Sonny Perdue kormányzó úgy döntött: ő is részt vesz majd a helyi kormányzat és az állami törvényhozás képviselői mellett azon az imán, amelyen esőért könyörögtek a képviselőház lépcsőjén.

Bár a nyilvános ima gondolata megdöbbentheti az Egyesült Államok liberálisabb részein élőket, Georgia a "bibliai övezetben" fekszik, ahol magától értetődik, hogy a mennyhez fordulnak segítségért a nagy bajban.

Nem Perdue egyébként az első vezető politikus, aki Istentől kér esőt. Bob Riley alabamai kormányzó júliusban egy egész hetet nevezett ki az esőima napjainak, John Howard ausztrál kormányfő pedig májusban kérte templomba járó honfitársait, hogy imádkozzanak csapadékért.

Jefferson volt a kivétel

Az amerikai elnökök is gyakran elfelejtkeztek az egyház és az állam elválasztásáról. Thomas Jefferson ugyan ellenállt a nyomásnak, hogy jelöljön ki egy szövetségi imanapot, ő volt azonban a kivétel.

George Washingtontól kezdve, aki kijelölte "az ima és a hálaadás napját" Harry Trumanig, aki hivatalossá tette a nemzeti imanapot, a vezető amerikai politikusok soha nem szégyellték, hogy imádkoznak az Úrhoz segítségért.

A legélesebben az atlantai Freethought Society nevű szekuláris csoport bírálja a kormányzó tervét; ők egy tucatnyi tagjukkal kivonultak, hogy tiltakozzanak a közös ima ellen.

"A kormányzó akkor imádkozik, amikor akar, de azt nem teheti meg, hogy a georgiai emberek nevében vezeti az imát" - jelentette ki a tiltakozást szervező Ed Buckner.

Georgiában egyébként valóban súlyos a helyzet, a folyók és a víztározók vízszintje vészesen leapadt, és egyelőre az ima sem segít; a watkinsville-i középiskola futballstadionjában a múlt héten száznál többen könyörögtek közösen esőért, az egyik atlantai templomban pedig két hete több százan vettek részt az esőért rendezett gospelkoncerten.