Randi Foraker és munkatársai a koszorúér-betegség okozta halálozást vizsgálták négy amerikai közösségben 1992 és 2002 között. Több tényező mellett megvizsgálták azt is, hogy a különböző társadalmi és gazdasági környezetben élők életesélyei milyenek. Az derült ki, hogy ha a házszomszédok szegények voltak, mind a fehérbőrű, mind a színesbőrű lakosság esetén többen haltak meg szívbetegség következtében, mint a jómódú környezetben - számoltak be az eredményről az Annals of Epidemiology című szaklapban.

Az Amerikai Szív Szövetség adatai szerint a kórházon kívüli szívmegállásos esetek 80 százaléka otthon történik, a családtagok vagy a szomszédok szeme láttára, mégis csupán az érintettek 6,4 százaléka éli túl a szívrohamot, és az esetek 60 százaléka hirtelen szívhalálnak minősül.

Foraker professzor és munkacsoportja csaknem négyezer haláleset adatait elemezte, amelyek mindegyikét halálos szívrohamnak jelentették. Hirtelen szívhalálnak az esetek fele minősült, vagyis a tünetek vagy panaszok kezdetétől egy órán belül beállt a halál. Minden esetben nemcsak az áldozat otthonát, hanem a szomszédság adatait is elemezték, osztályozták a társadalmi-gazdasági viszonyokat.

A kutatók megjegyzik, hogy a halál kockázata bőrszínre való tekintet nélkül kisebbnek bizonyult, ha a háztartást a család valamelyik nőtagja vezette. Az alapvető eredmény viszont mindenképp az volt, hogy a szegény társadalmi környezet jelentősen növelte a szívhalál esélyét.

A kutatók azt tervezik, hogy vizsgálataikat kiterjesztik a szívelégtelenségben szenvedő betegek otthoni ellátására. Azt remélik, hogy az ilyen társadalmi szempontból segítséget igénylő területeken a jobb járóbeteg-ellátás, tájékoztatás segíti a betegek megfelelő kezelését.

A kritikusok viszont megkérdőjelezik az egész vizsgálatot, mert nem derül ki, hány hirtelen halál miatt összeesőt próbálták újraéleszteni, hiszen lehetséges, hogy a jobb módú, tanultabb szomszédság esetén többször, megfelelőbb módon igyekeztek segítséget nyújtani.