5. Pierrot a nyitás után
Az akkor megszokott designhoz és image-hez képest nagyon különlegesen nézett ki a Pierrot.
Vastag, hajlított bambuszból készültek a térelválasztó elemek, a márványlapos asztalokat is bambuszszékek vették körbe. Az első teremben egy zongora is helyet kapott, terítővel borítva. Eleve a koncepció része volt az élő zongorazene. A bárpult elé egy két- vagy háromszemélyes kanapét és egy asztalt raktak Ilonáék négy székkel.
Október 23-ra esett abban az évben a szombat, de ez nem volt egy szerencsés dátum akkoriban, ezért a nyitást csütörtökre, október 21-re tették át.
Anélkül nyitott meg a Pierrot, hogy Ilona és Péter barátain kívül bárkinek szóltak volna. Csendes nyitást terveztek, hogy meglássák, hogyan működik.
Amikor kitalálták, hogy milyen legyen a Pierrot, egy olyan helyet szerettek volna, amelyről beszélnek, és ahol találkozni akarnak az emberek, amiért megéri feljönni délutánonként munka után a belvárosból a budai Várba.
Ez olyannyira bejött, hogy a Pierrot hamar a művészvilág, a politikai élet és a bankárok találkozóhelye lett, és számos nagy hollywoodi sztár és menő nemzetközi zenekar budapesti törzshelye…
6. A Pierrot lelke
A Pierrot lelkét úgy hívták, hogy Zsidai Ilona, az ő személyisége jelentette a Pierrot-t. Ilona 1982 nyarán mondott fel a HungarHotelsben. Bepakolt a kis Volkswagen bogarába, és mai napig tisztán emlékszik a pillanatra, ahogy a Lánchídon áthajtott és folytak a könnyei, hogy a szeretett biztosból az ismeretlen bizonytalanba, a saját vállalkozás felé hajt.
Nem volt könnyű akkor ekkorát váltani, főleg, hogy nagyon szerette, élvezte munkáját. Sikeres volt, szerette kollégáit, nagyszerű emberek vették körül, utazhatott, ami akkoriban kiváltság volt, olyan lehetőségei adódtak, ami akkor nagyon keveseknek.
Szorgalmas tanulással és kitartó munkával érte el a sikert, sosem helyezkedett. Mindig a jobbra, a szebbre törekedett, és ezt észrevették. Az alázatos munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Az élet végül őt igazolta: ha megérzésből cselekszünk és hiszünk magunkban, bátornak kell lenni, még akkor is, ha mások nem értik meg a döntést. Később persze rengeteg elismerő visszajelzést kapott, melyek megerősítették abban, hogy a helyes útra lépett.
A Pierrot anélkül nyitott meg, hogy Ilona és Péter barátain kívül bárkinek szóltak volna, meg akarták nézni, hogyan működik, mik az első reakciók. Hamar elterjedt a kávéház híre, először a fiatalok, majd az ő szüleik, nagyszüleik között.
Ilona így emlékezett erre vissza: „Csodálatos és felemelő volt ezt az egészet megélni. Úgy éreztem, olyat alkottam, amivel sok embernek örömet szereztem.”
Ez az örömszerzésre és alkotásra való vágy viszi ma is előre a Zsidai Csoportot minden kollégájával együtt.
7. A segítő barát
Ilona a pierrot-s időszakban ismerte meg Kiss Jánost, aki 1956-ban disszidált Magyarországról. Az Egyesült Államokban futott be karriert, komoly szakembernek számított világszinten is: ő volt a Hyatt International senior vice presidentje és executive chefje.
“Ő az, aki annak idején hozta nekünk a világból a híreket, trendeket. Ő az egyik legtájékozottabb és legnyitottabb ember, akit ismerek. Belőle figyelem és szeretet sugárzik, mindig sokat tanultunk tőle" – mondja Kiss Jánosról Ilona, akit nemcsak barátjának, hanem igazi mentornak is tekint.
Mielőtt Roy 2006-ban a családi vállalkozáshoz csatlakozott, Kiss János segítségével kapott lehetőséget, hogy a Hyatt akkor nyíló új boutique szállodájában vegyen részt menedzsertréningen Miamiban. A sors érdekessége, hogy János pontosan úgy segítette Roy-t, ahogy a ’70-es években szüleit segítette Roy Watson...
8. A Pierrot kezdeti kínálata
1982. október 21-én két alkalmazottal nyitott meg a Pierrot egy – mostani szemmel nézve – rendkívül limitált étlappal, melynek oka az épület adottsága volt. Pici volt a hely, és akkor még a pince sem tartozott a kávéházhoz, így tárolókapacitás sem volt. Ahhoz kellett igazítani a választékot, amit abból a kicsi helyből saját maguk elő tudtak állítani.
Rákkoktélt készítettek nagy kehelyben, a parfékat is saját maguk csinálták, illetve azzal töltötték a crêpe-eket, melyeket gyönyörű szószokkal, tejszínhabbal díszítettek. A „Crêpierrot”-t például friss gyümölcssalátával töltötték meg, melyre kis napernyőt tűztek.
Mindent nagyon összeraktak Ilonáék, mindennek egyéni stílusa volt.
Nagy kedvenc az étlapon az import sör – mindig az volt, amit sikerült beszerezni. Ilona sokat emlegette a titkos Campari-beszerzéseket is: ha éppen megtudta, hogy érkezett az országba pár üveggel, már ült is az autóba és rohant az üzletbe értük.
Ilona mindig szem előtt tartotta a minőséget, mai napig vallja, hogy a minőséget meg kell fizetni. Már az induláshoz is külföldi gépeket vásároltak – a kávéfőzőt is, a mosogatógépet is.
A „hatalom” sem maradt rest, már 1983-ban a Pierrot-ba hozták a külföldi delegációkat nagy fekete Mercedesszel, hogy eldicsekedjenek: Magyarországon így valósul meg a privát iniciatíva.
9. Sztárok a kávéházban
2016 nyarán érkezett egy foglalás a Pierrot-ba, Harrison Ford névre. Abban az évben Budapesten forgatta a Szárnyas fejvadászt.
Ahogy minden ilyen alkalommal, most is előre készültünk: fekete-fehér fotót nyomtattunk a színészről, hogy a vacsora végén aláírassuk vele és szépen bekeretezve kirakjuk a fotót a színészekkel, sztárokkal teli falunkra. Már meg sem döbbentünk, hogy a színész két barátjával érkezett, aki nem volt más, mint Eva Mendes és Ryan Gosling...
1982-től kezdve szinte valamennyi Magyarországra érkező ismert ember megfordult nálunk. A rendszerváltás környékén egy igazi olvasztótégely volt a Pierrot, ahol az értelmiség, a művészvilág, a gazdasági élet találkozott. A teljesség igénye nélkül: Iglódi István, Sztankay István, Garas Dezső, Mácsai Pál, Tordai Teri, Sebestyén Márta, Hernádi Gyula, Jancsó Miklós, Konrád György, Makk Károly, Mészáros Márta, de George Pataki is nagyon sokszor megfordult a Pierrot-ban.
Christopher Plummer hónapokig lakott Budapesten a Hiltonban, mert egy magyar–amerikai koprodukcióban szerepelt. Imádott a Pierrot-ba járni, a délelőtti körútja során joggingban bejött, kávézott, majd este újra visszajött vacsorázni.
Anthony Perkins például hetekre kibérelte a Pierrot-ot, mert forgatás közben oda mentek be a színészek, és ott étkeztek.
De Antonio Banderas is járt nálunk Melanie Griffith-tel – latin vére itt sem hagyta cserben, romantikusan csókolóztak a Pierrot kertjében.
Jeremy Irons és Robert De Niro is mindig a Pierrot-ban ült, ha Budapesten forgatott, csakúgy, mint Sir Roger Moore, aki a nyolcvanadik születésnapját is itt ünnepelte.
A 2000-es években Jenson Button Forma–1-es versenyző a Hungaroring-futam alatt ünnepelte az édesapja születésnapját – mindig a Pierrot-ban.
A sort sokáig folytathatnánk.
A Pierrot egy ékszerdoboz, egy kultúrális olvasztótégely, egy diszkrét étterem, ahol a sztárok mindig paparazzik, allűrök és megfelelés nélkül tudtak vacsorázni, teljes diszkrécióban.
A titkokat pedig megtartjuk magunknak…
(x)