Olyan szintű feszültségingadozás következett be, amit a rendszer nem tudott kezelni. Ebben a pillanatban a villamosenergia-ellátásnak 75-80 százalékát adták a megújulók – mondta el az Energiaklub energiaprogram-vezetője az InfoRádióban a 2025-ös, az Ibériai-félszigetet megbénító áramszünet kapcsán.

Mint Perger András fogalmazott, életünknek lételeme a villamosenergia, ezért az eset súlyos károkkal járt, két ország szinte egy napra megbénult. Egyedül azt említette a szerencsés körülmények között, hogy az Ibériai-félsziget elhelyezkedése miatt „lokalizálható” volt a probléma. Ugyanakkor felvetődött az a kérdés, hogy mi lett volna, ha mindez Európa közepén történik? Vajon magával rántotta volna az egész kontinens villamosenergia-hálózatát? Emiatt nagyon alapos vizsgálatra szorul a 2025-ös esemény, a döntéshozóknak pontosan meg kell érteniük, mi volt a probléma és hol kell beavatkozni a rendszer stabilitása érdekében, hogy ehhez hasonló esemény ne következhessen be.

Felidézte: akkor áprilisban Spanyolországban a villamosenergia-termelés nagyjából 75-80 százalékát adták a megújulók, és olyan mennyiségű áramtermelés volt, hogy külföldre is jutott belőle. Csakhogy egy pillanatban olyan mértékű feszültségingadozás következett be, amit sem a rendszer önmagában, sem a beavatkozó rendszerirányítók sem tudtak kezelni, és ezért 12 másodperc alatt teljesen összeomlott a rendszer.

„Nem lehet eltagadni, hogy a megújulók valamilyen módon szerepet játszottak, hiszen működtek, de a 25-30, európai rendszerirányítással foglalkozó szakember által készített vizsgálat megállapította, hogy a feszültségszabályozás módjával és a beavatkozás lehetőségének a módjaival volt probléma. Vagyis a rendszer nem volt megfelelően felkészítve egy ilyen eseményre, de önmagában nem a megújulók okozták önmagukban a problémát” – fogalmazott. Az viszont látható szerinte, hogy

a megújuló energiát termelő erőművek azért részesek a probléma kialakulásában, mert a feszültségszabályozásban nem, vagy nem megfelelő beállításokkal vettek részt,

ezért kezdhetett el olyan mértékben ingadozni a feszültség, hogy azután egyes erőművek elkezdtek lekapcsolni a hálózatról. Ez csak növelte a problémát, kaszkádszerű összeomlás következett be, és mire a rendszerirányítás megpróbált volna érdemben beavatkozni, addigra már nem volt rá képes – fogalmazott Perger András.

Tanulság, hogy a rendszerek olyan gondolkodásmóddal voltak beállítva, mintha sok forgó berendezés volna, ám ezek nem ilyenek, hanem elektronikus berendezések, ráadásul rossz beállításokkal. Mint elmondta, azokat a szabályozásokat, amelyekben ezek az erőművek működtek, át kell állítani. Emellett megfelelő mennyiségű és minőségű információnak kell időben rendelkezésre állnia ahhoz, hogy a rendszerirányítók érdemben be tudjanak avatkozni.

Perger András szerint átmeneti helyzetben vagyunk, hiszen a régi, nagy erőművekkel operáló, központi erőműves rendszer felől Európában abba az irányba mozdultunk el, hogy egyre több kicsi, nem forgó berendezésekkel operáló, hanem elektronikus eszköz vesz részt a termelésben. Kiemelte,

Magyarországon is előfordul, hogy a termelés akár 40-50 százalékát is napenergia biztosítja, hasonlóan a spanyol helyzethez,

ahol 70-80 százaléknyi megújuló energia volt a rendszerben, és annak nagyjából 60 százalékát adták a naperőművek.

A jövőre való tekintettel elmondta, hogy a megoldások rendelkezésre állnak, így tehát vannak olyan berendezések és szabályozások, amelyeket be lehet és kell is vetni. Így például vannak olyan berendezések, amelyek elektronikus úton részt vesznek a feszültségszabályozásban, és kikerülik azt a csapdát, amibe a spanyolok is beleestek, hogy arra számítottak, hogy a forgó berendezésekkel lehet szabályozni a feszültséget. Emellett egyéb statikus feszültségszabályozó berendezések részvételére is szükség lesz a spanyol rendszer működtetésében.

A cikk alapjául szolgáló interjút Szabó S. Gergő készítette.