"Tizenhat ország résztvevői mérték össze a tudásukat ezen a versenyen. Itt olyan mesterekről van szó, akik önállóan, saját maguk készítik el a lábbeliket az elejétől a végéig, a tervektől az utolsó cipőfűző elhelyezéséig" – mondta az InfoRádióban Kovács Attila mestercipész.
A verseny több mint ötvenéves múltra tekint vissza, és háromévente rendezik meg Németországban, Wiesbaden városában.
A neves szakmai zsűri értékeléskor az alapötletet és annak megvalósulását nézi, hogy mennyire jön át az üzenete a cipőnek, mennyire egységes az összhang. Nézik az alkalmazott technikákat, a kivitelezés professzionalitását, a felhasznált anyagokat és azok újszerűségét.
Azt is megvizsgálják, hogy mennyire felelnek meg az anyagok a kor kihívásainak, milyen technikai újdonságot hoz az alkotás.
Ezek összessége az hozza az aranyérmet, illetve a nagydíjat, mint ebben az esetben az egyik férficipő – magyarázta a magyar győztes.
A mestercipész kifejtette, ha talál egy különleges anyagot, az már önmagában inspirálja. Két férfi és két női cipővel nevezett be a versenyre: az egyik egy aligátorbőrből készült férfi cipő, melyet átmenetes algazöldre festett. Egy kevés barna borjúbőr is van benne, mely kiemeli a zöld színt. A cipő talp- és felső része apró öltésekkel kézzel összevarrt, a talp és a sarok formája patkó alakú, és rétegenként készült. Felületét sárgaréz karikák és szegek díszítik, a cipő talpán pedig visszaköszönnek azok a színek, melyek a felső részen.
A másik férficipő barna bőrből készült, felülete a fakéreghez hasonlít. A gondolatot továbberősítve a cipész a lábbeli bőrtalpára faragással egy egész alakos fát rajzolt, a másikra pedig faágat. A cipő sarkának formája hagyományos, a bőrrétegek a fa erezetéhez hasonlóan rendeződnek. Oldalirányból olyan, mintha lenne benne egy görcs, felülnézetből pedig mintha egy fahasáb lenne.
A kék színű női cipő, ezüsttel díszített, kék színe gyöngyházhoz hasonlóan játszik a színekkel. Felülete repedezett, a felső részen lévő buborékminták visszaköszönnek a talpon faragás és festés formájában.
A negyedik cipő különleges, irizáló aranyszínű kígyóbőrből készült, tehát ahogy mozgásban van az anyag, különböző színekben játszik. A cipő barokkos stílusú, inkább egy 1800-as évek végén játszódó kosztümös filmben lehetne elképzelni.
Kovács Attila azt mondta, kézzel készült cipőket viselni más, hiszen "lelkük van", egyedi és megismételhetetlen darabok, és nem gépsoron készültek. Mivel személyre szabottan, mérték után készülnek, oda tudnak figyelni arra, hogy a megrendelőnek milyen érzékeny pontjai vannak a lábán, melyekre jobban oda kell figyelni. A megrendelőnek lehetnek személyes kérései, amivel személyesebbé válik a cipő. A cipőt a megrendelő lábméretéhez igazítják, ezért sokkal kényelmesebb is.
"Sokkal többen tudnák megengedni, mint amennyien élnek ezekkel a lehetőségekkel, hiszen ez természetesen pénzkérdés is, de elsősorban igény kérdése" – mondta a mestercipész annak kapcsán, hogy a kézzel készített cipők drágák, és sok rendelés érkezik a világsztároktól.
Kovács Attila szerint egy igényes férfi nemcsak arra figyel, hogy milyen karóra van a kezén, milyen autóból száll ki, hanem hogy miként öltözködik, milyen öltönye van, és milyen cipőben jár. Ez nemcsak azért fontos, hogy egyedi legyen, hanem hogy egészséges legyen a lábának. Ha erre van igény és hozzá anyagi lehetőség is, akkor ezek az emberek élnek is a lehetőséggel.