megkopott, hanem egyre jobban ragyog.

19. ÉS Bisztró

2012-ben Emile Bootsma, a budapesti Kempinski hotel akkori igazgatója egy előadáson hallotta, hogy Roy milyen lelkesen beszél Budapestről, a gasztronómiáról, a családi vállalkozásról és terveiről. Legfőképp az tetszett meg neki, hogy gazdasági és fenntarthatósági szempontokat is részletezett, ami akkor nem volt jellemző a magyar, de talán még a nemzetközi porondon sem.

A Kempinski hotel éppen teljes felújításon esett át, ráadásul a földszintjén található fine dining olasz éttermük helyett egy új vagány gasztrokoncepciót kerestek. Emile egy külső, a gasztronómiához értő partner bevonásában látta a megoldást, és erről a Kempinski felső vezetését is meggyőzte. Még 2012 decemberében megkereste Roy-t, hogy üljenek le és beszélgessenek.

A projekt elég szoros határidővel indult, ugyanis 2013 tavaszára már át kellett adni az éttermet és a teljes lobbyt. Az étterem végül az ÉS Bisztró lett, mely nem megoszt, hanem összeköt. Nem kell eldöntenünk, hogy Budapest vagy Bécs, Újpest vagy Fradi, Barcelona vagy Real Madrid – miért ne lehetne mindkettő?!

Lassan 10 éve, hogy az ÉS megnyitott, helyiek és külföldiek nagy kedvence mai napig, mely a belváros legjobb ebédjével várja a vendégeit minden vasárnap.

Erre szokták azt mondani, hogy „this is the beginning of a beautiful friendship”, hiszen nem csak a Kempinski Hotels és a Zsidai Csoport talált egymásra, de Emile és Roy is igaz barátok is lettek.

(x)